Jóóó... :3 Mindenkinek szép napot/estét/reggelt, ki mikor olvassa. Nagyon boldog vagyok mert kapok néhány pozitív visszajelzést. Ezért nekem bele kell húznom. Hajrá nekem, és jó olvasást nektek ;)
** Doroti szemszöge **
A heti programom abból állt, hogy órákra jártam, életemben először jegyzeteltem azokon, Majd elmentem a kórházba Mimit meglátogatni. És legvégül az én bolondos Kai-mal tölthettem egy kis időt. Annyit beszélgettünk már, hogy szinte mindent tudtunk egymásról, jókat, rosszakat, és furcsákat.
'Mi jót csináltál ma?' - ölelt át hátulról Kai.
'Nagyon semmit, egész napot végig aludtam egy próbateremben.' - nevettem és belefurakodtam magam a mellkasához.
'Jó napod lehetett. Én az egész napomat végig táncoltam. Durva próba volt.' - dőlt hátra velem az ágyamban.
'Biztos fáradt vagy.' - fordultam felé és másztam fentebb az ágyon, míg el nem értem a fejéig.
'Csak egy kicsit.' - mosolygott csukott szemmel.
'Akkor ma csak lazuljunk.' - és húztam magunkra a takaróm.
'Köszönöm.' - nevetett halkan és mindketten az alvásra koncentráltunk.
Másnap mikor felébredtem egyedül találtam magam az ágyon egy cetlivel a fejemen.
Bocsi, hogy elmentem szó nélkül, de olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni téged. Ma eléggé elfoglalt leszek, még keményebb próbák állnak elénk... De este ha nem zavarok majd átjövök. Szeretlek, Kai.
Milyen kis aranyos. De azért felkelthetett volna, így egész nap nem fogom látni. Na de ideje felkelni. Szombat volt úgyhogy nem volt suli, de a gyakorlás akkor sem maradt el. Kicsit lazítottam, megreggeliztem, És utána elkezdem a munkát.
'Doroti!!! Gyere át! Unatkozom.'
'Otthon vagy? Haza engedtek? Ez szuper, nemsokára ott vagyok.' - mondtam és letettem a telefont. Mimi kellett most nekem. Van néhány dolog amit nem tudok megbeszélni Kai-val csak úgy, túl kínos.
'Azt hittem győzködnöm kell majd téged, hogy gyere át. Ez csak egy valamit jelenthet. Mit szeretnél elmondani?' - léptem be Mimi szobájába.
'Ennyire kiismerhető lennék?' - nevettem.
'Már nagyon rég óta barátnők vagyunk. Ha ennyit se tudnék rólad az gáz lenne.' - mosolygott és leült mellém az ágyára.
'Ha már ilyen jól ismersz nem fogok hazudni. De mielőtt elmondom ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni.' - Mimi bólintott és folytattam. 'Nos...Tudod Kai-val már elég jól elvagyunk mostanában, és amikor kettesben vagyunk néha már a kelleténél jobban bevadul és többet szeretne.' - mondtam zavartan.
'Ezek szerint ti...' - kerekedett ki izgatottan a szemei.
'Nem. Minden alkalommal elfutottam.' - mondtam egy nagy sóhajjal.
'És Kai mit szólt erre?'
'Azt mondta vár míg készen nem állok.'
'Hát ez nem fest túl jól,'
'Nem.' - nevetettem fel szomorúan.
'De figyelj, ezt nem lehet siettetni. Majd megérzed ha készen állsz rá.' - mosolygott bátorítóan Mimi.
'Tudom, És azt hiszem készen állok rá.'
'Biztos? Akkor hajrá! Szurkolok nektek.'
'Úgy beszélsz mintha ti már eljutottatok volna odáig.'
'Honnan veszed hogy nem?'
'Téged idézve: Már nagyon rég óta barátnők vagyunk. Ha ennyit se tudnék rólad az gáz lenne. Amúgy meg ha megtettétek volna és nem mondtad volna el nekem az még rosszabb.' - néztem Mimire szomorúan.
'Nem, még nem csináltuk. És ami azt illeti hasonló cipőben járok mint te.' - nevetett. És megöleltük egymást.
'Na akkor mit csináljunk ma?' - kérdeztem felvidulva.
'Nagyi megtiltotta, hogy egy ideig elhagyjam a házat, szóval ha csinálni szeretnél valamit az itthon kell.' sóhajtott és felállt az ágyról.
'Így már kicsit nehezebb, de nem félj, feldobom a napodat. Csak várj itt, mindjárt visszajövök.' - mondtam és elszaladtam a legközelebbi boltig, ott vettem alapanyagokat és visszamentem.
'Téged mindig fel lehet vidítani egy kis sütés-főzéssel.' - mutattam fel a zacskókat.
'Tényleg jól ismersz engem. Na akkor kezdjünk is hozzá.' - mondta és bementünk a konyhába. Az eredmény ugyan olyan volt mint általában, egy tiszta falfelület sem akadt, a padló és a pult is tiszta liszt, vagy tojás, de a süti az kiváló lett. Szépen feldíszítettük. De olyan szép lett hogy nem volt szívünk megenni, így egyenlőre beraktuk a hűtőbe.
