Boldog karácsonyt mindenkinek. Elnézést amiért rég írtam utoljára. Szeretnék jobban igyekezni a jövőbe , hogy minél hamarabb írhassak. Remélem teljesíteni tudom. :) Na de nem is rizsázok tovább jó olvasást.:3
** Mimi szemszöge **
Itt vagyunk, a várva várt Karácsonyi koncert, az utolsó napunk amit együtt tölthetünk. És máris este van.Hiányozni fog a nagyi és a fiúk, de nem csüggedek annyira mert Doroti velem jön. Ha ő ott van akkor nem fogok sokat egyedül szomorkodni. Nem lesz rá időm.
'Mimi. Hozd a bőröndödet a kocsihoz.' - jött be Doroti a szobámba.
'Máris itt az idő?' - kérdeztem szomorúan.
'Sajnos igen, de fel a fejjel, legalább úgy megyünk el hogy előtte bulizunk még egy nagyot.' - odajött hozzám, átölelt, majd együtt kivittük a bőröndjeinket, táskáinkat a kocsihoz. Mikor befejeztük egy jól ismert autó gurult a ház elé. Az ajtaja kinyílt és egy kéz sietve intett, hogy szálljunk be. Odasiettünk és beugrottunk hátulra.
'Kicsit késésbe vagyunk. Sietnünk kell.' - mondta egy elől ülő férfi.
'Köszi Bob hogy eljöttél, a fiúk most vannak a főpróbán?' - kérdezte Doroti.
'Annak nemrég vége lett, csak ha már egyszer bementek a színpad mögé onnan a koncert utánig nem jöhetnek ki biztonsági okok miatt.' - magyarázta a férfi.
'Ez valami új? A múltkori koncert előtt kijöhettek.' - kapcsolódtam be a beszélgetésbe.
'Igen, akkor ti ezt még nem is hallottátok, a múltkori koncerten egy csapat rajongó megrohamozta Chen-t és Lay-t amikor kijöttek és elég nagy traumát okoztak neki, így be lett vezetve ez az új szabály.' - fejtette ki Bob.
'Erről nem is meséltek.' - néztünk össze Dorotival.
Az út további részét némán ültük végig, és amikor odaértünk akkor megkaptuk a belépő kártyánkat és Bob elköszönt tőlünk.
'Van még egy kis időnk a kezdésig, lehet hogy még elcsípjük a fiúkat.' - mondta Doroti és már indult is.
És igaza volt, bár futottunk egészen a színpad mögé, de elértük a fiúkat. Éppen a szokásos koncert előtti rituáléba fogtak neki amikor berobbantunk a helyszínre.
'Azt hittük már el se jöttök.' - mosolygott Suho.
'Ki nem hagynánk egy ilyen fontos koncertet.' - mosolyogtunk.
'Akkor ne is húzzuk tovább az időt, gyertek ide.' - beálltunk a körbe és Suho belekezdett a lelkesítő beszédébe. Nem volt hosszú, de lényegre törő és hatásos. A beszéd után mindenki önbizalommal tele ment fel a színpadra, Kai kivételével. Ő megfogta Doroti kezét és arrébb mentek ahol nem hallottam már őket. Én csak a távozó tagok hátát láttam és szomorúsággal töltött el az az érzés, hogy jó hosszú időre nem fogom látni ezeket a fiúkat. Chanyeol utolsóként ballagott fel a lépcsőn. Az utolsó foknál megállt hátranézett és felvette azt a szokásos mosolyát, majd eltűnt. Kicsivel később Kai is felrohant és Doroti is visszajött szomorú arccal.
'Történt valami?' - kérdeztem aggódva.
'Nem, semmi sem történt, csak most világosodott meg bennem, hogy elmegyünk, és soká jövünk vissza.' - megöleltük egymást.
Rajongó módjára végig sikoltoztuk az egész koncertet halálra ijesztve a stáb tagokat körülöttünk, volt olyan rész amit énekeltünk vagy a fiúkkal együtt táncoltuk, és volt olyan is, a Miracle in December című számnál, elsírtuk magunkat, majd újra felvidultunk a fiúk bénázásaik miatt.
Majd eljött az a bizonyos vég. Amikor meghajoltak és megköszönték a közönségnek hogy eljöttek és a szokásos aranyos és rutin mondataikat is elmondták, lejöttek a lépcsőn és az izzadt testüket egy nagy közös ölelésben hozzánk dörgölték. Mondhatom nagyon tetszett, majd még egy kicsit beszéltünk, csináltunk egy csoport képet, majd megszólalt Doroti telefonja, az anyukája hívta, hogy ideje mennünk. Könnyes búcsút vettünk mindenkitől, és elindultunk a kijárathoz. Amikor kiértünk a koncert épületből Doroti anyukája már ott várt minket. Beszálltunk a kocsiba és indultunk is a repülőtérhez.
Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elfoglaltuk a helyünket, bekapcsoltuk a biztonsági övünket (mert ugye azt be kell), majd mindketten elővettünk egy borítékot a táskánkból.
'Te is kaptál?' - nézett rá a borítékomra Doroti.
'Igen, Suho adta oda nekem mielőtt még elmentünk volna.' - mondtam.
'Nekem is.' - válaszolta vissza Doroti.
Kinyitottuk és csomó papír hullott ki belőlük, mind levél volt, és mind a mai napra volt keltezve.
'Jaj de cukik, mindenki írt nekünk egy levelet.' - mondtam Chen levelét mutatva Dorotinak.
'És mi pedig nem készültünk nekik semmivel sem.' - mondta.
Kutatni kezdtem a papír kupacban, valaki kettő levelet is írt, és fényképet mellékelt magáról. De sehol sem találtam egy valaki nevét. Majd végül meglett,
Kedves Mimi, remélem jól fogod érezni magad Franciaországba és sok új táncmozdulatot fogtok megtanulni. Legyetek óvatosak és siessetek haza, várni fogunk rátok. Hozzatok nekünk haza sok érdekes ajándékot. Ez kötelező elvárás. Chanyeol.
Amint elolvastam a levelet összehajtottam az összeset és visszatettem a borítékba. Most komolyan? Ennyi? Semmi mélyre ható, romantikus tartalmú levél? Csak egy muszáj levelet volt képes írni nekem? Ennyit érnék én neki? Lehet Baekhyun félrenézett valamit és Chanyeol nem is érez irántam semmit.
Ha így állnak a dolgok akkor nem fogok egy olyan valaki után futni aki nem érez irántam semmit.
Ránéztem Dorotira aki a könnyeitől megtelt szemit törölgeti és remegő kezeivel egy levelet szorít a szívéhez. Én is ilyen levelet akartam. Amit megőrizhetek egy életen át, ami miatt újra és újra elolvasva csak még jobban beleszeretek az írójába. De nem, én csak egy muszáj levelet kaptam, semmi többet. Remélem Párizs egy új kezdet lesz a számomra.
A gép elindult, mi pedig megkezdtük a hosszú utunkat Párizsba, ahol egy szintén hosszú megpróbáltatás várt ránk, távol a barátainktól, a családunktól, és távol az EXO-tól.
>> EXO <<
A repülőgép felszállt, és a két lány akik már több mint egy hónapja szebbé tették az életüket elrepültek hosszú időre. A koncert után a fiúk megsemmisülve mentek vissza a házukba, fáradtan rogytak le a kanapéra, vagy a földre, mindegy mi volt az csak szilárd legyen. DO mint az EXO anyukája bement a konyhába, hogy összeüssön valami gyorsat és egyszerűt, Xiumin pedig összegyűjtötte a használt ruhákat és elvittek őket a mosó szobába. A többiek a nappaliba összegyűlve ültek és néztek ki a fejükből.
'Mimi és Doroti nélkül meg vagyunk lőve' - mondta Sehun szomorúan.
A többiek gépiesen bólogatni kezdtek.
** Chanyeol szemszöge **
Idióta... Egy idióta vagyok. De így lesz a legjobb.
Míg DO elkészül a vacsorával bementem a szobámba és fáradtan ráhasaltam az ágyamra.
Elővettem a zsebemből egy összegyűrt papírt és remegve kinyitottam.
Mimi, tudom nem helyén való ilyesmit mondanom/írnom mikor éppen csak szakítottál Baekhyun-nal, de nem tudok parancsolni magamnak. Az egész talán akkor kezdődött mikor először megláttalak. Chen hozott téged az öltözőbe tiszta véresen én pedig kölcsönadtam a felsőmet neked, már akkor azt gondoltam, hogy nagyon aranyos lány vagy amikor a pólómba távoztál, de ezt te csak növelni tudtad, amikor azon az estén sírtál a mamád miatt, akkor ráeszméltem, hogy nem csak aranyos, hanem kedves és egyszerűen az ideális lány vagy számomra, de féltem bevallani magamnak, és még Dara is ott volt., majd Baekhyun-nal kezdtél el járni, akkor majdnem összetört a szívem, és mikor Dara bedurvult és azt a sok kegyetlenséget csinálta veled eldöntöttem, hogy megpróbálom elfojtani az érzéseimet irántad, mert nem helyes az ha ennyire szeretlek téged, miközben életveszélyes helyzetekbe kevertelek. De nem bírtam... túl erős a vágy hogy az enyémnek tudjalak... Még a legjobb barátomat is kész voltam eldobni ami megrémisztett. De már nem kell félnem ettől, így bevallhatom neked amit már nagyon rég be kellett volna valljak. Mimi... Szeretlek, úgy szeretlek mint még soha senkit sem. ÉS ez nem fog elmúlni, csak erősödni. Vigyázz magadra Párizsban és gyere haza minél hamarabb hogy újra láthassalak. Hogy újra ölelhesselek, és megcsókolhassalak... Chanyeol.
'Idióta.' - mondtam és összegyűrtem a papírt, majd egy jól célzott dobással a kukámba dobtam, majd felkeltem és kimentem a többiekhez vacsorázni. Majd evés után még kinn maradtunk a nappaliba kicsit hülyülni, de mivel mindenki hulla fáradt volt a szokásosnál is hamarabb bementünk a szobánkba és alváshoz készülődtünk.
'Te mit írtál Mimi-nek?' - jött be a szobába Baekhyun.
'Hogy vigyázzon magára, és érezze jól magát.' - mondtam miközben megágyaztam.
'Csak ennyi? Azt hittem, hogy valami csöpögős levelet írsz neki.' - nézett rám kérdően.
'Mit vártál? Nem is járunk, akkor meg miért kellett volna csöpögős levelet írnom neki?' - kérdeztem dühösen és befeküdtem az ágyamba, Lekapcsoltam a villanyomat és lehunytam a szemem.
'Lehetetlen rajtad kiigazodni.' - hallottam Baekhyun hangját, majd ő is belebújt az ágyába és a szobára néma csend ült. De nem az a megnyugtató éjszakai csönd, az a kínos csönd amikor mindkét fél tudja, hogy a másik nem alszik, de nem is akar beszélgetni.
Másnap reggel mikor felkeltem Baekhyun már nem volt a szobába ami furcsa volt. Baekhyun az az ember aki a legkésőbb kel fel. Kicsoszogtam a nappaliba és a lakás teljesen kihalt volt. Benyitottam a szobákba és a többiek alvó fejét pillantottam meg. Tényleg, ma szabad napunk volt. De akkor Baekhyun hol lehet? Régebben szokása volt eltűnni órákra, de arról leszokott... vagyis azt mondta.
Kivettem a hűtőből egy pohár pudingot és visszamentem a szobámba. Lassan elnyammogtam a nasi, majd odamentem a kukához, hogy kidobjam. Belenéztem és a kuka üres volt. Ijedten szaladtam ki a nappaliba és túrtam át a benti kukákat a levelemet keresve, de semmi sikerrel, kimentem az utcára és a kinti kukát is átkutattam nagyjából, de ott sem láttam.
'Mégis hol lehet?' - kérdeztem a fejemet fogva.
'Csak nem azt a levelet keresed amit Miminek írtál?' - kérdezte meg valaki a hátam mögött.
** Baekhyun szemszöge **
'Lehetetlen rajtad kiigazodni.' - mondtam és magam is bemásztam az ágyamba, és gondolkozni kezdtem. Láttam, hogy Chanyeol egy kisebb regényt írt Miminek, de akkor azt hova tette? És miért nem azt adta oda neki? Tényleg lehetetlen rajta kiigazodni.
Másnap reggel a szokottnál is korábban keltem fel. Mikor körbenéztem rájöttem, hogy ma szabad napunk van és még mindenki alszik. Felvettem egy kényelmes utcai viseletet egy új sapkával amit nemrég vettem, és észrevettem, hogy az árcédula még rajta van, levágtam és a papírral odamentem a kukához, ahol megpillantottam egy összegyűrt papír golyót. Kinyitottam és szélesre tágultak a szemeim amint olvastam, majd zsebre vágtam és kimentem a lakásból. Egyenesen a bárba mentem és rendeltem egy kávét.
'Remélem mostanába sűrűbben jössz ide. Ha idecsalogatnál néhány jó nőt annak pedig még jobban örülnék.' - mondta a pultos amint odaadta a kávémat.
'Csak szeretnéd vén perverz.' - nevettem majd megittam a kávémat. 'De azért megpróbálok gyakrabban jönni. Viszlát.' - mondtam és már távoztam is. Sétálni kezdtem a kihalt utcákon kicsit kiszellőztettem a fejemet és a gondolataimat is. Majd visszaérve a házhoz észrevettem, hogy Chanyeol kétségbe esve túrja a kukánkat.
'Mégis hol lehet?' . kérdezte ellépve a kukától.
'Csak nem azt a levelet keresed amit Miminek írtál?' - kérdeztem elővéve a zsebemből a gyűrött papírt. A hangom hallatán megfordult és ijedve nézett rám.
'Nyugi nem küldtem el neki.' - mondtam és visszaadtam neki. 'De ha legbelül ezt érzed, akkor miért nem ezt adtad oda neki ahelyett az üres sablon helyett?' - kérdeztem.
'Mert idióta vagyok. Más kérdés?' - látszott rajta hogy nagyon leharcolt állapotban van. Megráztam a fejem és együtt visszamentünk. A nappaliban megálltunk és leültünk a kanapára filmet nézni. Majd idő múlásával a többi tag is kezdett kiszállingózni és csatlakoztak hozzánk. Már olyan tizenegyet üthetett az óra amikor Kai kirontott a szobájából a laptopjával falfehért arccal.
'Pasik! Az első dolguk az volt, hogy pasikkal pózoló képeket raktak fel.' - mondta és felénk fordította a laptopját, amin Doroti és Mimi néhány francia fiúval együtt láthatóak különféle vicces beállásokba.
'Ez még nem jelent semmit. Nyugodj le, tudod, hogy vannak fiú barátaik, ők is biztos csak újabb barátok.' - nyugtatta Suho a feldúlt fiút.
'Még ma elmegyek Párizsba és visszahozom.' - mondta. Suho megfogta és maga alá rántotta a pánikba esett Kai-t, majd jó erős fogással lenyugtatta. Majd Kai is csatlakozott a filmnézéshez, időnkét frissítve az oldalt, hátha Doroti felrak még néhány képet. Csak mosolyogni tudtam rajta, Doroti az első komoly kapcsolata, és lehet látni rajta,hogy fülig szerelmes belé. De ami még jobban meglepett az Chanyeol reakciója volt. Először lefagyott a hír hallatán majd elővette a telefonját és ugyan úgy mint Kai filmnézés közben percenként frissítette Mimi oldalát új infók reményében.
Csak érez iránta valamit, csak nem veszi rá magát, hogy bevallja. És ebben segíteni se tudok. Sőt az igazság az nem is akarok. Hisz Mimi mégis csak a volt barátnőm. Bár a vele töltött egy hónap alatt sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban, de még vannak olyan részek ami még homályos, és most azoknak járok utána, de kezd kirajzolódni a kép...
** Mimi szemszöge **
Hihetetlen Párizs mintha egy másik világba csöppentünk volna, minden szomorúságunk elillant amint leszállt a gép.
A reptéren már vártak minket és elkísértek a kollégiumba, ami olyan volt mintha egy luxus szálloda. Hihetetlen, aznap ki se mozdultunk a szobánkból, berendezkedtünk meg kicsit átalakítottuk, majd a következő nap bementünk az első óránkra, ami ismerkedős óra volt. Egyből jóba lettünk néhány csoporttársunkkal, Louis-szal és Lucas-szal. Nagyon jó fejek és a külsejük sem utolsó, és az egész napot velük töltöttük, elvittek minket a legjobb helyekre és bemutatták nekünk a várost. Estefele visszamentünk a szobánkba és fáradtan dőltem le az ágyamra. Elővettem a laptopomat és videókat kezdtem nézni. Van egy új közös szerelmünk Dorotival. A BTS és azt szoktuk mostanába kivesézni, egyszerűen nem tudunk betelni a látvánnyal. Egy óra múlva lehajtottam a laptop tetejét és lefekvéshez készülődtem. Mikor már éppen elaludtam volna villogni kezdett a telefonom. SMS-em jött. Megnyitottam és egy rövid üzenetet pillantottam meg.
Jobb veled mint nélküled. A feladó pedig... Baekhyun? Ezt meg hogy kell értenem? Néhány nappal ezelőtt ő szakított velem most meg ilyen üzenet ír? Majd jött egy újabb:
Szeretlek YFPC. A feladó ismét Baekhyun. De mi a fene az a YFPC? És miért ír nekem egyáltalán ilyesmit Baekhyun? Talán újra össze akar velem jönni? Akkor meg miért szakított velem? Nem értem...
Kételyek közt érte utol az álom és a hosszú utazás kezdetét vette új barátok és régi emlékek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése