12,5. Nap. Régi maradandó emlékek.

Ezzel az extra szorosan nem kötődő résszel szeretnék mindenkinek még egyszer Boldog Karácsonyt kívánni. <3 :)

(Szeretném megjegyezni itt is hogy feltettem a blogra egy FB oldalt, ha tetszik nektek like-oljátok ->. KPOP Hun )

"Olyan vagy mint a Karácsony"

Régi időkben, mikor még a két szereplőnk még gyerekcipőkben jártak, nem voltak ennyire felszabadultak, vidámak és élettel telik. De miért nem?..

** ??? szemszöge **

Utálom a sulit... Hála az osztálytársaim meleg, gondoskodó szeretetének sűrűn kell iskolát váltanom. És nem értem mi bajuk van velem... Nem ártok én senkinek sem, nincsenek barátaim, nincs egy fiú se aki tetszene nekem, sőt még a jegyeim se annyira jók hogy piszkálni kéne érte. Egy átlagosnak mondható lány vagyok aki egy kis nyugalomra vágyik.

** ??? szemszöge **

Imádom a sulit, mármint magát azt hogy tanulni kell azt nem, inkább azt hogy a legmenőbb lányok egyikének tudhatom magam. Vagy azt hogy jó néhány fiú térden csúszva jön oda elém. A lányok irigykedve, de félve suttognak egymásnak amint meglátnak. Mondjuk úgy én vagyok a méhkirálynő a kaptáramba. És egy dolgot utálok nagyon, a gyenge láncszemeket. 

** Mimi szemszöge **

'Megkérek minden másodévest hogy gyülekezzenek a tornateremben osztályok szerint. Köszönöm.' - szólt a hangos bemondó. Odaléptem egy lányhoz aki kicsit félve, de segítségemre volt, majd beszédbe elegyedve a tornateremhez mentünk, ott elmondták a szokásos évkezdő szöveget, a szabályokat felolvasták, és megkértek, hogy támogassuk az első éveseket. 

'Köszönöm a figyelmet, most kezdetét veszi a tanítás. Minden másodévesnek az osztályfőnökükkel lesz az első órájuk.' - mondta az igazgató nő és ezennel az évnyitónak vége, a diákok lassan a termek felé szállingóztak.  Én is bementem az osztályba és helyet foglaltam az első sorban az ablak mellett. A termünk a harmadikon volt a kilátás csodás volt, pont rá lehetett látni az iskola mellett elterülő hatalmas tóra.

'Mintha ebben az évben többen lennénk mint tavaly.' - mondta néhány lány mögöttem.

'Igen idén kaptunk egy új husit.' - nevettek fel a fiúk.

'Csöndet. Megkezdjük az órát, mindenki foglalja el a helyét.' - jött be az osztályfőnök.

'Mielőtt belemerülnénk az év elei kínlódásnak, egy fontos bejelenteni valóm van. Új diákot köszönthetünk az osztályunkba, Mimi gyere ide és mutatkozz be.' - mosolygott bátorítóan rám az osztályfőnök.

Félénken kicsoszogtam az osztály elé és remegő hangon üdvözöltem őket.'Hello, a nevem Mimi Smith, örülök hogy ide járhatok.' - mondtam és meghajoltam.

** Doroti szemszöge **

Szerencsétlen, szegény, koszos és gyáva... Ezek voltak az első benyomásaim az új lányról. És mégis miféle név az hogy Mimi? Nevetnem kell ezen. 

'Nos remélem jól ki fogtok jönni vele, láthatólag még új neki a környék. Ezért bánjatok vele jól.' - mondta az osztályfőnök. Az osztály egyhangúan helyeselt, de látszott rajtuk, hogy némelyik azt sem tudja hol van, vagy mire helyesel éppen.

'Ki vállalkozik arra hogy körbevezeti?' - nézett reménykedve körbe az osztályon. De semmi válasz, néma csönd. 

Egy perc néma csönd után látva, milyen arcot vág az osztályfőnök nem bírtam tovább és hangosan felnevettem.

'Akkor ez eldőlt, Doroti White te fogod körbevezetni ma órák után Mimit. Köszönöm, hogy önként vállalkoztál erre.' - nézett rám dühösen, majd folytatta a szokásos felelősök kijelölését.

Az óra további részére nem emlékszek, lehajtottam a fejem és elaludtam, majd mikor véget ért egy vékony hangra keltem fel és egy hideg kézre ami megfogta a vállam, hirtelen felkaptam a fejem és a nyápic új diák állt előttem.

'Mit akarsz?' - kérdeztem álmosan.

'Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem muszáj körbevezetned, ha nem akarod.' - mondta, de félre nézve, és láttam, hogy remegnek a kezei.

'Nem igazából nincs semmi dolgom suli után. Legalább elütöm valamivel az időt.' - felvettem a táskám és otthagytam a lányt. Egyenesen a tetőre mentem, ahol már ott voltak a többiek is.

'Hé mindenki megjött D!' - kiáltott fel Sulli. Mindenki felém fordult és helyet csináltak nekem a korláton.

'Megjött a mi 'jó-kislányunk'.' - nevettek fel.

'Te csak fogd be.Miss osztályfelelős.' - nevettem és kivettem a táskámból egy szendvicset.

'Nem mondok mostantól semmit.' - nevetett.

'Hé! Hallottátok? Új lány van a suliba!' - jött ki az ajtón valaki.

'Hyuna, te is megjöttél. Igen hallottuk, D osztálytársa.' - állt fel mellőlem Sulli.

'És milyen?' - kérdezte kíváncsian mikor odaért hozzánk. 

'Ne is kérded, nyápic ne-bánts-virág' - mondtam a szememet forgatva.

'És kitaláltál valami üdvözlést neki?'- kérdezte Hyuna és izgatottan nézett rám.

'Még szép, hisz engem jelölt ki a tanár arra hogy körbevezessem.' - nevettem fel.

A nap további része unalmasan és lassan telt, majd a nap végén...

** Mimi szemszöge **

Tesi óra volt az utolsó. Az egyetlen tantárgy amiben jó vagyok. Bár ezzel sem szeretek kérkedni. Az óra után siettem átöltözni és igyekeztem a suli elé, ahol Doroti már várt. 

'Sajnálom hogy gondot okozok neked ezzel.' - mosolyogtam félénken, mire ő csak legyintett egyet és elindult.

'Mit nézünk meg először?' - kérdeztem izgatottan. Nem volt még olyan iskola ahol valaki tényleg törődött volna velem, legalább annyira, hogy körbevezessen.

'Megmutatok neked egy olyan helyet amit kevesen tudnak..' - mosolygott és a lépcsőházba mentünk és felfelé mentünk, majd jó pár emelet után végre elértük a legfelső ajtót és kimentünk azon.

'Váááo.' - hihetetlen látkép tárult a szemem elé. 

'Ige szoktál jönni amikor lógsz az órákról?' - kérdeztem felé fordulva. 

Láthatólag meglepte a kérdésem, de utána egy vigyorral csak bólintott egyet.

'Megértem, én is szívesebben lennék itt mint azokon az unalmas órákon.' - mondtam és a korláthoz mentem.

Egyszer csak bevágódott az ajtó és két másik lány bukkant fel mögötte.

'Nem is néz ki olyan rosszul.' - nevetett az alacsonyabb hosszú sötétbarna hajú.

'Ne hülyéskedj Sulli inkább kezd el.' - nevetett a másik, majd rám rohantak és ütni kezdtek. Doroti pedig csak nézte ahogy a másik kettő ellátja a bajom. Majd mikor elvégazték a dolgukat a három lány otthagyott kék zöld foltokkal az egész testemen a tetőn.

Azóta a nap óta megtudtam, hogy ők hárman a suli legnépszerűbb triója és Doroti a vezető. És be kellett látom azt a tényt, hogy azóta a nap óta én lettem az egyes számú célpontjuk, ahol tudtak ott bántottak, megaláztak és még sorolhatnám. A suliba senki sem mert hozzám szólni, még rám nézni is alig mertek. Teljesen egyedül voltam, mint mindig. Ez az egyetlen dolog volt ami soha nem változott, és akkoriban még azt hittem nem is fog. 

DE!

Egy nap a kémi laborban tűz ütött ki, megszólalt a vészcsengő, persze ezt senki se vette komolyan, mindenki azt hitte ez csak gyakorlat, és lassan nyugodtan vonultak ki az udvarra.

Persze a trió is azt gondolta, hogy ez csak egyszerű gyakorlat ezért ők inkább felmentek a tetőre. De mikor már vissza akartak menni az épületbe megrémültek. Kinyitották az ajtót és a tűz meleg lángjai csapták meg az orrukat. Ott ragadtak fenn a tetőn egyetlen menekülő út nélkül. Odarohantak a korláthoz és ijedve integetni és kiabálni kezdtek a lent álló diákoknak/tanároknak. De kiabálhattak is ők akárhogyan a lent állók nem tehettek semmit a tűzoltók úton voltak, csak a reggeli dugók miatt elakadtak.

Kiabáltak, sírva ordítottak, a sminkjüknek annyi és a tűz már teljesen elterjedt a tető ajtón és a környékén.

** Mimi szemszöge **

'Pont most kell nekem is wc-re mennem. Tűzriadó gyakorlaton.' - mondtam mikor kijöttem a mosdóból. És ezek után hogy találjam meg az osztályt? Bravó egy pacsit nekem. 

Bolyongani kezdtem a folyosókon hátha elcsípek egy diákot segítségért. Majd feladtam és a lépcsőház felé mentem. Mikor odaértem fentről sárgás fényt láttam leszűrődni és halk kivehetetlen morajlást. Mivel jobb dolgom nem nagyon akadt ezért felfelé vettem az irányt, és amint egyre feljebb jutottam annál melegebb lett. Majd feltűntek a parázs szikrái is. És akkor a fejemben összeállt a kép. Nem gyakorlat van hanem igazi tűz. Befutottam egy ajtón az egyik folyosóra és a kezembe ragadtam egy tűzoltó készüléket, majd visszamentem a lépcsőházba és szapora léptekkel felfelé igyekeztem. 

A hangok egyre hangosabbak és érthetőek lettek. 

'Segítség! Valaki segítsen, nem akarok megégni!' - ismerős hangok.. Ezek Doroti és a barátnői lesznek.

Mikor felértem az utolsó emeleti lépcsőfordulón hatalmas lángcsóvákkal találtam szembe magam, De még így is volt hátra egy szint. Kezembe vettem a tűzoltó készüléket és elkezdtem oltani magam előtt a tüzet egészen a lépcsők tetejéig, majd kirúgtam az ajtót és megláttam a három lányt. Ott ültek a korlátnál és egymásba borulva sírtak.

Mikor odamentem mindhárman ijedve néztek rám.

'Új diák? Miért vagy itt?' - kérdezte Doroti.

'Ez nem a legmegfelelőbb alkalom hogy ezt megbeszéljük álljatok fel és gyertek utánam.' - mondtam és felhúztam a földről. Majd visszamentem az ajtóhoz és az utolsó habokat kifújva lerohantunk a lépcsőn, majd ki egy biztonságos folyosóra.

Lerogytunk a fal mellé és a fűsttől koszos arcunkat törölgettük.

'Miért mentettél meg minket?' - kérdezte Doroti köhögve.

'Miért ne? Ti is emberek vagytok ugyan úgy mint én. Menjetek igazítsátok meg a sminketeket és menjetek le a többiekhez.' - mondtam és otthagytam őket.

Egy mellék ajtón kisurrantam a suliból és beálltam a tömegbe és vártam a tűzoltókat, akik jöttek is. Eloltották a tüzet, majd mindenkit visszavezettek a termekbe, mikor visszaértünk Doroti gyorsan odaverődött hozzánk. 

Persze senki sem tudta mi történt, senkinek sem mondtam el és a lányok is folytatták a piszkálódást, vagyis Sulli és Hyuna. Doroti már nem volt jelen a megalázásaimkor. 

Egyszer egy tesiórán nem volt kedvem átöltözni ezért a suli melletti tóhoz mentem. Mostanában eléggé sűrűn menekültem oda. Valamiért megnyugtat engem a csendes zavartalan víz, és a kacsák úszkálása is, néha még etetni is etetem őket.

Mikor lefeküdtem a szokásos fa alá akkor meghallottam hogy valaki utánam jött. Ijedten felültem és megfordultam.

'Nyugi nem tanár vagyok.' - nevetett Doroti.

'Ettől nem nyugodtam meg.' - mondtam és összehúztam magam.

'Nem kell félned tőlem.' - mondta és leült mellém.

'Adtál rá elég okot hogy féljek tőled.'

'Azokért elnézést kérek. Eleve nem az én ötletem volt ez az egész, én csak meg akartalak viccelni egy kicsit, de nagyon elfajultak a dolgok.' 

'Mondjuk nem csak nézned kellett volna akkor, hanem segíteni nekem, vagy legalább megállíthattad volna.' 

'Szerinted nem próbáltam meg?'

'Nem szeretnék veszekedni.veled, legfőképpen nem itt.' - mondtam és visszafeküdtem a földre.

'Hogy érted, hogy legfőképpen nem itt?' - kérdezte kíváncsian.

'Elég sokszor váltottam már iskolát, mert mindig piszkáltak az osztálytársaim. És most is ez van, de mivel a mamám akivel együtt lakom nem bírja a folytonos költözködést most ki kell tartanom, és ez az egyetlen hely ahol meg birok nyugodni.'

'És a szüleid?' 

'Nincsenek, nem is voltak. Csak egy nevet adtak nekem. Ennyi tellett tőlük.' - mondtam és Doroti elnémult. Ránéztem és bátorítóan megfogta a vállam.

'Már hozzászoktam, hisz nem is ismertem őket, akkor meg nincs mit hiányolni.' - nevettem és az ő arcán is megjelent egy halvány mosoly.

'Én is havonta egyszer ha látom a szüleimet. Egyedül lenni egy hatalmas házban nem jó dolog.' 

'Akkor gyere át hozzánk nyugodtan bármikor.' - mondtam mosolyogva.

'Azt hittem utálsz.' - nézett rám meglepődve.

'Miért tartsak haragot? Túl rövid az élet, hogy egy ilyesmiért utáljalak titeket. És nem ti vagytok az elsők akik piszkáltak engem. Sőt ti még kedvesek voltatok az előzőkhöz képest.'

'Kedvesek? De hisz volt amikor a gyengélkedőbe kerültél.'

'Az semmi. Kórházba is kerültem az előző suliba. Szóval mondjuk úgy hogy megedződtem. És önvédelmet is tanultam, ha esetleg durvára fordult volna a helyzet megvédtem volna magam.' - mutattam a nem nagyon de izmos karomat.

'Akkor meg miért nem csináltál valamit?'

'Gyűlölöm az erőszakot.'

'Hihetetlen vagy.' - nevetett fel.

'Én már csak ilyen vagyok.' - nevettem én is. 'Kezdjük elölről. Hello a nevem Mimi Smith.' - nyújtottam ki felé a kezem.

'Az én nevem Doroti White.' - rázta meg a kezem.

'Legyünk barátok Doroti.' - mosolyogtam és odahúztam magamhoz hogy megöleljem.

'Barátok?' - kérdezte.

'Persze. Barátok.' - nevettem.

'Barátok... Oké.' - nevetett fel de most sokkal felszabadultabban mint előtte. És megölelt.

Majd elkezdtünk beszélgetni a múltunkról a családunkról és hogy miket szeretünk. És rájöttünk hogy van egy csomó közös érdeklődési körünk.

Már eléggé későre járt az idő amikor ráeszméltünk, hogy hol is vagyunk. Felvettük a táskánkat és elmentünk hozzám. Bemutattam nagyinak Dorotit és ott aludt nálam.

Másnap reggel az iskolától nem messze szétváltunk és kezdődött a napi rutin. Sulli és Hyuna megint piszkáltak, de már kicsit visszafogottabban. Sőt egyre ritkábban jöttek oda belém kötni.

De Dorotit se láttam túl sűrűn és ha láttam akkor is komor volt. Ha nevetett az is mű volt és hamis, nem felszabadult mint tegnap.

És ez így ment napokon hónapokon át... Majd mikor harmadévesek lettünk akkor minden megváltozott Sulli és Hyuna másik iskolába mentek, és így az egység felbomlott, persze még mindig féltek Dorotitól, de már nem tulajdonítottak neki akkora rangot. És így beszélhettünk sulin belül is, már nem utáltak az emberek, de nem is barátkoztak velem. Csak úgy elvoltam, magammal és Dorotival. De minden jóban van valami rossz. Dorotinak megtetszett egy fiú akinek én tetszettem, és megszűnt a kapcsolat közöttünk, ő összejött azzal a sráccal de nem tartott tovább egy hétnél. Majd ismét felvette a komor és hűvös maszkját és ismét a suli királynője lett. 

** Doroti szemszöge **

Utálom magam amit tettem Mimivel, de szerelemben és háborúban minden szabad, bár amit én éreztem az osztálytársunk iránt az nem szerelem volt, de meg kellett próbálnom. De kiderült, hogy csak egy éjszakára kellettem neki. Hülyének éreztem magam, hogy egy hét 'románc'-ra elcseréltem az egyetlen barátomat. De ahhoz túl büszke voltam hogy bevalljam tévedtem.

És így eltelt az utolsó évünk is. És itt állok a színpadom a búcsú beszédemet mondom. Ránézek a közönség soraiban ülő Mimire és az üres bamba tekintetével találom szembe magam.

'Köszönjük. A végzősök diákját hallottuk Doroti White-ot  Gratulálunk mindenkinek a sikeres befejezéshez.' - mondta az igazgató és vége lett. Vége lett a középiskolai éveinknek.

És kivel oszthatom meg ezt? Senkivel. Anyáék elutaztak barátaim pedig nincsenek. Mikor kifelé indultam a tornateremből megláttam Mimit a nagymamájával rájuk mosolyogtam és kimentem a teremből és hazafele indultam.

'Várj Doroti. Gyere át hozzánk. Mama csinált finom tortát, és túl nagy az kettőnknek.' - futott utánam Mimi.

'Ne hívj meg magadhoz amikor nem vagyunk barátok.' - mondtam és tovább haladtam.

'Soha nem gondoltam azt hogy valaha is megszakadt volna a barátságunk, csak összezavarodtál, de én vártam, hogy észhez térj. És itt az ideje.' - megfordultam és egyenesen a szemébe néztem.

'Ezt hogy érted?' - kérdeztem.

'Lassú vagy. De nem baj. Csak azt akarom mindezzel mondani hogy még mindig a barátomnak tartalak, sőt az egyetlen barátom vagy, és nem eresztelek el téged egy idióta paraszt miatt se semmi miatt. Nem szabadulsz meg tőlem míg meg nem hallok.' - mosolygott és könnyek szöktek ki a szemeiből.

'És ne mond azt hogy nem vagyunk barátok, olyan boldog voltam amikor barátok lettünk.' - odamentem hozzá és szorosan megöleltem.

'Ne haragudj. Nem úgy gondoltam. Persze hogy barátok vagyunk azok is maradunk.' - nevettünk és elmentünk hozzájuk a végzős bulira. A nagyija remek tortát csinált és utána kicsit beszélgettünk a jövőnkről. És tényleg barátok vagyunk. Ugyan oda jelentkeztünk. A Söul Egyetem Tánc és Ének Karára. 

És hogy mi történik utána az már a jövő titka.... <3

__________________________________________

** Doroti szemszöge **

'Mimi nézd mit találtam.' - hívtam oda magamhoz.

'Mi az?' - kérdezte odafordulva hozzám.

'Ismerős ez a kép?' - nevettem.

'De még mennyire. Végzős évünk évzáróján csináltuk, mikor újra 'egymásra találtunk'' - mosolygott és kitette a képet a faliújságra.

'Milyen kis cukik voltatok.' - jött oda hozzánk Kai.

'Köszönjük. Sokat gyúrtunk rá.' - nevettünk fel.

'Akkor kezdhetjük a karácsonyi bulit?' - kérdezték a fiúk mögöttünk.

'Persze. Had szóljon..' - mondta Mimi.

Egy barátság nem mindig indul zökkenő mentesen, de az ilyen kezdések erősítik meg az igaz barátságot. De még a könnyen szerzett barátságokat sem szabad lebecsülni, hisz azok is lehetnek életre szólóak.... 

12. Nap. Jobb veled mint nélküled.

Boldog karácsonyt mindenkinek. Elnézést amiért rég írtam utoljára. Szeretnék jobban igyekezni a jövőbe , hogy minél hamarabb írhassak. Remélem teljesíteni tudom. :) Na de nem is rizsázok tovább jó olvasást.:3

"Te túl messze vagy, látlak téged, de nem tudlak megérinteni."

** Mimi szemszöge **

Itt vagyunk, a várva várt Karácsonyi koncert, az utolsó napunk amit együtt tölthetünk. És máris este van.Hiányozni fog a nagyi és a fiúk, de nem csüggedek annyira mert Doroti velem jön. Ha ő ott van akkor nem fogok sokat egyedül szomorkodni. Nem lesz rá időm.

'Mimi. Hozd a bőröndödet a kocsihoz.' - jött be Doroti a szobámba.

'Máris itt az idő?' - kérdeztem szomorúan.

'Sajnos igen, de fel a fejjel, legalább úgy megyünk el hogy előtte bulizunk még egy nagyot.' - odajött hozzám, átölelt, majd együtt kivittük a bőröndjeinket, táskáinkat a kocsihoz. Mikor befejeztük egy jól ismert autó gurult a ház elé. Az ajtaja kinyílt és egy kéz sietve intett, hogy szálljunk be. Odasiettünk és beugrottunk hátulra.

'Kicsit késésbe vagyunk. Sietnünk kell.' - mondta egy elől ülő férfi.

'Köszi Bob hogy eljöttél, a fiúk most vannak a főpróbán?' - kérdezte Doroti.

'Annak nemrég vége lett, csak ha már egyszer bementek a színpad mögé onnan a koncert utánig nem jöhetnek ki biztonsági okok miatt.' - magyarázta a férfi.

'Ez valami új? A múltkori koncert előtt kijöhettek.' - kapcsolódtam be a beszélgetésbe.

'Igen, akkor ti ezt még nem is hallottátok, a múltkori koncerten egy csapat rajongó megrohamozta Chen-t és Lay-t amikor kijöttek és elég nagy traumát okoztak neki, így be lett vezetve ez az új szabály.' - fejtette ki Bob.

'Erről nem is meséltek.' - néztünk össze Dorotival.

Az út további részét némán ültük végig, és amikor odaértünk akkor megkaptuk a belépő kártyánkat és Bob elköszönt tőlünk.

'Van még egy kis időnk a kezdésig, lehet hogy még elcsípjük a fiúkat.' - mondta Doroti és már indult is.

És igaza volt, bár futottunk egészen a színpad mögé, de elértük a fiúkat. Éppen a szokásos koncert előtti rituáléba fogtak neki amikor berobbantunk a helyszínre.

'Azt hittük már el se jöttök.' - mosolygott Suho.

'Ki nem hagynánk egy ilyen fontos koncertet.' - mosolyogtunk.

'Akkor ne is húzzuk tovább az időt, gyertek ide.' - beálltunk a körbe és Suho belekezdett a lelkesítő beszédébe. Nem volt hosszú, de lényegre törő és hatásos. A beszéd után mindenki önbizalommal tele ment fel a színpadra, Kai kivételével. Ő megfogta Doroti kezét és arrébb mentek ahol nem hallottam már őket. Én csak a távozó tagok hátát láttam és szomorúsággal töltött el az az érzés, hogy jó hosszú időre nem fogom látni ezeket a fiúkat. Chanyeol utolsóként ballagott fel a lépcsőn. Az utolsó foknál megállt hátranézett és felvette azt a szokásos mosolyát, majd eltűnt. Kicsivel később Kai is felrohant és Doroti is visszajött szomorú arccal.

'Történt valami?' - kérdeztem aggódva.

'Nem, semmi sem történt, csak most világosodott meg bennem, hogy elmegyünk, és soká jövünk vissza.' - megöleltük egymást.

Rajongó módjára végig sikoltoztuk az egész koncertet halálra ijesztve a stáb tagokat körülöttünk, volt olyan rész amit énekeltünk vagy a fiúkkal együtt táncoltuk, és volt olyan is, a Miracle in December című számnál, elsírtuk magunkat, majd újra felvidultunk a fiúk bénázásaik miatt.

Majd eljött az a bizonyos vég. Amikor meghajoltak és megköszönték a közönségnek hogy eljöttek és a szokásos aranyos és rutin mondataikat is elmondták, lejöttek a lépcsőn és az izzadt testüket egy nagy közös ölelésben hozzánk dörgölték. Mondhatom nagyon tetszett, majd még egy kicsit beszéltünk, csináltunk egy csoport képet, majd megszólalt Doroti telefonja, az anyukája hívta, hogy ideje mennünk. Könnyes búcsút vettünk mindenkitől, és elindultunk a kijárathoz. Amikor kiértünk a koncert épületből Doroti anyukája már ott várt minket. Beszálltunk a kocsiba és indultunk is a repülőtérhez.

Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elfoglaltuk a helyünket, bekapcsoltuk a biztonsági övünket (mert ugye azt be kell), majd mindketten elővettünk egy borítékot a táskánkból.

'Te is kaptál?' - nézett rá a borítékomra Doroti.

'Igen, Suho adta oda nekem mielőtt még elmentünk volna.' - mondtam.

'Nekem is.' - válaszolta vissza Doroti.

Kinyitottuk és csomó papír hullott ki belőlük, mind levél volt, és mind a mai napra volt keltezve.

'Jaj de cukik, mindenki írt nekünk egy levelet.' - mondtam Chen levelét mutatva Dorotinak.

'És mi pedig nem készültünk nekik semmivel sem.' - mondta.

Kutatni kezdtem a papír kupacban, valaki kettő levelet is írt, és fényképet mellékelt magáról. De sehol sem találtam egy valaki nevét. Majd végül meglett, 

Kedves Mimi, remélem jól fogod érezni magad Franciaországba és sok új táncmozdulatot fogtok megtanulni. Legyetek óvatosak és siessetek haza, várni fogunk rátok. Hozzatok nekünk haza sok érdekes ajándékot. Ez kötelező elvárás. Chanyeol.

Amint elolvastam a levelet összehajtottam az összeset és visszatettem a borítékba. Most komolyan? Ennyi? Semmi mélyre ható, romantikus tartalmú levél? Csak egy muszáj levelet volt képes írni nekem? Ennyit érnék én neki? Lehet Baekhyun félrenézett valamit és Chanyeol nem is érez irántam semmit. 

Ha így állnak a dolgok akkor nem fogok egy olyan valaki után futni aki nem érez irántam semmit.

Ránéztem Dorotira aki a könnyeitől megtelt szemit törölgeti és remegő kezeivel egy levelet szorít a szívéhez. Én is ilyen levelet akartam. Amit megőrizhetek egy életen át, ami miatt újra és újra elolvasva csak még jobban beleszeretek az írójába. De nem, én csak egy muszáj levelet kaptam, semmi többet. Remélem Párizs egy új kezdet lesz a számomra.

A gép elindult, mi pedig megkezdtük a hosszú utunkat Párizsba, ahol egy szintén hosszú megpróbáltatás várt ránk, távol a barátainktól, a családunktól, és távol az EXO-tól.

>> EXO <<

A repülőgép felszállt, és a két lány akik már több mint egy hónapja szebbé tették az életüket elrepültek hosszú időre. A koncert után a fiúk megsemmisülve mentek vissza a házukba, fáradtan rogytak le a kanapéra, vagy a földre, mindegy mi volt az csak szilárd legyen. DO mint az EXO anyukája bement a konyhába, hogy összeüssön valami gyorsat és egyszerűt, Xiumin pedig összegyűjtötte a használt ruhákat és elvittek őket a mosó szobába. A többiek a nappaliba összegyűlve ültek és néztek ki a fejükből.

'Mimi és Doroti nélkül meg vagyunk lőve' - mondta Sehun szomorúan. 

A többiek gépiesen bólogatni kezdtek. 

** Chanyeol szemszöge **

Idióta... Egy idióta vagyok. De így lesz a legjobb. 

Míg DO elkészül a vacsorával bementem a szobámba és fáradtan ráhasaltam az ágyamra.

Elővettem a zsebemből egy összegyűrt papírt és remegve kinyitottam.

Mimi, tudom nem helyén való ilyesmit mondanom/írnom mikor éppen csak szakítottál Baekhyun-nal, de nem tudok parancsolni magamnak. Az egész talán akkor kezdődött mikor először megláttalak. Chen hozott téged az öltözőbe tiszta véresen én pedig kölcsönadtam a felsőmet neked, már akkor azt gondoltam, hogy nagyon aranyos lány vagy amikor a pólómba távoztál, de ezt te csak növelni tudtad, amikor azon az estén sírtál a mamád miatt, akkor ráeszméltem, hogy nem csak aranyos, hanem kedves és egyszerűen az ideális lány vagy számomra, de féltem bevallani magamnak, és még Dara is ott volt., majd Baekhyun-nal kezdtél el járni, akkor majdnem összetört a szívem, és mikor Dara bedurvult és azt a sok kegyetlenséget csinálta veled eldöntöttem, hogy megpróbálom elfojtani az érzéseimet irántad, mert nem helyes az ha ennyire szeretlek téged, miközben életveszélyes helyzetekbe kevertelek. De nem bírtam... túl erős a vágy hogy az enyémnek tudjalak... Még a legjobb barátomat is kész voltam eldobni ami megrémisztett. De már nem kell félnem ettől, így bevallhatom neked amit már nagyon rég be kellett volna valljak. Mimi... Szeretlek, úgy szeretlek mint még soha senkit sem. ÉS ez nem fog elmúlni, csak erősödni. Vigyázz magadra Párizsban és gyere haza minél hamarabb hogy újra láthassalak. Hogy újra ölelhesselek, és megcsókolhassalak... Chanyeol.

'Idióta.' - mondtam és összegyűrtem a papírt, majd egy jól célzott dobással a kukámba dobtam, majd felkeltem és kimentem a többiekhez vacsorázni. Majd evés után még kinn maradtunk a nappaliba kicsit hülyülni, de mivel mindenki hulla fáradt volt a szokásosnál is hamarabb bementünk a szobánkba és alváshoz készülődtünk.

'Te mit írtál Mimi-nek?' - jött be a szobába Baekhyun.

'Hogy vigyázzon magára, és érezze jól magát.' - mondtam miközben megágyaztam.

'Csak ennyi? Azt hittem, hogy valami csöpögős levelet írsz neki.' - nézett rám kérdően.

'Mit vártál? Nem is járunk, akkor meg miért kellett volna csöpögős levelet írnom neki?' - kérdeztem dühösen és befeküdtem az ágyamba, Lekapcsoltam a villanyomat és lehunytam a szemem.

'Lehetetlen rajtad kiigazodni.' - hallottam Baekhyun hangját, majd ő is belebújt az ágyába és a szobára néma csend ült. De nem az a megnyugtató éjszakai csönd, az a kínos csönd amikor mindkét fél tudja, hogy a másik nem alszik, de nem is akar beszélgetni.

Másnap reggel mikor felkeltem Baekhyun már nem volt a szobába ami furcsa volt. Baekhyun az az ember aki a legkésőbb kel fel.  Kicsoszogtam a nappaliba és a lakás teljesen kihalt volt. Benyitottam a szobákba és a többiek alvó fejét pillantottam meg. Tényleg, ma szabad napunk volt. De akkor Baekhyun hol lehet? Régebben szokása volt eltűnni órákra, de arról leszokott... vagyis azt mondta.

Kivettem a hűtőből egy pohár pudingot és visszamentem a szobámba. Lassan elnyammogtam a nasi, majd odamentem a kukához, hogy kidobjam. Belenéztem és a kuka üres volt. Ijedten szaladtam ki a nappaliba és túrtam át a benti kukákat a levelemet keresve, de semmi sikerrel, kimentem az utcára és a kinti kukát is átkutattam nagyjából, de ott sem láttam. 

'Mégis hol lehet?' - kérdeztem a fejemet fogva.

'Csak nem azt a levelet keresed amit Miminek írtál?' - kérdezte meg valaki a hátam mögött.

** Baekhyun szemszöge **

'Lehetetlen rajtad kiigazodni.' - mondtam és magam is bemásztam az ágyamba, és gondolkozni kezdtem. Láttam, hogy Chanyeol egy kisebb regényt írt Miminek, de akkor azt hova tette? És miért nem azt adta oda neki? Tényleg lehetetlen rajta kiigazodni. 

Másnap reggel a szokottnál is korábban keltem fel. Mikor körbenéztem rájöttem, hogy ma szabad napunk van és még mindenki alszik. Felvettem egy kényelmes utcai viseletet egy új sapkával amit nemrég vettem, és észrevettem, hogy az árcédula még rajta van, levágtam és a papírral odamentem a kukához, ahol megpillantottam egy összegyűrt papír golyót. Kinyitottam és szélesre tágultak a szemeim amint olvastam, majd zsebre vágtam és kimentem a lakásból. Egyenesen a bárba mentem és rendeltem egy kávét.

'Remélem mostanába sűrűbben jössz ide. Ha idecsalogatnál néhány jó nőt annak pedig még jobban örülnék.' - mondta a pultos amint odaadta a kávémat.

'Csak szeretnéd vén perverz.' - nevettem majd megittam a kávémat. 'De azért megpróbálok gyakrabban jönni. Viszlát.' - mondtam és már távoztam is. Sétálni kezdtem a kihalt utcákon kicsit kiszellőztettem a fejemet és a gondolataimat is. Majd visszaérve a házhoz észrevettem, hogy Chanyeol kétségbe esve túrja a kukánkat.

'Mégis hol lehet?' . kérdezte ellépve a kukától.

'Csak nem azt a levelet keresed amit Miminek írtál?' - kérdeztem elővéve a zsebemből a gyűrött papírt. A hangom hallatán megfordult és ijedve nézett rám.

'Nyugi nem küldtem el neki.' - mondtam és visszaadtam neki. 'De ha legbelül ezt érzed, akkor miért nem ezt adtad oda neki ahelyett az üres sablon helyett?' - kérdeztem.

'Mert idióta vagyok. Más kérdés?' - látszott rajta hogy nagyon leharcolt állapotban van. Megráztam a fejem és együtt visszamentünk. A nappaliban megálltunk és leültünk a kanapára filmet nézni. Majd idő múlásával a többi tag is kezdett kiszállingózni és csatlakoztak hozzánk. Már olyan tizenegyet üthetett az óra amikor Kai kirontott a szobájából a laptopjával falfehért arccal.

'Pasik! Az első dolguk az volt, hogy pasikkal pózoló képeket raktak fel.' - mondta és felénk fordította a laptopját, amin Doroti és Mimi néhány francia fiúval együtt láthatóak különféle vicces beállásokba.

'Ez még nem jelent semmit. Nyugodj le, tudod, hogy vannak fiú barátaik, ők is biztos csak újabb barátok.' - nyugtatta Suho a feldúlt fiút. 

'Még ma elmegyek Párizsba és visszahozom.' - mondta. Suho megfogta és maga alá rántotta a pánikba esett Kai-t, majd jó erős fogással lenyugtatta. Majd Kai is csatlakozott a filmnézéshez, időnkét frissítve az oldalt, hátha Doroti felrak még néhány képet. Csak mosolyogni tudtam rajta, Doroti az első komoly kapcsolata, és lehet látni rajta,hogy fülig szerelmes belé. De ami még jobban meglepett az Chanyeol reakciója volt. Először lefagyott a hír hallatán majd elővette a telefonját és ugyan úgy mint Kai filmnézés közben percenként frissítette Mimi oldalát új infók reményében.

Csak érez iránta valamit, csak nem veszi rá magát, hogy bevallja. És ebben segíteni se tudok. Sőt az igazság az nem is akarok. Hisz Mimi mégis csak a volt barátnőm. Bár a vele töltött egy hónap alatt sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban, de még vannak olyan részek ami még homályos, és most azoknak járok utána, de kezd kirajzolódni a kép...

** Mimi szemszöge **

Hihetetlen Párizs mintha egy másik világba csöppentünk volna, minden szomorúságunk elillant amint leszállt a gép.

A reptéren már vártak minket és elkísértek a kollégiumba, ami olyan volt mintha egy luxus szálloda. Hihetetlen, aznap ki se mozdultunk a szobánkból, berendezkedtünk meg kicsit átalakítottuk, majd a következő nap bementünk az első óránkra, ami ismerkedős óra volt. Egyből jóba lettünk néhány csoporttársunkkal, Louis-szal és Lucas-szal. Nagyon jó fejek és a külsejük sem utolsó, és az egész napot velük töltöttük, elvittek minket a legjobb helyekre és bemutatták nekünk a várost. Estefele visszamentünk a szobánkba és fáradtan dőltem le az ágyamra. Elővettem a laptopomat és videókat kezdtem nézni. Van egy új közös szerelmünk Dorotival. A BTS és azt szoktuk mostanába kivesézni, egyszerűen nem tudunk betelni a látvánnyal. Egy óra múlva lehajtottam a laptop tetejét és lefekvéshez készülődtem. Mikor már éppen elaludtam volna villogni kezdett a telefonom. SMS-em jött. Megnyitottam és egy rövid üzenetet pillantottam meg.

Jobb veled mint nélküled. A feladó pedig... Baekhyun? Ezt meg hogy kell értenem? Néhány nappal ezelőtt ő szakított velem most meg ilyen üzenet ír? Majd jött egy újabb:

Szeretlek YFPC. A feladó ismét Baekhyun. De mi a fene az a YFPC? És miért ír nekem egyáltalán ilyesmit Baekhyun? Talán újra össze akar velem jönni? Akkor meg miért szakított velem? Nem értem...

Kételyek közt érte utol az álom és a hosszú utazás kezdetét vette új barátok és régi emlékek...