'Ez egy jó menet volt.' - nevetett és elkezdte takarítani a sütés utáni csatateret.
'Ja-ja. És most fel kell ezt mind takarítani?' - néztem és egy bólintást kaptam válaszra.
Egészen délig takarítottunk és rendeltünk kínait ebédre. Ebéd után újra visszaállt az unalom.
'Nem szeretnéd gyakorolni a táncot?' - kérdeztem megtörve a hosszú csöndet.
'Persze, de nekem egy hét kiesett nem tudom az új lépéseket, tanítasz?'
'Hogyne, bár én sem tudom még tökéletesen, de lássunk neki.' - elkezdtünk próbálni, de egy idő után már az is unalmas volt. Fáradtan dőltünk rá az ágyamra.
'Na ez egy érdekes nap volt. De késő van haza kéne mennem.' - mondtam és felálltam az ágyról.
'Rendben, Akkor holnap találkozunk.' - mondta Mimi a bejárati ajtóban egy puszit nyomva az arcomba.
'Rosszkor jövök?' - kérdezte meg valaki mögöttünk.
'Hyunni.' - mosolyodott el Mimi.
'Nem dehogy is, már éppen indulni készültem. Akkor holnap beszélünk.' - mosolyogtam és titokban rákacsintottam Mimire, aki erre vörös lett.
'Szia Doroti.' - integetett Baekhyun. 'Vigyázz magadra hazafele.' - mondta és integettek míg el nem hagytam az utcát. Kedves és aranyos. Pont Miminek való fiú. Mostmár lassan egy hónapja járnak, és lassacskán kezdem kizárni a gondolatot a fejemből, hogy Chanyeol-lal jobban összeillenek.
'Fúú~ De jó itthon lenni.' - mondtam mikor beléptem az üres házba. És mielőtt kényelembe helyeztem volna magam a kanapén amikor kopogtak az ajtón.
'Most ültem le.' - mondtam fáradtan és odacsoszogtam az ajtóhoz.
'Későn jövök?' - jelent meg Kai az ajtóban.
'Te soha nem jössz későn.' - mosolyogtam és megöleltem.
Nem tudom hanyadik alkalom volt már ez.. Hogy rá akartam vetni magam Dorotira, de tudtam, hogy vissza kell fognom magam, vagy egy életre elüldözöm magam mellől.
'Szüleid ma nincsenek itthon?' - kérdeztem gyorsan körbepillantva a lakásba.
'Nem, nemrég indultak el egy újabb üzleti útra.' - mondta szomorúan.
'Akkor most egyedül vagyunk?' - kérdeztem kicsit közelebb húzva magamhoz.
'Igen...egyedül. Nem nézünk valami filmet?' - kérdezte gyorsan kerülve a pillantásomat.
'Persze. Mit nézünk ma?' - mosolyogtam és leültünk a kanapéra.
'Mit? Mondjuk...a Jégvarázst?' - mondta és berakott egy CD a lejátszóba.
'Jó lesz.' - mondtam és az ölembe húztam Dorotit és elkezdtük nézni az animációt.
Elkezdtük nézni, és már a felénél jártunk amikor finoman masszírozni kezdtem a vállait.
'El ne aludj.' - nevettem fel.
'Megpróbálok.' - fordult felém és egy lágy puszit nyomott a számra. 'Máris frissebbnek érzem magam.' - nevetett fel.
Odahajoltam hozzá és ráragasztottam az ajkaimat az övéire. Elég hosszú és szenvedélyes csókot váltottunk és mikor szétváltunk Dorotinak a szemeiben izgalmat vettem észre.
'Pedig azt mondják jó mese.' - mosolygott, és ettől csak még jobban megkívántam.
'Megnézhetjük máskor is.' - mondtam ő pedig félénken bólintott, majd felálltunk és kézen fogva a szobájába mentünk....
Jó unalmas napnak ígérkezett ez a mai nap, de Doroti feldobta az egészet.
'Csináltatok ma valami jót?' - kérdezte Baekhyun a kanapén ülve.
'Igen csináltunk egy gyümölcs, csoki tortát. Megkóstolod?' - kérdeztem a hűtőhöz lépve. Kivettem a szépen díszített tortát és vágtam két szeletet belőle.
'Jól néz ki.' - állt fel Baekhyun a kanapéról és jött oda hozzám.
'Köszönjük szépen, remélem az íze is jó lett. Sok fura dolgot kevertünk bele.' - elővettem két villát és az egyiket odaadtam Hyun-nak.
Belekóstoltunk és egy fanyar íz fogadott. 'Túl sok szeszt raktunk bele.' - nevettem fel.
'Szerintem jó lett, kicsit erős az alkohol miatt, de amúgy finom.' - mosolygott és tovább ette a tortát.
Majd még egy szeletet majd még egyet és végül megettük az egészet, de utána sok mindenre nem emlékeztünk, csak néhány halvány emlékfoszlány suhant végig az agyamban, a szobám az ágyam és Baekhyun arca.
Másnap szőrnyű fejfájással keltem fel. Letettem a kezemet az ágyra, hogy támogassam magam a felülésben, de valami nagy és puha dologba botlott a kezem. Lassan odanéztem és Baekhyun alvó arca köszönt vissza. Nem lepődtem meg, hisz már aludt velem néhányszor már, csak akkor ruha is volt rajtunk.
Kimásztam az ágyról és csak akkor vettem észre, hogy Éva kosztümben vagyok. Ijedten felkaptam magamra a pizsomámat ami a székemen volt. Elbicegtem a gyógyszeres szekrényhez és fájdalomcsillapító után kutattam. Mikor találtam bevettem egyet és visszamentem az ágyamhoz.
Amikor visszaértem Baekhyun álmos és félig alvó szemei néztek rám.
'Fenn vagy?' - kérdeztem félénken.
'Igen, de majd széthasad a fejem.' - hajolt fel egy kicsit a fejét fogva.
'Gondoltam, tessék vedd be.' - mondtam és átadtam neki a fájdalomcsillapítót.
'Köszi, életmentő vagy.' - nevetett és a takaró kicsit lejjebb csúszott a mellkasán, és megcsillant a fehér bőre.
'Te észre vetted már, hogy nincs rajtad ruha?' - kérdeztem higgadtan
Baekhyun nevetett, majd lassan benézett a takaró alá.
'Mimi, meztelen vagyok! És nézd a ruháink szét vannak dobálva a földön. Azt ne mond hogy mi...' - nézett kérdően rám.
'Engem ne kérdezz tegnap én is ugyan úgy kiütöttem magam mint te, és én is úgy keltem fel ahogy te.' - ültem le az ágyra.
'Akkor ez azt jelenti, hogy megvolt az első?' - mosolygott Baekhyun és a karjaiba húzott engem.
'Bár nem emlékszem belőle semmire sem de igen. Az első.. Nem is volt vészes.' - csókoltam meg finoman Baekhyun-t.
'Ha így gondolod talán megismételhetnénk.' - nézett rám az ördögi mosolyával.
'Ha már úgyis az ágyban vagyunk.' - mondtam és kezdtünk bele a.. köhöm~ cselekménybe, amikor Baekhyun telefonja megszólalt. Szétváltunk, odamászott a telefonjához és felvette, majd néhány másodperc után az enyém is megszólalt, Doroti keresett. Akkor ezek szerint nem csak nekem volt meg az első éjszakám tegnap.
'Szia Doroti, mondjad mizu.'
'Mimi!! Találkoznunk kell ma valamikor.' - hangozz a hangján hogy izgatott.
'Én is ezt akartam mondani.' - nevettem.
'El se hiszem. Ez durva. Tegnap beszélgettünk róla és meg is történt.' - nevetett ő is.
'Aham, majd beszélünk, most leteszem. Szia.' - leraktam a telefont és ezzel egy időben Baekhyun is.
'Most mennem kell kicsit késésben vagyok. Este átugrom.' - mondta összeszedte a cuccait és befutott a fürdőbe.
Aranyos amikor siet, mindig elfelejt valamit ilyenkor. Mikor kijött a fürdőből sietve húzta fel a zokniját a lábára és futott a bejárat felé.
'Hyunni. Az egyik az én zoknim. Itt a tied párja.' - siettem utána és rádobtam a fejére.
'Mi lenne velem nélküled?' - mosolyogva nézett rám.
'Valószínűleg elvesznél és a sivatagban kötnél ki.' - nevettem el magam és odaadtam neki a kulcsait és a telefonját.
'Csak ügyesen.' - csókoltam meg és löktem ki a kegyetlen hideg külvilágba.
'Majd jövök.' - mondta és elment.
Mikor már biztosra vettem, hogy nincs az ajtóm előtt sikoltozni kezdtem... Boldog voltam, de egyben csalódott is. Az első alkalmam volt ez és nem emlékszem semmire, csak Baekhyun arcára amint odahajol hozzám. Ennyi. De remélem Dorotiék nem úgy csinálták mint mi, és emlékeznek mindenre. Az már tényleg hátborzongató lenne, ha ugyan az a helyzet lenne mindkettőnknél.
Miközben ezen gondolkoztam kopogtak az ajtón. Dorotira számítva mosolyogva szélesre tártam azt, de meglepetésemre egy magas tündérszerű fiú állt ott.
'Chanyeol? Baekhyun nemrég ment dolgozni. Nem vele kéne lenned?' - kérdeztem kíváncsian.
'De...éppen oda tartok, de még van egy kis időm, és gondoltam megállok és megnézem hogy vagy.' - furán mosolygott és a kezeit dörzsölte.
'Gyere be, ne fagyoskodj odakinn. Amúgy meg jól vagyok, csak a nagyi házi-őrizetet rendelt ki nekem, vagyis nem hagyhatom el a házat egy ideig. Bár nem mintha itthon nem lenne ugyanolyan veszélyes a dolog.' - mondtam és beinvitáltam Chanyeol-t a házba.
'Hogy megy a suli?' - kérdezte Chanyeol.
'Jól, de komolyan azért jöttél, hogy megkérdezd ezeket?' - néztem rá vigyorogva.
** Chanyeol szemszöge **
Nem, nem azért jöttem, hogy megkérdezzem tőled azt amit Kai elmondott már nekem egyszer, csak azért, mert mást is mondott ami nyugtalanított... Azt mondta, hogy tegnap tettetek egy olyan dolgot ami mindkettőtöknek első élmény volt. És azért jöttem, hogy megkérdezzem ezt, de hogy is kérdezzem? Az eléggé furcsa lenne, ha szimplán megkérdezném:
'Igaz, hogy lefeküdtél Baekhyun-nal?' - vagy valami ilyesmi.
'Igaz, miért, zavar?' - hallottam a választ. Mi? Te jó ég én ezt tényleg hangosan kérdeztem meg? Ennyire hülye lennék.
'Nem...nem zavar egyáltalán, csak kíváncsi voltam.' - préseltem ki a szavakat a számból egy gyenge mosollyal az arcomon.
'Nem nagy dolog. Gondolom te is lefeküdtél már Darával néhányszor.' - mondta flegmán. Ez igaz, de akkor is. Fáj ha belegondolok, hogy az a lány akit szeretek a legjobb barátommal ágyba bújt. Ez jobban fáj, mint valóságban együtt látni őket.
'Nem akarok bunkó lenni, és igazából egyáltalán nem zavar a jelenléted, de nem szeretném ha miattam késnél el a munkából,szóval szerintem ideje lenne indulnod.' - mondta Mimi és tudtam hogy igaza van. Az igazság az hogy már most késésben vagyok, de valahogy soha sem tűnik fontosnak a munkám amikor Mimivel vagyok kettesben. Bár lehet azért, mert csak akkor lehetek vele kettesben miikor dolgunk van és én még hátra maradok vele egy kisit.
'Igazad van. Akkor majd írok neked.' - mondtam mosolyogva. Dobtam egy puszit a szájára és kimentem az ajtón, hátrahagyva a lesokkolt lányt.
Én egy idióta vagyok, de nem tehettem róla a testem magától mozdult. Nagyon jó... a mai napomat tölthetem azzal, hogy egy hihető magyarázatot találjak ki Miminek.
Best night ever! Csak ennyit tudok mondani. Minden pillanatát élveztem, bár amit sokan is mondanak elsőre fáj, nagyon fáj, de utána hihetetlen érzés. És hogy ezt azzal tetem meg először akit tiszta szívemből szeretek az leírhatatlan érzés. Szavakba szinte el se tudom mondani, de azért Miminek megpróbálom, hisz tegnap egész nap hallgathatta a hisztimet, és a telefonhívás után neki is lesz mit mondania úgy érzem.
Nem bírtam sokáig otthon ülni ezért felkaptam a kabátomat és Mimihez mentem. Mikor kinyitotta az ajtót a karjaiba ugrottam és csak úgy áradni kezdett belőlem a szöveg.
'El sem hiszem, hogy ez megtörtént, és hogy neked is... Ez hihetetlen. Olyan jó volt majd beleőrültem. És láttad volna Kai testét.. Már attól beindultam, hogy láttam őt teljes dísz nélkül' - nevettem és elengedtem Mimi nyakát.
'És neked? Neked milyen volt.' - kérdeztem izgatottan.
'Olyan...észveszejtő, de megnyugtathatlak Baekhyun teste se utolsó... Minden bizonnyal nem annyira kigyúrt mint Kai-é, de a hátsója az..' - elhallgatott és elmerült a gondolataiban. '...tökéletes.' - felvett egy félig félénk félig kielégült mosolyt, ami szerintem mindent elárul az éjszakájáról.
'Ez egy emlékezetes dátum lesz nekünk.' - mondtam és Mimi csak bólintott.
A továbbiakban kiveséztük a fiúk testét centiméterről centiméterre és megállapítottuk, hogy mindkét fiú egy főnyeremény más-más szempontokból. Megebédeltünk, majd hazamentem.
Hazaérve anya fogadott engem.
'Szia anya, mikor jöttetek meg?' - kérdeztem megölelve.
'Csak én jöttem haza, apádat ott tartották, még egy jó ideig nem fog tudni hazajönni. Nagyon sok munka van. Ezek a Hong Kong-iak nagyon tudják az embert siettetni, de ők nem csinálnak semmit.' - idegeskedett és bement a szobájukba. Majd néhány perc múlva kijött a bőröndjét szorongatva.
'Hova mész? Nem azt mondtátok, hogy legalább egyikőtök itthon lesz karácsonykor? Ahhoz már csak egy hét van hátra. Anya...' - kérdeztem szomorúan amint láttam anya veszi fel a kabátját.
'Ne haragudj kicsim, de nem csak apa van elhavazva a munkával, nekem is csak annyi szabad időm volt, hogy hazajöjjek új ruhákért. De megígérem, hogy újévre hazajövünk mindketten.' - puszilt meg és már szaladt is ki az ajtón egy taxihoz ami idő közben megállt a házunk előtt, bedobta a bőröndjét majd visszaintegetett nekem és sietve beszállt az autóba és elhajtottak.
Remek, pedig egy pillanatig azt hittem, hogy legalább ebben az évben együtt töltjük a karácsonyt mint egy normális család. De azt hiszem meg kell kérdeznem Mimi mamáját, hogy tölthetem-e náluk a karácsonyt.
De a mai hangulatomat semmi sem teheti tönkre, ma vagyok a legboldogabb egész elmúlt életemben, pedig eddig azt tartottam a legboldogabb napomnak amikor Mimivel legjobb barátnők lettünk . Ő volt az első igaz barátnőm akkoriban és ez a mai napig se változott annyiban, hogy még mindig ő a legjobb barátnőm, de vannak mások is akiket a barátnőimnek tartok, a gimis korszakban viszont ezt nem lehetett nagyon mondani. Sok elsőt éltünk át együtt, vagy egyszerre. Első sikeres érettségi, első sikeres felvétel ugyanarra a szakra, első koncert, első sikeres vizsga és most ez. Remélem még sok elsőben lesz részünk közösen.
Minden kiváló, tökéletes, mindenki boldog, de sejteni lehet, hogy hamarosan beköszönt a rég elkezdődött tél. Kemény, heves havazás és csúszós utak... Ilyenkor lehet a legnagyobbakat esni...
_____________________________________________________________
Itt van újabb kis falánkság:
'Doroti!!! Gyere át! Unatkozom.'
'Otthon vagy? Haza engedtek? Ez szuper, nemsokára ott vagyok.' - mondtam és letettem a telefont. Mimi kellett most nekem. Van néhány dolog amit nem tudok megbeszélni Kai-val csak úgy, túl kínos.
'Azt hittem győzködnöm kell majd téged, hogy gyere át. Ez csak egy valamit jelenthet. Mit szeretnél elmondani?' - léptem be Mimi szobájába.
'Ennyire kiismerhető lennék?' - nevettem.
'Már nagyon rég óta barátnők vagyunk. Ha ennyit se tudnék rólad az gáz lenne.' - mosolygott és leült mellém az ágyára.
'Ha már ilyen jól ismersz nem fogok hazudni. De mielőtt elmondom ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni.' - Mimi bólintott és folytattam. 'Nos...Tudod Kai-val már elég jól elvagyunk mostanában, és amikor kettesben vagyunk néha már a kelleténél jobban bevadul és többet szeretne.' - mondtam zavartan.
'Ezek szerint ti...' - kerekedett ki izgatottan a szemei.
'Nem. Minden alkalommal elfutottam.' - mondtam egy nagy sóhajjal.
'És Kai mit szólt erre?'
'Azt mondta vár míg készen nem állok.'
'Hát ez nem fest túl jól,'
'Nem.' - nevetettem fel szomorúan.
'De figyelj, ezt nem lehet siettetni. Majd megérzed ha készen állsz rá.' - mosolygott bátorítóan Mimi.
'Tudom, És azt hiszem készen állok rá.'
'Biztos? Akkor hajrá! Szurkolok nektek.'
'Úgy beszélsz mintha ti már eljutottatok volna odáig.'
'Honnan veszed hogy nem?'
'Téged idézve: Már nagyon rég óta barátnők vagyunk. Ha ennyit se tudnék rólad az gáz lenne. Amúgy meg ha megtettétek volna és nem mondtad volna el nekem az még rosszabb.' - néztem Mimire szomorúan.
'Nem, még nem csináltuk. És ami azt illeti hasonló cipőben járok mint te.' - nevetett. És megöleltük egymást.
'Na akkor mit csináljunk ma?' - kérdeztem felvidulva.
'Nagyi megtiltotta, hogy egy ideig elhagyjam a házat, szóval ha csinálni szeretnél valamit az itthon kell.' sóhajtott és felállt az ágyról.
'Így már kicsit nehezebb, de nem félj, feldobom a napodat. Csak várj itt, mindjárt visszajövök.' - mondtam és elszaladtam a legközelebbi boltig, ott vettem alapanyagokat és visszamentem.
'Téged mindig fel lehet vidítani egy kis sütés-főzéssel.' - mutattam fel a zacskókat.
'Tényleg jól ismersz engem. Na akkor kezdjünk is hozzá.' - mondta és bementünk a konyhába. Az eredmény ugyan olyan volt mint általában, egy tiszta falfelület sem akadt, a padló és a pult is tiszta liszt, vagy tojás, de a süti az kiváló lett. Szépen feldíszítettük. De olyan szép lett hogy nem volt szívünk megenni, így egyenlőre beraktuk a hűtőbe.
'Ez egy jó menet volt.' - nevetett és elkezdte takarítani a sütés utáni csatateret.
'Ja-ja. És most fel kell ezt mind takarítani?' - néztem és egy bólintást kaptam válaszra.
Egészen délig takarítottunk és rendeltünk kínait ebédre. Ebéd után újra visszaállt az unalom.
'Nem szeretnéd gyakorolni a táncot?' - kérdeztem megtörve a hosszú csöndet.
'Persze, de nekem egy hét kiesett nem tudom az új lépéseket, tanítasz?'
'Hogyne, bár én sem tudom még tökéletesen, de lássunk neki.' - elkezdtünk próbálni, de egy idő után már az is unalmas volt. Fáradtan dőltünk rá az ágyamra.
'Na ez egy érdekes nap volt. De késő van haza kéne mennem.' - mondtam és felálltam az ágyról.
'Rendben, Akkor holnap találkozunk.' - mondta Mimi a bejárati ajtóban egy puszit nyomva az arcomba.
'Rosszkor jövök?' - kérdezte meg valaki mögöttünk.
'Hyunni.' - mosolyodott el Mimi.
'Nem dehogy is, már éppen indulni készültem. Akkor holnap beszélünk.' - mosolyogtam és titokban rákacsintottam Mimire, aki erre vörös lett.
'Szia Doroti.' - integetett Baekhyun. 'Vigyázz magadra hazafele.' - mondta és integettek míg el nem hagytam az utcát. Kedves és aranyos. Pont Miminek való fiú. Mostmár lassan egy hónapja járnak, és lassacskán kezdem kizárni a gondolatot a fejemből, hogy Chanyeol-lal jobban összeillenek.
'Fúú~ De jó itthon lenni.' - mondtam mikor beléptem az üres házba. És mielőtt kényelembe helyeztem volna magam a kanapén amikor kopogtak az ajtón.
'Most ültem le.' - mondtam fáradtan és odacsoszogtam az ajtóhoz.
'Későn jövök?' - jelent meg Kai az ajtóban.
'Te soha nem jössz későn.' - mosolyogtam és megöleltem.
** Kai szemszöge **
Nem tudom hanyadik alkalom volt már ez.. Hogy rá akartam vetni magam Dorotira, de tudtam, hogy vissza kell fognom magam, vagy egy életre elüldözöm magam mellől.
'Szüleid ma nincsenek itthon?' - kérdeztem gyorsan körbepillantva a lakásba.
'Nem, nemrég indultak el egy újabb üzleti útra.' - mondta szomorúan.
'Akkor most egyedül vagyunk?' - kérdeztem kicsit közelebb húzva magamhoz.
'Igen...egyedül. Nem nézünk valami filmet?' - kérdezte gyorsan kerülve a pillantásomat.
'Persze. Mit nézünk ma?' - mosolyogtam és leültünk a kanapéra.
'Mit? Mondjuk...a Jégvarázst?' - mondta és berakott egy CD a lejátszóba.
'Jó lesz.' - mondtam és az ölembe húztam Dorotit és elkezdtük nézni az animációt.
Elkezdtük nézni, és már a felénél jártunk amikor finoman masszírozni kezdtem a vállait.
'El ne aludj.' - nevettem fel.
'Megpróbálok.' - fordult felém és egy lágy puszit nyomott a számra. 'Máris frissebbnek érzem magam.' - nevetett fel.
Odahajoltam hozzá és ráragasztottam az ajkaimat az övéire. Elég hosszú és szenvedélyes csókot váltottunk és mikor szétváltunk Dorotinak a szemeiben izgalmat vettem észre.
'Pedig azt mondják jó mese.' - mosolygott, és ettől csak még jobban megkívántam.
'Megnézhetjük máskor is.' - mondtam ő pedig félénken bólintott, majd felálltunk és kézen fogva a szobájába mentünk....
** Mimi szemszöge **
Jó unalmas napnak ígérkezett ez a mai nap, de Doroti feldobta az egészet.
'Csináltatok ma valami jót?' - kérdezte Baekhyun a kanapén ülve.
'Igen csináltunk egy gyümölcs, csoki tortát. Megkóstolod?' - kérdeztem a hűtőhöz lépve. Kivettem a szépen díszített tortát és vágtam két szeletet belőle.
'Jól néz ki.' - állt fel Baekhyun a kanapéról és jött oda hozzám.
'Köszönjük szépen, remélem az íze is jó lett. Sok fura dolgot kevertünk bele.' - elővettem két villát és az egyiket odaadtam Hyun-nak.
Belekóstoltunk és egy fanyar íz fogadott. 'Túl sok szeszt raktunk bele.' - nevettem fel.
'Szerintem jó lett, kicsit erős az alkohol miatt, de amúgy finom.' - mosolygott és tovább ette a tortát.
Majd még egy szeletet majd még egyet és végül megettük az egészet, de utána sok mindenre nem emlékeztünk, csak néhány halvány emlékfoszlány suhant végig az agyamban, a szobám az ágyam és Baekhyun arca.
Másnap szőrnyű fejfájással keltem fel. Letettem a kezemet az ágyra, hogy támogassam magam a felülésben, de valami nagy és puha dologba botlott a kezem. Lassan odanéztem és Baekhyun alvó arca köszönt vissza. Nem lepődtem meg, hisz már aludt velem néhányszor már, csak akkor ruha is volt rajtunk.
Kimásztam az ágyról és csak akkor vettem észre, hogy Éva kosztümben vagyok. Ijedten felkaptam magamra a pizsomámat ami a székemen volt. Elbicegtem a gyógyszeres szekrényhez és fájdalomcsillapító után kutattam. Mikor találtam bevettem egyet és visszamentem az ágyamhoz.
Amikor visszaértem Baekhyun álmos és félig alvó szemei néztek rám.
'Fenn vagy?' - kérdeztem félénken.
'Igen, de majd széthasad a fejem.' - hajolt fel egy kicsit a fejét fogva.
'Gondoltam, tessék vedd be.' - mondtam és átadtam neki a fájdalomcsillapítót.
'Köszi, életmentő vagy.' - nevetett és a takaró kicsit lejjebb csúszott a mellkasán, és megcsillant a fehér bőre.
'Te észre vetted már, hogy nincs rajtad ruha?' - kérdeztem higgadtan
Baekhyun nevetett, majd lassan benézett a takaró alá.
'Mimi, meztelen vagyok! És nézd a ruháink szét vannak dobálva a földön. Azt ne mond hogy mi...' - nézett kérdően rám.
'Engem ne kérdezz tegnap én is ugyan úgy kiütöttem magam mint te, és én is úgy keltem fel ahogy te.' - ültem le az ágyra.
'Akkor ez azt jelenti, hogy megvolt az első?' - mosolygott Baekhyun és a karjaiba húzott engem.
'Bár nem emlékszem belőle semmire sem de igen. Az első.. Nem is volt vészes.' - csókoltam meg finoman Baekhyun-t.
'Ha így gondolod talán megismételhetnénk.' - nézett rám az ördögi mosolyával.
'Ha már úgyis az ágyban vagyunk.' - mondtam és kezdtünk bele a.. köhöm~ cselekménybe, amikor Baekhyun telefonja megszólalt. Szétváltunk, odamászott a telefonjához és felvette, majd néhány másodperc után az enyém is megszólalt, Doroti keresett. Akkor ezek szerint nem csak nekem volt meg az első éjszakám tegnap.
'Szia Doroti, mondjad mizu.'
'Mimi!! Találkoznunk kell ma valamikor.' - hangozz a hangján hogy izgatott.
'Én is ezt akartam mondani.' - nevettem.
'El se hiszem. Ez durva. Tegnap beszélgettünk róla és meg is történt.' - nevetett ő is.
'Aham, majd beszélünk, most leteszem. Szia.' - leraktam a telefont és ezzel egy időben Baekhyun is.
'Most mennem kell kicsit késésben vagyok. Este átugrom.' - mondta összeszedte a cuccait és befutott a fürdőbe.
Aranyos amikor siet, mindig elfelejt valamit ilyenkor. Mikor kijött a fürdőből sietve húzta fel a zokniját a lábára és futott a bejárat felé.
'Hyunni. Az egyik az én zoknim. Itt a tied párja.' - siettem utána és rádobtam a fejére.
'Mi lenne velem nélküled?' - mosolyogva nézett rám.
'Valószínűleg elvesznél és a sivatagban kötnél ki.' - nevettem el magam és odaadtam neki a kulcsait és a telefonját.
'Csak ügyesen.' - csókoltam meg és löktem ki a kegyetlen hideg külvilágba.
'Majd jövök.' - mondta és elment.
Mikor már biztosra vettem, hogy nincs az ajtóm előtt sikoltozni kezdtem... Boldog voltam, de egyben csalódott is. Az első alkalmam volt ez és nem emlékszem semmire, csak Baekhyun arcára amint odahajol hozzám. Ennyi. De remélem Dorotiék nem úgy csinálták mint mi, és emlékeznek mindenre. Az már tényleg hátborzongató lenne, ha ugyan az a helyzet lenne mindkettőnknél.
Miközben ezen gondolkoztam kopogtak az ajtón. Dorotira számítva mosolyogva szélesre tártam azt, de meglepetésemre egy magas tündérszerű fiú állt ott.
'Chanyeol? Baekhyun nemrég ment dolgozni. Nem vele kéne lenned?' - kérdeztem kíváncsian.
'De...éppen oda tartok, de még van egy kis időm, és gondoltam megállok és megnézem hogy vagy.' - furán mosolygott és a kezeit dörzsölte.
'Gyere be, ne fagyoskodj odakinn. Amúgy meg jól vagyok, csak a nagyi házi-őrizetet rendelt ki nekem, vagyis nem hagyhatom el a házat egy ideig. Bár nem mintha itthon nem lenne ugyanolyan veszélyes a dolog.' - mondtam és beinvitáltam Chanyeol-t a házba.
'Hogy megy a suli?' - kérdezte Chanyeol.
'Jól, de komolyan azért jöttél, hogy megkérdezd ezeket?' - néztem rá vigyorogva.
** Chanyeol szemszöge **
Nem, nem azért jöttem, hogy megkérdezzem tőled azt amit Kai elmondott már nekem egyszer, csak azért, mert mást is mondott ami nyugtalanított... Azt mondta, hogy tegnap tettetek egy olyan dolgot ami mindkettőtöknek első élmény volt. És azért jöttem, hogy megkérdezzem ezt, de hogy is kérdezzem? Az eléggé furcsa lenne, ha szimplán megkérdezném:
'Igaz, hogy lefeküdtél Baekhyun-nal?' - vagy valami ilyesmi.
'Igaz, miért, zavar?' - hallottam a választ. Mi? Te jó ég én ezt tényleg hangosan kérdeztem meg? Ennyire hülye lennék.
'Nem...nem zavar egyáltalán, csak kíváncsi voltam.' - préseltem ki a szavakat a számból egy gyenge mosollyal az arcomon.
'Nem nagy dolog. Gondolom te is lefeküdtél már Darával néhányszor.' - mondta flegmán. Ez igaz, de akkor is. Fáj ha belegondolok, hogy az a lány akit szeretek a legjobb barátommal ágyba bújt. Ez jobban fáj, mint valóságban együtt látni őket.
'Nem akarok bunkó lenni, és igazából egyáltalán nem zavar a jelenléted, de nem szeretném ha miattam késnél el a munkából,szóval szerintem ideje lenne indulnod.' - mondta Mimi és tudtam hogy igaza van. Az igazság az hogy már most késésben vagyok, de valahogy soha sem tűnik fontosnak a munkám amikor Mimivel vagyok kettesben. Bár lehet azért, mert csak akkor lehetek vele kettesben miikor dolgunk van és én még hátra maradok vele egy kisit.
'Igazad van. Akkor majd írok neked.' - mondtam mosolyogva. Dobtam egy puszit a szájára és kimentem az ajtón, hátrahagyva a lesokkolt lányt.
Én egy idióta vagyok, de nem tehettem róla a testem magától mozdult. Nagyon jó... a mai napomat tölthetem azzal, hogy egy hihető magyarázatot találjak ki Miminek.
** Doroti szemszöge **
Best night ever! Csak ennyit tudok mondani. Minden pillanatát élveztem, bár amit sokan is mondanak elsőre fáj, nagyon fáj, de utána hihetetlen érzés. És hogy ezt azzal tetem meg először akit tiszta szívemből szeretek az leírhatatlan érzés. Szavakba szinte el se tudom mondani, de azért Miminek megpróbálom, hisz tegnap egész nap hallgathatta a hisztimet, és a telefonhívás után neki is lesz mit mondania úgy érzem.
Nem bírtam sokáig otthon ülni ezért felkaptam a kabátomat és Mimihez mentem. Mikor kinyitotta az ajtót a karjaiba ugrottam és csak úgy áradni kezdett belőlem a szöveg.
'El sem hiszem, hogy ez megtörtént, és hogy neked is... Ez hihetetlen. Olyan jó volt majd beleőrültem. És láttad volna Kai testét.. Már attól beindultam, hogy láttam őt teljes dísz nélkül' - nevettem és elengedtem Mimi nyakát.
'És neked? Neked milyen volt.' - kérdeztem izgatottan.
'Olyan...észveszejtő, de megnyugtathatlak Baekhyun teste se utolsó... Minden bizonnyal nem annyira kigyúrt mint Kai-é, de a hátsója az..' - elhallgatott és elmerült a gondolataiban. '...tökéletes.' - felvett egy félig félénk félig kielégült mosolyt, ami szerintem mindent elárul az éjszakájáról.
'Ez egy emlékezetes dátum lesz nekünk.' - mondtam és Mimi csak bólintott.
A továbbiakban kiveséztük a fiúk testét centiméterről centiméterre és megállapítottuk, hogy mindkét fiú egy főnyeremény más-más szempontokból. Megebédeltünk, majd hazamentem.
Hazaérve anya fogadott engem.
'Szia anya, mikor jöttetek meg?' - kérdeztem megölelve.
'Csak én jöttem haza, apádat ott tartották, még egy jó ideig nem fog tudni hazajönni. Nagyon sok munka van. Ezek a Hong Kong-iak nagyon tudják az embert siettetni, de ők nem csinálnak semmit.' - idegeskedett és bement a szobájukba. Majd néhány perc múlva kijött a bőröndjét szorongatva.
'Hova mész? Nem azt mondtátok, hogy legalább egyikőtök itthon lesz karácsonykor? Ahhoz már csak egy hét van hátra. Anya...' - kérdeztem szomorúan amint láttam anya veszi fel a kabátját.
'Ne haragudj kicsim, de nem csak apa van elhavazva a munkával, nekem is csak annyi szabad időm volt, hogy hazajöjjek új ruhákért. De megígérem, hogy újévre hazajövünk mindketten.' - puszilt meg és már szaladt is ki az ajtón egy taxihoz ami idő közben megállt a házunk előtt, bedobta a bőröndjét majd visszaintegetett nekem és sietve beszállt az autóba és elhajtottak.
Remek, pedig egy pillanatig azt hittem, hogy legalább ebben az évben együtt töltjük a karácsonyt mint egy normális család. De azt hiszem meg kell kérdeznem Mimi mamáját, hogy tölthetem-e náluk a karácsonyt.
De a mai hangulatomat semmi sem teheti tönkre, ma vagyok a legboldogabb egész elmúlt életemben, pedig eddig azt tartottam a legboldogabb napomnak amikor Mimivel legjobb barátnők lettünk . Ő volt az első igaz barátnőm akkoriban és ez a mai napig se változott annyiban, hogy még mindig ő a legjobb barátnőm, de vannak mások is akiket a barátnőimnek tartok, a gimis korszakban viszont ezt nem lehetett nagyon mondani. Sok elsőt éltünk át együtt, vagy egyszerre. Első sikeres érettségi, első sikeres felvétel ugyanarra a szakra, első koncert, első sikeres vizsga és most ez. Remélem még sok elsőben lesz részünk közösen.
Minden kiváló, tökéletes, mindenki boldog, de sejteni lehet, hogy hamarosan beköszönt a rég elkezdődött tél. Kemény, heves havazás és csúszós utak... Ilyenkor lehet a legnagyobbakat esni...
_____________________________________________________________
Itt van újabb kis falánkság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése