9. Nap. Mindig számíthatsz rám.

Bocsánat a hihetetlenül nagy késésrét, de leblokkoltam a suliban történt néhány dolog amire muszáj volt koncentrálnom, de remélem nem utáltok most engem ezért. :/ Nagyon igyekezni fogok mostantól hogy gyakrabban írjak. (Még egyszer bocsánat! :S) Jó olvasást. ;)

"Olyan érzés, mintha mindentől elfordultam volna, mintha mindent elvesztettem volna."

** Mimi szemszöge **

'Áu... Óvatosan.' 

'Pedig finoman csinálom.'

'De ez akkor is fájdalmas ha finoman csinálod, hanyadik alkalom ez már?'

'Már majdnem egy hete volt és még mindig fáj, nem kéne elmennem egy orvoshoz?' 

'Nem hiszem, hogy ez olyan súlyos lenne.'

'De néz csak rá. Még mindig nagyon csúnya.' - húztam fel a pólómat és mutatva a még mindig kék-lila foltos hasamra.

'Ez tényleg kicsit aggasztó.' - szólt Doroti és gyengén rányomott egy jéghideg krémet, majd lassan el kezdte masszírozni.

'Tudod ennyit én is meg tudok csinálni. És hogy őszintén bevalljam kicsit furán érzem magam.' - nevettem.

'Oké, oké akkor hajrá, én addig előkészítem a termet.' - mondta. Felállt és odalépett a hangpulthoz és keresett valami zenét amire be tudtunk melegíteni.

'Az új tanár elég sok bonyolult lépést rakott bele ebbe a táncba.' - jegyeztem meg mikor felálltam és elkezdtünk nyújtani.

'Ne is mond... '

'...' Kinyílt az ajtó és csak egy szőke hajkoronát pillantottunk meg. 'Nem késtem el nagyon ugye?'

'Nem Eunhyuk, most kezdtünk bemelegíteni.' - nevettünk mikor megláttuk az arcát.

'Hála... mostanában nem tudtam jönni órákra, Donghae-vel próbáltunk a közelgő meghallgatásra.' - mosolygott és odajött hozzánk nyújtani ő is.

'Tényleg, hisz ti nemsokára SM-es újoncok lesztek. Grat.' - mondtam mosolyogva.

'Még ne szaladjunk annyira előre. De köszi, és ha már itt tartunk. Doroti, én is gratulálok neked!' - nevetett és mi értetlenül néztünk rá.

'És ugyan miért?' - kérdezte Dororti.

'Ne játszd itt meg magad! Te vagy Kai barátnője az EXO-ból!' kiáltott fel. Összenéztünk és Doroti elpirult.

'De ezt te honnan tudod?' - kérdezte.

'Mindenki tudja, ez a legnagyobb hír most. Fenn vagytok a neten is. A koncerten mondott vallomása is meg minden.'  - tapsolt örömében Eunhyuk.

'Te jó ég...' - nevettem és finoman megveregettem Doroti vállát. 'Sok sikert.'

Kicsit még beszélgettünk az akkori koncertről, és hogy Doroti és Kai meddig jutottak el, aztán elkezdtük gyakorolni a táncot. Szőrnyű olt. A tanár biztos haragszik ránk, mert olyan szólókat adott nekünk amiket szinte képtelenség pontosan végrehajtani, de két óra folyamatos gyakorlás után sikerült megtanulni. És a végén még jól is éreztük magunkat hála Eunhyuk és az ő érdekes/vicces természetének és mozdulatainak.

'Ennyi az idő? Nekem mennem kell. Nagyi valami meglepetést csinált nekem.' - mondtam és felkaptam a táskámat megöleltem Dorotit és Eunhyuk-ot és haza siettem.

'Szia nagyi, bocsi hogy késtem, de el nem hinnéd mennyien voltak ma a buszon.' - léptem be az ajtón és vettem le a kabátomat.

'Nagyi... itt vagy?' - kérdeztem miután nem kaptam választ. És még mindig csönd volt. Ez fura, sőt még süti illatot sem érzek, ez még furább. Ilyenkor általában odasiet hozzám és szorosan átölel, de most még a jelenlétét sem érzem.

'Hahóó..' - kiáltottam, de még mindig semmi.

'Na most mi van?' - kérdeztem magamtól. Bementem a nappaliba és hirtelen sötét lett. Olyan sötét hogy az orromig se láttam el.

És a konyha felől kicsi, erőtlen fényt láttam közeledni, majd egy hangos puffanást hallottam és az utána következő röhögést.

A fények felgyúltak és minden világossá vált előttem, csak az nem mi történik éppen. Sehun ott feküdt előttem, Chen egy tortát szorongatott amin égett néhány gyertya és a többiek is ott voltak és a hasukat fogva nevettek. Majd mögülük kijött nagyi és egy hatalmas mosollyal az arcán megölelt.

'Boldog második szülinapot Mimi.' - mosolygott és átadott nekem egy kis csomagot. Majd egy ajtócsapódást hallottam és a következő pillanatban Doroti súlyát éreztem magamon ahogy rám ugrott.

'Boldog szülinapot.' - nevetett és összekulcsolta a lábait rajtam.

'Ezt nem értem. A szülinapom nyáron van, nem most.' - mondtam ahogy elengedtem Dorotit és körbenéztem a társaságon.

'A születésnapod tényleg augusztus 8.-án van, de az amikor idekerültél hozzám az december 13.-a volt. Vagyis ma,' - mondta a nagyi.

'Nem is tudom mit mondjak.' - nevettem el magam, de éreztem, hogy a szemem megtelik könnyekkel.

'Egy egyszerű köszönöm megteszi.' - szólt Sehun nevetve. 'D.O és Xiumin hyung csinálta a tortádat.' - mondta és az említett két személy büszkén kihúzta magát.

'A díszítést Suho, Luhan és én csináltuk.' - folytatta, és csak akkor vettem észre, hogy az egész ház tele van aggatva mindenféle fura alakú díszekkel, és az egyik falra fel volt írva hogy Boldog 2. Születésnapot Mimi!, az összhatás szép volt.

'A zenéért és az előadást meg a maradék csinálta, azaz: Lay, Kris, Tao, Kai, Chanyeol és Baekhyun. És azt is mondták megmutatnak néhány rejtett képességüket is csak neked.' - nevetett Sehun.

'Ezt el sem hiszem. Köszönöm szépen!' - mondtam és mindenkit egyesével megöleltem. Utoljára hagytam Baekhyun-t és Chanyeol-t, Mikor odaléptem Chanyeol-hoz elfogott a félelem, de ez az én napom és pont nem érdekel ha Dara féltékeny lesz e miatt, így gyengén megöleltem. Éreztem a kezein hogy remegnek és összehúzódnak a hátamon, de nem tudtam mire vélni, és nem foglalkoztam vele. Majd jött az én kis Hyunnim. Őt viszont szorosan átöleltem, és nem is akartam elengedni, de mikor mindenki kínosan köszörülte a torkát rájöttem hogy nem vagyunk egyedül így elengedtem.

'Menjetek szobára, nem akarjuk látni ezt' - nyújtotta ki a nyelvét Luhan.

'De még nincs itt mindenki... Hol késik az a két hülye?' - kérdezte idegesen Doroti az óráját nézve.

'Kik jönnek még?' - kérdeztem kíváncsian.

'Meglepi.' mondta és idegesen írni kezdett a telefonján.

'Akkor még várunk két embert?' - kérdezte Kai.

'Igen, csak kicsit szétszórtak, de most írták, hogy öt perc és itt vannak.' - választotta Doroti, szóval még a fiúk se tudtak erről, akkor végkép nem tudom kik lehetnek azok.

De nem vártunk rájuk, Chen odatolta elém a tortát én pedig kívántam egyet és elfújtam a gyertyákat. Kíváncsian kérdezgették, hogy mit kívántam, de én csak nevettem.

'Ha elmondom akkor nem teljesül. Majd ha teljesült akkor elmondom mi volt az.' - mondtam.

Megszólalt a csengő és Doroti felpattant a kanapéról, odarohant az ajtóhoz és résnyire kinyitotta.

'MIÉRT KÉSTETEK ENNYIT?' - kiáltotta az ajtóban állókra. Valami mormogást hallottunk majd Doroti beinvitálta őket.

'Eunhyuk, Donghae!' - kiáltottam fel és szaladtam oda a fiúkhoz, és szorosan átöleltem őket. 'Olyan jó hogy itt vagytok.' - mosolyogtam mikor elengedtem őket.

'Doroti hívott meg miket, és bocsi, hogy késtünk, de Donghae elaludta a haját és azzal szenvedtünk.' - mondta Eunhyuk.

'Értem.' - mondtam és ránéztem Donghae-ra. Aki erre idegesen simítani kezdte a haját 'Jól nézel ki, nyugi, jól áll neked ez a kicsit kócos haj.' - borzoltam meg kicsit a haját.

** Baekhyun szemszöge **

'Nálam biztos nem néz ki jobban.' - mondtam és odaléptem Mimihez.

'Nem tudom....' - mondta Mimi és odatolt a jövevényekhez.

'Borzolt sötétbarna haj vagy jól fésült világosbarna haj. Nem tudok dönteni.' - rossz válasz. Megfogtam a karját és odahúztam magamhoz, és nyomtam egy csókot a szájára.

'Wáó.. Mimi nem is mesélted, hogy Baekhyun-nal jársz.' - szólalt meg a szőke hajú.

'Hát igen...együtt vagyunk.' - mondta és elpirult.

'Még egy párunk van akkor, de te még nem vagy veszélyben.' - folytatta a szöszi.

'Veszélyben?' - kérdeztem.

'Az óta a koncert óta már mindenhol elterjedt a hír, hogy Doroti White és az EXO táncgépe járnak. Dorotiról blogokat írnak és a rajongók egy része utálja, a suliba is van néhány antid, csodálom, hogy ne futottál össze néhánnyal.' - mondta és Doroti arca fehér lett, Kai odalépett hozzá és átölelte. Súgott a fülébe valamit amitől a lány elmosolyodott és nyomott egy félénk puszit a szájára.

'Na de nem ezért jöttünk ide. Mimi csináltunk neked egy last minute előadást. Remélem tetszeni fog.' - megfogta a barna hajú kezét és magával húzta a tv elé, mindenki leült és feszülten várták az előadást. Én a kanapé elé ültem le és ölembe húztam Mimit.

És be kell vallanom kicsit féltékeny voltam, ez a két srác sokat tudhat Mimiről, olyanokat is amiket én nem tudok. És nem tetszett ahogy Mimi nevetett rajtunk/velük. Rossz értés fogott el, mintha távolodna tőlem. Most is ott ül a karjaim között és nem rám figyel, hanem a két fiúra akik majom módjára ugrálnak.

Bár a táncuk nem volt rossz, de nem is a legjobb. Utánuk Kris és Tao jött, egy eléggé béna, de vicces harcművészeti bemutatót tartottak, Tao sokat bakizott, de még így is jobb volt mint Kris. De a hatást elérétk, mindenki nevetett rajtuk. Lay előadott a gitárján egy számot amit ő írt. Utána Kai jött.

'Most pedig mindenki álljon fel és keressetek magatoknak párt.' - mondta és odahúzta magához Dorotit. Felálltunk és átöleltem Mimit. A fiúk reménytelenül néztek körbe és léptek oda a másikhoz.

'Nos most hogy mindenkinek van párja megtanítok nektek egy könnyű keringőt.' - mondta és elindított egy lassú számot.

Jól szórakoztunk, és Mimivel egymás lábát tapostuk, de a végére belejöttünk. A tánc végén megtapsoltuk Kai-t, és visszaültünk a helyünkre. Chanyeol-on volt a sor. Ő lány csapatok táncait táncolta, Suho és Luhan társaságába. Legvégül rajtam volt a sor. Én egy paródiával készültem D.O segítségével.

** Mimi szemszöge **

Hihetetlen, hogy ez a sok ember miattam vesződött ennyit az előadással. Mindegyik nagyon tetszett és sokat nevettem. Főleg Baekhyun és D.O előadásán, esküszöm azok ketten a legjobbak együtt. Az ő előadásukat Chanyeol és Kris közé bepréselődve néztem végig, és hosszú volt. Nagyon... A vége felé Chanyeol felajánlotta hogy üljek az ölébe és ezért nagyon hálás voltam, ugyanis közel jártam ahhoz hogy fejbe vágjam Kris-t a folytonos mocorgásai miatt. Így Baekhyun előadását Chanyeol öléből néztem végig.

'Köszi, hogy megmentettél a teljes kilapulástól.' - mondtam, amikor felálltunk a kanapéról.

'Ugyan, semmiség, rossz volt rád nézni.' - nevetett fel.

'Köszi. Nem mintha nem fájna így is eléggé mindenem.' - mondtam a második felét halkabban magamnak.

'Elnézést kérek Dara miatt. Tudod néha nem igazán önmaga.' - mondta szomorú szemekkel.

'Nem neked kell bocsánatot kérned, nem rád vagyok mérges. Igazából senkire nem vagyok mérges.'

'Szerencsés Baekhyun hogy veled járhat.' - mondta Chanyeol és piros arccal elment mellőlem.

Kérdően néztem utána amíg Doroti el nem takarta a kilátást.

'El is felejtettem ezt odaadni neked.' - mondta és átadott egy gondosan becsomagolt dobozt. 'Ezért késtem egy hete a koncert után.' - mondta szomorúan a hasamra nézve.

'Szupi, mi ez?' - kérdeztem izgatottan témát váltva.

'Nézd meg.' - nevetett. Elkezdtem kicsomagolni...És nem ment, annyi ragasztó volt rajta, hogy egyszerűen nem bírtam kibontani.

'Nem bíztad a véletlenre.' - mondtam és erőt vettem magamon és szétszakítottam a csomagolást, és egy apró doboz repült ki belőle Chanyeol kapucnijába. Nevettünk és a fiú visszaadta a dobozt.

Kinyitottam és gyorsan becsuktam. 'Ez most komoly? Honnan tudtad?' - mondtam tégla vörös arccal.

'Csak a barátnőd vagyok nem?' - odajöttek a többiek is kíváncsi tekintetekkel.

'Na mutasd meg mit kaptál.' - nyúlt Baekhyun a doboz felé.

'Az lenne az utolsó dolog amit csinálnék a földön' - mondtam és beszaladtam a szobámba, magamra zártam az ajtót és elrejtettem oda ahova minden kínos és eléggé személyes dolgaimat tartom. Van egy deszka az éjjeliszekrényem alatt amit fel lehet feszíteni. Oda bedobtam gyorsan majd nyugodtan kimentem a többiekhez akik kérdésekkel bombázták Dorotit, hogy ugyan mit adhatott nekem amitől ennyire zavarba jöttem. A csengőhangom húzott ki minket egy igen kínos magyarázkodásból.

'Hállo' - szóltam bele a telefonba.

'Felvette....' - hallatszott egy halk suttogás.

'Hallo. Ki van ott?' - kérdeztem.

'Mi van? Egy hét telt el és elfelejtetted a hangomat?.' - szólalt meg egy hisztérikus nevetéssel Dara. Összerezzentem majd megfogtam Doroti pulcsiját és magammal húztam a fürdőszobába. Ő csak értetlenül nézett rám.

'Dara? Mit akarsz tőlem?' - szólaltam meg félénken. Doroti szemei kipattantak a név hallatán.

'Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. A múltkor kicsit durvák voltunk veled. És szeretném ezt valahogy jóvá tenni.'

'Ne játszd itt az ártatlant te hülye liba. Mimi majdnem kórházba került az idióta féltékenységi rohamod miatt!' - kiabálta Doroti a kihangosított telefonba.

'Na-na. Ki van ott veled?' - némi félelem hallatszott Dara hangján.

'Doroti vagyok, Mimi barátnője és szétrúgom a hájas segged ha még egyszer megütöd, vagy csak hozzáérsz.' - ropogtatta mellettem az ujjait.

'Nem tudsz megijeszteni drágám. És most amúgy is Mimit kerestem nem téged, szóval ne avatkozz közbe.' - jött egy bosszantóan irritáló válasz. Doroti nagy nehezen lehiggadt és szótlanul leült a kád szélére.

'Na most, hogy kettesben maradtunk, hallom hogy ma van a szülinapod? Isten éltessen. Készítettem neked egy kis ajándékot. Leraktam az ajtód elé, remélem tetszik.' -  mondta és a hívás megszűnt.

'El ne hidd neki. Ez egy csapda.' - szólalt meg Doroti.

'Én is tudom, de a házam előtt mit tud velem csinálni?' - kérdeztem. És gyanútlanul kisétáltam a bejárati ajtóhoz és tágasra nyitottam. Nem volt ott semmi, majd kiléptem egyet és egy vödörnyi színes váladék zúdult a fejemre. Ott álltam nyakig beborítva az undorító büdös trutyival és nem bírtam megmozdulni, lesokkoltam. Doroti kijött utánam és mikor látta hogy nézek ki visszaszaladt a házba törölközőért.

'Illik hozzád ez a kinézet butus. El sem hiszem, hogy tényleg bedőltél ennek a trükknek. Te tényleg buta vagy.' - csendült fel a szomszédos bokrok felől az a jól ismert nevetés.

'Dara ezt most tényleg muszáj volt?' - kérdeztem letörölve a trutyi nagy részét az arcomról.

'Feltétlenül. Mindig is ki akartam ezt próbálni.' - nevetett és előbújt a bokorból.

'Igazán poénos mondhatom.' - mondtam ki hangosan.

'Örülök, hogy neked is tetszik, ugyanis ez csak a kezdet.' - vigyorgott és megfogta a kezem és maga után ráncigált.

** Doroti szemszöge **

'Mimi, hoztam törölközőt.' - jöttem ki a házból, de Mimit sehol sem találtam. Csak trutyi foltokat a földön amik egyre távolodtak a háztól.

Nem értem... Hova megy olyan kinézettel? Követtem a nyomokat egészen az utca végéig.

'Nem figyelmeztettelek téged, hogy ne mond el Chanyeol-nak és Baekhyun-nak? Te pedig fogadjunk egyből szaladtál hozzájuk. Képzeld, miattad Yeolli szakított velem és azóta a lányok se szólnak már hozzám, a karrieremnek lőttek Chanyeol nélkül. Mindent tönkre tettél, és még azt hiszed, hogy egy egyszerű veréssel megúszod?' - láttam meg egy szőke hosszú hajú lányt aki a nyakánál fogva szorítja Mimit a falhoz.

'Én nem mondtam el senkinek sem.' - hallatszott Mimi elcsukló hangja. A feje lassan kékülni kezdett és a kezével próbálta kiszabadítani magát, de mind hiába, túl gyenge volt.

'Na persze, és akkor mégis hogyan tudták meg?' - kérdezte a szabad kezével Mimi hasába vágva.

'Nem tudom, esküszöm. lehet hogy te szóltad el magad.' - erölködött tovább Mimi.

'Ugyan, profi vagyok az ilyenek terén, csak nem hiszed hogy elszólom magam?' - kérdezte, de aztán megváltozott az arckifejezése, mintha tényleg ő szólta volna el magát. Dühös lett és még egyszer bele vágott Mimi hasába.

'Na ezt most fejezted be!' - ugrottam elő a bokor mögül.

'És te ki vagy?' - kérdezte Dara még mindig erősen szorítva Mimi nyakát.

'Máris elfelejtetted a hangom? És most ereszted el Mimi nyakát.' - mondtam közelebb lépve kettőjükhöz.

'Oh... te vagy ennek a barátnője. És ha nem engedem el akkor mi lesz?' - kérdezte megszorítva a kezeit. 'Csak nem megütsz?' - nevetett fel. Több nem is kellett, Elég közel voltam már hozzá. Elé léptem és minden erőmet az öklömbe irányítva minden erőmből arcon ütöttem. Dara hátra esett elengedve Mimit aki összerogyott a fal mellett.

'Képzeld én nem vagyok olyan ártatlan mint Mimi.' - mondtam és odasiettem Mimihez. Felhajtottam a fejét és ijedve vettem észre hogy a szemei csukva vannak. Rémülten rázni kezdtem és gyengén ütögettem az arcát, de semmi reakció. Kiabálni kezdtem hátha van a közelben valaki.

'Mi történt Doroti?' - bukkant fel a lámpa fényénél Chanyeol feje.

'Hála az égnek gyere ide gyorsan. Mimi elájult. Hívd a mentőket.' - kiabáltam. Chanyeol rémülten futott oda hozzánk. Elfutott Dara mellett mintha észre se vette volna és letérdelt mellénk, kezébe vette Mimit és ő rázni kezdte. Majd ellenőrizte a pulzusát és kihívta a mentőket.

Néhány perc múlva jött a mentő szirénázva, felkapták Mimit és berakták az autóba.

'Menj vele te, én is nemsokára megyek.' - mondtam és a fiú bólintott beugrott az autóba és sietve távoztak.

'Nem kell tovább színlelned magad.' - mondtam és Dara összerezzent.

'Ki színlel itt, csak nem akartam hogy rám fogd azt amit nem is én csináltam.' - ült fel és igazgatta meg a haját.

'Amit nem is te csináltál? Na most lett elegem.' - ráugrottam a lányra és tépni kezdtem a haját.

'Hagyjátok abba.' - egy férfi kezet éreztem magamon ahogy elhúzott a megtépázott lánytól.

'Doroti, mit csinálsz?' - hátranéztem és Kai ijedt arcával találtam szembe magam.

'Kit vitt el az a mentő az előbb? És... Dara te mit csinálsz itt? És hol van Mimi?' - jött oda Baekhyun is a többiekkel.

'Ez a kis dög majdnem megfojtotta Mimit, aki elájult és Chanyeol elkísérte a kórházba.' - mondtam megigazítva a szétcsúszott ruháimat.

'Most túl messzire mentél.' - szólalt meg dühösen Baekhyun és odalépett Darához. 'Ha valami komoly baja lesz én nem tudom mit fogok csinálni veled!' - most láttam előszór ilyen dühösnek Baekhyun-t és feltehetően a többiek is. Dara szemeiben félelem került és ijedten húzta össze magát. Baekhyun nem törődött ezzel, felegyenesedett és hátat fordított a lánynak.

'Doroti és én elmegyünk a kórházba, ti maradjatok itt, nem jó ha mindenki odamegy akkor felismernek minket, majd hívlak titeket.' - mondta és megfogta a karom és az  út felé mentünk. A többiek határozatlanul bólintottak és vissza indultak a házhoz.

** Chanyeol szemszöge **

Összetört, eszméletlen, de még sebekkel borítva is szép, és ártatlan.
Félek... félek, most hogy így összetörten és sebzetten látom tehetetlennek érzem magam, pedig itt van csak egy karnyújtásnyira és mégis messze jár. Az orvosok végeztek rajta már egy vizsgálatot, de azt mondták kell egy kis idő az eredményekhez. Itt vagyunk már húsz perce és még mindig nem ébredt fel. Mihez kezdjek ha nem is fog felkelni? Nem hagyhat engem itt anélkül, hogy tudná hogy érzek. Azt nem engedhetem.

Megfogtam a kezét és odahúztam a szívemhez.

'Szeretlek Mimi. Már egy ideje érett bennem ez, és most van elég bátorságom kimondani. Tudom Baekhyun-nal vagy együtt, a legjobb barátommal, és azt is tudom hogy ez nem helyes, de nem választhatod meg kit szeretsz. És még annyit, hogy nem számít mi történik veled, velem, velünk én mindig is szeretni foglak, ez az érzés soha nem fog elapadni.' -  mondtam és ráborultam a mozdulatlan testre. A könnyek előjöttek és csak folytak a kórházi ágyra.

Majd egy erőtlen, gyönge érintést éreztem a fejemen. Felegyenesedtem és Mimi félig nyitott szemei néztek rám. Megtöröltem a szemeimet és szaladtam az orvosért.

'Mimi felébredt, doktor úr.' - szaladtam oda az orvoshoz aki a vizsgálatot végezte.

'Tényleg? Máris megyek.' - mondta és letett egy asztalra néhány mappát amit a kezében tartott, majd visszasiettünk Mimihez. Amikor visszaértünk már ott volt Doroti és Baekhyun is aggódva néztek le a lányra.

'Kis helyet kérek.' - mondta a z orvos és odahajolt Mimihez, hogy jobban megvizsgálja. Kérdezett tőle néhány kérdést, de Mimi csak szótlanul bámult maga elé. Majd meglebegtetett előtte egy tollat, de az sem váltott ki belőle semmilyen reakciót.

'Ez különös.' - szólt a z orvos mikor felegyenesedett. 'Úgy tűnik mintha ébren lenne, de valójában még mindig eszméletlen.' - mindannyian kérdően néztünk rá.

'Úgy értem nézzék.' - mondta és belevilágított Mimi szemébe, aki erre semmilyen reakciót nem mutatott. 'Ég a lámpa de nincs benn senki, magyarán.' - mondta és elment. Néhány perc után visszajött a fejét rázva.

'Nem értem, az agyi működései rendben vannak, semmilyen károsultsága sincs, de mégsem hajlandó felkelni. A hasát ért sérülései elég komolyak, de az nem magyaráz meg semmit.' - nézett tanácstalanul Mimi felé. 'Ez egy személyes kudarc, de nem kell aggódniuk, nincs életveszélyben, és értesítjük önöket, ha valami változás lesz, addig is szeretném megkérni önöket, hogy menjenek mára haza. Ez egy egyszemélyes kórterem és családtagokon kívül senki sem maradhat itt éjjelre.' - mondta mi pedig udvariasan bólintottunk. Ránéztünk utoljára Mimire és visszamentünk a házába ahol mindenki aggódva várta, hogy jelentkezzünk.

Elmondtuk nekik a történetet és mindenkit nyugtalanság fogott el, és Baekhyun egyenesen ki volt akadva. Magába fordult és leült a kanapéra, az est hátralévő részében meg se lehetett szólítani. De néha észrevettem, hogy szomorúan néz felém és nem értettem miért.

Másnap reggel Mimi házában ébredtem,  Felkeltem és mikor körbenéztem mindenki aludt még. Baekhyun is akinek látszott az arcán néhány rászáradt könnycsepp is. Fogtam magam, felvettem a kabátomat és elmentem a kórházba.

Mikor beléptem Mimi termébe, egy mosolygós nővér volt benn vele.

'Jó reggelt.' - köszönt nekem.

'Jó reggelt.' - mosolyogtam rá, mikor elhaladt mellettem és kiment a teremből.

Odamentem az ágyhoz és szomorúan vettem észre, hogy még mindig eszméletlen volt, bár most kevésbé nézett ki ijesztőnek csukott szemekkel. Lassan felemeltem a kezemet és gyengén megsimogattam a fejét. Bár érezné ezt, bár tudná hogy itt vagyok vele és vigyázok rá, bár tudná mennyire szeretem őt. Bárcsak...

És megint az ismerős érzés, mintha megfogná a kezem és elhúzná tőle, majd az ismerős angyali mosolyával rám nézne... De most rájöttem, a tegnapit is csak beképzeltem magamnak ahogy a mostanit is.

És ez így ment egy héten át, minden nap én keltem fel a legkorábban hogy kisurranhassak a kórházba, és hogy Mimivel töltsek egy kis időt, még ha ő nem is volt magánál. De a mai nap más volt.. Amikor ma bementem egy csomó orvos volt az ágya körül és mindegyiknek öröm volt a szemében. Kérdéseket tettek fel amire egy gyenge erőtlen vékony hang válaszolt.

Odaszaladtam félre tolva néhány orvost és láttam, hogy Mimi tágra nyílt szemekkel erőtlen mosollyal válaszolgat az orvosok kérdéseire. Mikor észre vett még nagyobb mosolyra húzódott a szája és remegve felém nyújtotta a kezét.

Megfogtam azt és megszorítottam.

'Nem nézel ki túl jól.' - mondta halkan Mimi. 'Nem alszol eleget?' - kérdezte némi aggodalommal a szemében.

'Te vagy az aki miatt aggódnod kellene. Egy hétig kómában voltál, azt hittem már fel se kelsz.' - mondtam remegő hangon. Miért kell még ilyen állapotában is más egészsége miatt aggódnia? Miért kell ilyen kedvesnek lennie? Miért? Kérdeztem magamban, de Mimi hangja kizökkentett a gondolataimból.

'Nekem már semmi bajom, ezek a kedves bácsik éjfél óta itt vannak és mindenféle vizsgálatokat végeznek el rajtam.' - nevetett, és a nevetése köhögésbe váltott át.

'Jól vagy?' - kérdeztem ijedten. Még mindig össze van törve, nem mutatja, de látszik rajta, hogy még mindig vannak fájdalmai.

'Persze. Hallottam, hogy te hoztál ide. Köszönöm Chanyeol. Nagyon köszönöm.' - mosolygott.

'Mindig számíthatsz rám! Bármi legyen is az én segítek, hívj bármikor. Én TÉNYLEG megvédelek téged.' - mondtam, erre Mimi csak nevetett egy kicsit és elaludt. Az orvosok azt mondták, hogy menjek el és jöjjek vissza délután, Mimi eléggé kimerült, hisz éjfél óta nyaggatták őt a sok tesztel.

Vidáman léptem ki a kórteremből, mire egy kéz hirtelen elkapta a kabátomat és berántott egy takarító raktárba.

'Ne csinálj semmi hülyeséget Park Chanyeol!' - az idegenben Baekhyun dühös arcát véltem felfedezni.

'Ezt hogy érted?' - kérdeztem lerázva magamról a kezét.

'Csak maradj távol Mimitől. Miattad került ilyen helyzetbe.' - mondta és otthagyott engem a raktárba.

És nem tudtam másra gondolni, minthogy igaza van. Mimi miattam sérült meg, vagyis Dara miatt, de nem bántotta volna, ha nem vagyok mellette. Talán tényleg jobb lenne ha nem mennék a közelébe? Ha elkerülném? De abba én belehalnék...

Szegény fiú egy útelágazáshoz érkezett, de melyik utat választja vajon? Bármelyiket is valamit el fog veszíteni... Hisz ez az élet rendje. Valamit valamiért.

______________________________________________________________

Csak egy kis finomság a késésért: 

8. Nap. Rettegek a gondolattól...

Sok dolgom akadt mostanában...Múlthéten beteg voltam és rengeteg pótolnivalóm volt. De végül is írni ezt nektek felfrissít és energiával tölt meg. Jó olvasást!! ;) 

[Előkerül itt a többi 2NE1 tag is de ne utáljatok meg engem mert rossznak állítom be őket, igazából semmi bajom sincs velük.. csak beleillettek a karakterükbe. :/ ]

"A-yo, A-yo, ne félj itt vagyok veled..."

** Doroti szemszöge **

Egy rossz kezdet és egy tökéletes befejezés. Többet nem is kívánhattam aznap. De valaki ezt tudta még jobban fokozni nekem. Az a valaki a tökéletes befejezés volt. Zavarba hozott több száz ember előtt, és utána kisgyerek módjára elszaladtunk... És csak szaladtunk amíg nem találtunk egy üres helyet.

'El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik.' - mondtam zihálva.

'Pedig ez most valóban megtörténik.' - mosolygott és egy lágy csókot nyomott az számra.

'Boldogabb vagyok most mint amikor Mimivel először nyertünk egy táncversenyen, pedig azt hittem annál soha nem lehetek boldogabb.' - öleltem meg nevetve.

'Én is, én is boldogabb vagyok mint bármelyik győzelmünkkor.' - ölelt vissza szorosan.

'Jaj de kis cukkerek.' - dugta be a fejét Sehun.

'El sem hiszem a mi kis Kai-nk felnőtt.' - törölgette Suho a szemeit. 

'Mindezt köszönjétek nekem.' - nevetett Chen.

'Miért?' - kérdezték a többiek.

'Mert ha nem veszti el a karkötőjét nem segítettem volna neki, és akkor valószínűleg nem is lettünk volna barátok.' - jött be Mimi és Baekhyun is.

'Még egyszer gratulálok nektek.' - nevetett Mimi átkarolva Baekhyun-t.

Nem tudtam erre mit felelni. Elengedtem Kai-t és Mimire ugrottam. 

'Köszönöm. Tényleg.' - suttogtam a fülébe. Ő csak mosolygott és megsimogatta a fejem. 

'Ugyan ennyit igazán megérdemelsz. De csak eddig a pontig tudtam segíteni. A további lépéseket egyedül kell megtennetek.' - mondta és eltolt magához.

Tudtam...de mégis, hogy tegyem meg azokat a bizonyos lépéseket? Kettesben Kai-val. És Mimi úgy mondja mintha már tovább jutottak volna Baekhyun-nal.

'Csak nem...?' - kérdeztem kitágult szemekkel.

Mimi és Baekhyun értetlenül rám néztek, de mikor rájöttek mit is akarok kinyögni, egymásra néztek és bolondozva nevetni kezdtek. 'Ilyenekről ne beszéljünk ekkora tömeg ellőt.' - nevetett Mimi.

'Bár nem tagadjuk, hogy igenis megmásztunk már pár lépcsőfokot.' - követte Baekhyun.

Mindenki vigyorogni kezdett rajtuk, kivéve Chanyeol-t. Nem értem... egész végig olyan szomorúnak és mérgesnek tűnt. És ahányszor Mimire pillantott eltűnt minden rossz az arcáról... Lehet, hogy Mimi Darára emlékezteti? 

** Mimi szemszöge **

Doroti egyik álma valóra vált... Örülök neki, nagyon. De az hogy ez megtörtént csak még több aggodalmat zúdított a nyakamba.  Most már miattuk is aggódnom kell. 

Plusz még itt van Dara is akivel kezdenem kéne valamit. De mit? Én nem az az ember vagyok aki megbántaná a másikat, bármennyire is szeretném megütni nem visz rá a szívem.

'Menjünk, hagyjuk az új párt magukra, amúgy is megzavartunk szerintem valamit.' - mondta Baekhyun és mindenki egyetértett. Kivonultunk és egy kis kupaktanács után szétváltunk.

'Sajnálom!!! Haza kísérnélek, de nemsokára mennünk kell találkozni néhány SM-es taggal.' 

'Semmi baj Baekhyun. És ne legyél túl bunkó velük. Amikor fáradt vagy kicsit csípősebb és harapósabb is, és ilyenkor képes vagy beszólni szinte mindenkinek válogatás nélkül.' - nyomtam egy puszit Baekhyun arcára. 'Legyél az a bolond Hyunni akibe beleszerettem.' - nevettem.

Baekhyun odahajolt és megcsókolt. Hosszú másodpercekig úgy maradtunk mozdulatlanul, majd résnyire szétválasztottam az ajkaim így egy vadabb és szenvedélyesebb csókba merültünk.

Egészen addig voltunk összeragadva amíg egy török köszörülést nem hallottunk. Lassan szétváltunk és a hang irányába fordultunk.

'Öt perc és indulunk. ' - Chanyeol fájdalommal teli fejével találtuk szembe magunkat.

'Megyek mindjárt.' - szólt Baekhyun mire a barátja csak némán bólintott és elment.

'Valami van hívj azonnal.' - fordult felém komoly arccal és búcsúzóul nyomott még egy csókot a számra.

'Csak ügyesen.' - integettem a fiú után amíg el nem tűnt a falak mögött.

Na most mit kéne csinálnom? Azt tudom, hogy ma Dorotinál alszom, szóval elütöm az időt míg ő nem végez. Rezegni kezdett a telefonom. Sms-em jött.

Mimi! Valamit el kell intéznem még gyorsan valamit ami fontos és nem várhat. Kb. egy órát vesz igénybe addig menj be valahova ennyi valamit. Majd írd meg a címet és ott találkozunk.  :) Doroti

Hát ez király. Kíváncsi vagyok mi lehet az a nagyon fontos dolog amit el kell intéznie este kilenckor és nem várhat reggelig.

Sétálni kezdtem kifelé a rendezvény épületből, ahol a koncert volt. Az utcák mindenfele sötétek és magányosak voltak, csak néhol bukkant fel egy-egy ember akik biztos a koncertről mennek haza.

Beraktam a fülhallgatóimat és zenehallgatás közben elkezdtem keresni egy olyan helyet ami nyitva volt. 

Persze én vagyok az egyetlen hülye aki éttermet próbál keresni a legkihaltabb utcákon. Féltem, haza akartam menni... nem akartam itt lenni.

Felgyorsítottam a lépteimet annyira, hogy szinte már futottam, és hála az égnek nemsokára már forgalmasabb utcákon haladtam, több világítással. Egy szokásos esti pezsgő hangulat, főleg péntek esti... Az alkohol és cigaretta szagának arány pont kiegyenlítették egymást. Ittas emberek dőlöngéltek jobbra-balra és leszólítottak minden szingli nőt.

Ez nem néz ki túl jól. Gondoltam és inkább egy másik irányba fordultam.

'Ezt nem hiszem el... csak nem? Butuska!!' - hangzott fel egy hisztérikus női hang. Én sem hiszem el... Miért pont ő?

'Dara? Nem is vettelek észre.' - fordultam a lány felé mosolyogva.

'Dara, ki ez a kiscsaj?' - nézett rám kíváncsian egy hosszú szőke hajú lány.

'CL, Ez az a csaj aki nyomult Yeol-ra.' - erre két másik lány is odajött és félelmetes szemekkel méregettek engem. 

Ó...basszus... most aztán nyakik benne vagyok.

'Nem szép dolog más pasijára nyomulni baba.' - mondta az egyik újonon jött lány.

'De nem ám. És a rossz lányoknak bünti jár.' - nevetett fel a negyedik.

'Minzy, Bom... Ne legyetek ilyenek nézzétek meg hogy megijedt.' - mondta Dara és mind a négyen felvettek egy gonosz vigyort.

Megijedt? Az nem kifejezés... Miért is vagyok itt? Az egésznek nincs értelme.

'Nem tudom hogy te kit néztél, de én Baekhyun-nal vagyok. Egyszer sem nyomultam Chanyeol-ra.' - vágtam vissza, már majdnem kiabálva.

'Baekhyun-nal jársz, de mindig eltűnsz kettesben Yeolli-val. És nem vagyok hülye látom hogyan néz rád. De mit tegyek? Nem adhatom oda neked, még hasznos a számomra.' fogta meg az arcomat Dara.

'Ahogyan rám néz? Mi?' - kérdeztem értetlenül.

'Oh.. nem tudtad? Akkor semmi-semmi.' - lökött hátra.

'De mindennek ellenére büntetés jár annak aki csak a gondolatot is felébreszti bennem ahogy lenyulja a pasimat.' - intett és két lány megfogott erősen. Egy sötét kihalt sikátor féleségbe vittek és ott dúrván nekilöktek egy szemeteskonténernek.

Felkiáltottam fájdalmamban erre a négy lány nevetni kezdett, majd a hosszú szőke hajú lány odajött hozzám.

'Tudod én nem szeretem a gyenge lányokat.' - nevetett és ököllel beleütött egyet a gyomromba. 

'Jó arckifejezés.' - szólalt meg Dara amikor CL még egyet belém ütött.

'Én is, én is!' - ugrándozott egy másik akinek nem jutott eszembe a neve. És CL átengedte neki a helyet.

'Nézzétek meg, így közelről aranyos arca van. Utálom.' - mondta és az éles hosszú körmével végigkarmolta az arcomat, többször is. 

'Hagyjatok már békén!' - löktem el magamtól a lányt aki a földre esett meglepetésében.

'Hohó... Nem vágunk vissza.' 

A lány felállt a földről és dühösen  nekem rontott. Elkezdte tépni a ruháimat és a hajamat.

'Állítsátok le Minzy-t.' - szólt Dara és ketten már ott is voltak, hogy leszedjék az idegbeteg lány rólam.

'Bom... gyerünk.' - lökte előre Dara a másik lányt akinek ezek szerint Bom volt a neve.

'Én nem igazán vagyok oda ezekért a cicaharcokért. De mivel izgágák vagyunk van valami amit tudok tenni.'

Letérdelt hozzám és erősen megfogta a kezemet és jó erősen megcsavarta azt. 

Ez volt az utolsó csepp... felsikítottam fájdalmamban és kapálózni kezdtem.

'És most a másikat is.' - szólt és ugyan olyan erősen megcsavarta a másik kezemet mint az előzőt.

'Tedd meg a végső lépést és hagyjuk itt.' - állt fel.

Végre Dara is odajött hozzám.

'Erről ne szólj semmit, se Baekhyun-nak, se Chanyeol-nak rendben.' - kacsintott egyet és jó erősen felpofozott. Az arcom csak úgy égett a pofon után nagy piros foltot hagyva maga után.

'Még találkozunk butus.' - integetve elmentek.

Fáj.... Minden egyes porcikám fáj. Felállni nem tudtam, a lábaimmal hála nem tettek semmit, de a fájdalom a gyomromban, a karomban és az arcomon elviselhetetlen volt. Így négykézláb lassan kikúsztam az utcára és ott egy normális járókelőtől megkérdeztem hol vagyok.

'Te jó ég. Hívom a mentőket.' - szólalt meg mögöttem valaki. Megfordultam és egy öltönyös férfi volt mögöttem félelemmel a szemében.

'Ne! Ne tegye, csak kérem mondja meg hogy hol vagyok.' - mondtam könnyes szemekkel.

A férfi értetlenül nézett rám, de aztán beletörődött, hogy nem tud tenni értem semmit és kedvesen elmondta a címet a legközelebbi háznak.

'Köszönöm szépen.' - mondtam egy gyenge mosollyal az arcomon. A férfi bólintott és távozott.

Doroti. Gyere gyorsan a....-hoz. Lécci siess nagyon, félek.

Elküldtem az sms-t és néhány másodperc után Doroti azt üzente, hogy úton van. 

Megkönnyebbülten dőltem neki a ház falának. Kicsit szédültem és szégyelltem magam. Szánalmasan nézhettem ki. A cipőmnek kitörtek a sarkai, a ruhám szaggat volt a hajam összekócolódott a karjaimon a szorítástól lila-zöld foltok voltak, az arcomról pedig en is beszéljünk... az egyik fele még mindig piroslott a pofontól a másik pedig véres karmolásokkal volt teli. A gyomrom pedig még mindig fájt.

'Jézus ereje! Mimi!' - kiáltott fel Doroti amikor meglátott engem. Felsegített és az utca széléig támogatott. Ott intett egy taxit és beszálltunk. Doroti megmondta a címet és a sofőr elindult.

'És most pedig elmondod mi történt veled! És hogy ki csinált ilyet veled!' - fordult felém a taxiban.

'Ez nem nagy dolog.' - suttogtam erőtlenül.

'Nem n agy ügy? Láttad már hogy hogy nézel ki? Ne hazudj és bökd ki az igazat. Dara volt igaz?' - kérdezte és már a lánynak a neve félelmet ébresztett bennem.

'Tudtam az a kis ri.... Most túl messzire ment. Ez már nem játék. Életveszélyesen is megsérülhettél volna.' - törölte meg a szemeit.

'Ne bántsd őt.' - mondtam kis erőt adva magamnak.

'Ne védd őt miután ezt csinálta veled.' - kiáltott fel Doroti. Az út további részét csendben ülve töltöttük. Néha éreztem magamon Doroti aggódó pillantását magamon. És nagyon jól esett, hogy van egy barátnőm aki bármibe is keveredek megvéd.

'És most ellátunk téged. Még jó hogy két évig egészségügyi suliba jártam, tudom ezeket az izéket használni.' - jött be a szobájába egy elsősegélydobozzal. Levettem a tönkre ment ruhát és csak akkor láttuk meg, hogy a hasam teli van zúzódásokkal.

'A hasadba is kaptál?' - kérdezte Doroti válaszra nem várva... Lassan és gyengén ellátta az összes sebemet és odalépett a táskájához.

Továbbiakban beszélgettünk és játszottunk Videoklipeket néztünk és vicces videókat 

** Chanyeol szemszöge **

Nem tudom meddig fogom bírni azt a fájdalmat a szívemben amit akkor érzek amikor látom Mimit együtt Baekhyun-nal. Fáj... de ha egyedül látom akkor pedig elönt a boldogság, és elképzelem magam mellette, hogy velem nevet és engem karol át úgy mint Baekhyun-t. De persze ez mind csak fantáziálás, sosem történhet meg.

'Igen-igen. Lefotóztad Mimi arcát? Küld el.' - szólt bele a telefonjába Dara mellettem ülve. Miről beszél? Mimi arca? Mikor találkozott vele? Tegnap? Tegnap a barátnőivel volt egy egész napos szépségkezelésen.

'Jézusom de ronda.' - nevetett, és mikor kíváncsian felé fordultam elhallgatott és elterelte a témát.

'Holnap lesz egy fan-találkozótok ugye?' - kérdezte.

'Aham. Eljössz?' - kérdeztem mosolyogva.

'Ott álljak a tömeg mögött és nézzem ahogy a sok kislány ott visítozik előtted reménytelenül próbálva elérni téged. Köszi kihagyom, uncsi.' - mondta és felállt a kanapéról. És bement a mosdóba.

Amit utána tettem nem tudom miért tettem, puszta kíváncsiság? Vagy gyanakvás? Mindkettő...

Felvettem Dara telefonját és megnyitottam a képeit, és.... amit akkor láttam a legvadabb álmaimat is felülmúlja. Mimi volt az teljesen összeverve, és még négy női árnyékot vettem ki, és nem csak egy kép volt, egy egész sorozat. 

Dara megverte Mimit? Miért? Mikor? Tegnap? Tegnap volt Mimi ez a ruha amiben olyan jól nézett ki, hogy nem bírtam levenni róla a szemem. De a kérdés még mindig az hogy miért?

'Mit csinálsz a telefonommal?' - jött ki Dara a mosdóból.

'Én is kérdezhetném... Mit tettél te Mimivel? És ne mond hogy semmit mert nem vagyok vak.' - kiáltottam idegesen.

'Nyugodj le Yeolli!' - mondta és hátulról átkarolt engem.

'Tényleg azt hiszed, hogy ennyivel elrendezheted? Nem.. Most nem. Tudom... Tudom, hogy az összes lányt akihez közel kerülök terrorizálod, de nem bocsájtom meg neked ha még egyszer kezet emelsz Mimire. Világos? És most menj el!' - löktem el magamtól és idegesen az ajtó felé mutattam.

A lány rémülten szótlanul kisétált rajta és erősen bevágta maga mögött azt.

** Baekhyun szemszöge **

Az előző nap jól sikerült. Ahogy Mimi kérte nem voltam paraszt, végig hallgattam az összes idegesítő monológot a megbeszélésen és próbáltam mosolyogni is a béna favicceiken.

De egyből jobb kedvre derültem amikor meghallottam, hogy Mimi és Doroti az egész napot velünk töltik, hála a managerünknek.

Első napirendi pontunk az egy kis táncpróba volt. A lányok csak a próba közepére estek be. Mind ketten vidámak voltak, bár Mimiben találtam valami furcsaságot is...

És megint itt van az az érzés... Ránéztem Chanyeol-ra aki pislogás nélkül bámulta Mimit, miközben táncolt. Ez nem tetszik nekem... nagyon nem, főleg az ahogyan néz az nem.

Második programunk az evés volt. Természetesen én Mimivel Kai-val és Dorotival ültem egy asztalnál. A lányok elvoltak maguk között ránk se hederítve addig amíg meg nem érintettem gyengén Mimi arcát. Ő erre összerezzent és elhúzta a fejét.

'Mimi beszélhetek veled egy kicsit?' - kérdeztem tőle, ő csak bólintott és elmentünk egy csendesebb helyre.

'Mit csinált veled Dara?' - kérdeztem. Erre ő a félelemtől összerezzent. És rájöttem.. nem kellett semmit sem mondania. Az arcára adagolt kilónyi alapozó és az alóluk kilátszódó ragtapasz... A kezét ékesítő kötések és az arcrángása amikor nevet mindent elárult. Túl jól ismerem a sebeket és zúzódásokat már, hogy ennyit ne tudjak.

'Semmi baj. Itt vagyok veled. Nem kell semmit sem mondanod.' - gyengén átöleltem a remegő lányt és éreztem a remegő karjait a hátamon landolni.

'Nagyon féltem.' - suttogta. Összeszorult a szívem...

Úgy maradtunk még egy kicsit míg visszanyerte az erejét és visszamentünk a többiekhez, gyorsan megettük a csirkénket és elindultunk a fan-találkozóra. A manager magához hívta Mimit és Dorotit és elmagyarázott nekik néhány dolgot mit fognak ők pontosan csinálni.

** Mimi szemszöge **

A megbeszélés után beálltunk a székek mögé a filmes stáb mellé és vártuk, hogy elkezdődjön.

Eszméletlen jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és sokat beszélgettünk Dorotival, miközben néztük, ahogy a fiúk egymás után írják alá az odatartott papírokat. És néha néha észrevettük hogy Baekhyun és Kai felénk néznek, hisz egymás mellett ültek. Ilyenkor előbújt belőlünk a rajongó és hal sikítások hagyták el a szánkat. De valami nem hagyott nyugodni... Volt néha olyan pillanat is amikor nem Baekhyun szemét éreztem magamon, hanem... Chanyeol-ét. De nem mertem visszanézni rá, mert ha ránézek akaratlanul is Dara jut eszembe... És azt hiszem elérte a lány a célját...

Rettegett a jelenlétében... Félt, még ha nem is volt egyedül... De ezt nemsokára leküzdötte.

7. Nap. Elkezdődött...

Huh... Kezdenek beindulni a dolgok. :P Remélem tetszik amit írok nektek. :)

"Magamba zártam komoly tekinteted, és néma történeted, azon az éjszakán…"

** Baekhyun szemszöge **

Hihetetlen....Ha nem a saját füleimmel hallottam volna, akkor nem akarnám elhinni. Chanyeol tényleg azt mondta, hogy tetszik neki Mimi? Komolyan? Miután látott minket... Még ha így is érez legalább ne mondta volna el nekem. Na jó én kényszerítettem ki belőle, de akkor is, most döntenem kéne a legjobb barátom és Mimi közt? Én ezt kihagyom.

'Nem vagy valami vidám hangulatodba ma Baekhyun.' - ölelt át hátulról Mimi.

'Ah... semmi, csak a holnap eléggé sűrű lesz. Nem hiszem ,hogy holnap felhívlak majd, eléggé fáradt leszek bocsi.' - erőltettem magamra egy mosolyt. Hihetetlen érzés volt. Az érzés, hogy valaki szeret és törődik veled.

'Nem baj. Holnap én is el leszek foglalva. Jött a suliba egy új tánctanár, és hát hogy mondjam nem nyertük el a tetszését.' - ült le mellém a padra.

'Nyertük? Kik azok a mi?' - kérdeztem kíváncsian.

'Én, Doroti és Eunhyuk. Bár lehet azért mert egyéniségek vagyunk a többiekhez képest.' - nevetett és szorosabbra húzta a kabátját magán.

'Fázol? Gyere ide.' - öleltem meg őt. 'Várj, ki az az Eunhyuk?'

'Egyik csoporttársam. Vele és Dorotival szoktam lógni egész nap. Régóta össze vagyunk nőve mi hárman és a táncokat is általában hárman adjuk elő.' - beledőlt az ölembe és élvezte a testem álltal kibocsátott meleget.

'Szóval mindig hárman vagytok mi? Akkor, hogy-hogy nem láttuk még őt?' 

'Mert mostanában Donghae-vel lóg és együtt készülnek a közelgő meghallgatásokra.' - mondta és tüsszentett egyet utána.

'És ki az a Donghae?' - miért van  Mimi körül ennyi fiú? Jobb lenne ha átiratkozna egy lánysuliba. Akkor nem kéne ennyit aggódnom. 

'Ő is a csoportunkba jár, csendes visszahúzódó fiú, nem beszélgettem vele sokat, csak ha Eunhyuk is ott volt. Aranyos.' - ahogy kimondta az utolsó szót gyengéden koppintottam egyet a fejére.

'De nem olyan aranyos mint te naaa. Ne legyél féltékeny.' - nevetett. Felém fordította a fejét és végre láthattam a mosolyát. Olyan angyali volt, és még mindig nem bírtam elképzelni, hogy ez a lány tényleg velem van.

Közelebb húztam, már csak egy kicsi kellett volna ahoz, hogy összeérjen a szánk amikor még egyet tüsszentett.

'Hideg van. Menjünk haza.' - mondtam kicsit csalódottan. Fene essen bele a télbe. Pedig majdnem...majdnem összeértek. Felálltunk és hazafele indultunk.

'Pedig milyen szép idő volt mikor kijöttünk ide.' - mondta Mimi és átölelte a karomat.

'Hát igen. Többször kéne kijönnünk ebbe a parkba.' - hajtottam Mimi fejére a sajátom.

'Rendben. Csak öltözzünk fel melegebben, és akkor nem zavar meg bennünket a hideg.' - mosolygott majd elpirulva elfordult. Olyan kis aranyos.

'Csak nem Mimi és Baekhyun?' - hangzott egy női hang mögöttünk. Megfordultunk és Dara mosolygó arcát fedeztük fel.

'Yeollii gyere menjünk oda.' - mondta és már sietett is felénk Chanyeol-t maga után húzva.

'Nem kéne megzavarnunk őket.' - mondta Chanyeol mikor végre megálltak előttünk.

'Ugyan már... Sőt csinálhatnánk dupla randit. Mit szóltok?' - dupla randit? Ennek meg mi baja van? Ennyire nyugodt, hogy Mimi velem van? De én nem szeretnék dupla randizni pont velük. Akar a halál.. 

'Naa lécci! Yeollii' - nyaggatta szegényt.

'Tőlem, ha ők is benne vannak.' - adta be a derekát.

'Persze hogy benne vannak. Igaz Mimi.' - vetett gyilkos pillantást Mimire. Éreztem, hogy a tenyere összehúzódik.

'Nem érünk-' - kezdtem

'Igazából nincs semmi dolgunk most, úgy hogy miért ne.' - nevetett és éreztem hogy ökölbe szorítja a kezét.

'Szupi szupi, akkor indulás, még a végén itt fagyunk meg.' - vigyorgott Dara és átkarolva a szabad kezem húzott minket tovább.

Így négyesben tértünk be egy hangulatos kis kávézóba. Dara kért egy zárt boxot nekünk és helyet foglaltunk. Én természetesen Mimi mellé ültem és elénk ült be Dara és Chanyeol.

'Olyan aranyosak voltatok ti ketten, hogy muszáj volt elhívnom titeket magunkkal.' - mosolygott szélesen Dara mikor végre elhelyezkedtünk.

'Köszi. Épp a parkból indultunk haza.' - mondtam és felvettem a szokásos műmosolyomat.

'Oh akkor megakadályoztunk valamit? Bocsánat.' - mondta és kacsintott egyet.

'Nem igazán értem mire célzol.' - mosolygott ártatlanul Mimi. 

'Nem kell azt érteni, csak csinálni.' - nevetett fel Dara.

'Csinálni?' - nézett rám Mimi értetlenül.

'Picit lassú vagy butuska.' - dőlt hátra Dara átkarolva Chanyeol-t aki mintha ott se lett volna.

'Lassú? Nem értem.' - vakarta tanácstalanul a fejét Mimi. Hát lehet valaki ennél is aranyosabb.

'Nem baj, majd megmutatom neked, ha hazaértünk.' - nevettem és Chanyeol hirtelen az asztalra csapott. Mindenki megugrott egy kicsit.

'Mit csinálsz? Ne hozd rám a szívbajt létszíves.' - fakadt ki Dara. 

'Kimegyek a mosdóba.' - mondta Mimi és kimászott a boxból.

** Mimi szemszöge **

Végre megtaláltam a mosdót. A pincér fiút kétszer is megkérdeztem merre van. Nagyon feledékeny vagyok, és az hogy egy ilyen kis helyen eltévedek, kétszer is az már művészet. 

Elvégeztem a dolgom és odaléptem a kézmosóhoz. Nézegettem magam a tükörben és gondolkoztam egy kicsit. Vajon mit értett az alatt Dara, hogy megakadályoztak valamit?

'Én tényleg nem értem.' - sóhajtottam és kiléptem az ajtón.

'De majd Baekhyun otthon megmutatja, szóval semmi baj.' - mondtam magamnak és ettől jobb kedvre derültem.

'Nem mutat ő neked semmit sem.' - mondta valaki és visszahúzott a mosdó folyosójára.

'Chanyeol?' - kérdeztem ijedten.

'Te tényleg ilyen lassú vagy?' - kérdezte odaszorítva a falhoz.

'Hagy békén. Ne kezd te is.' - mondtam és megpróbáltam kiszabadítani a kezeimet.

'De kezdem. Ne engedd be ma Baekhyun-t a házadba.' - mondta és elengedte a kezem.

'Azt csinálok amit akarok.' - kiáltottam utána, ahogy eltűnt a férfi mosdóban. Hihetetlen egy alak. 

'Bocsi a késésért de eltévedtem.' - mondtam miután visszamentem Baekhyun-ékhoz. Már volt ott néhány csésze.

'Shake-et kértem neked, ha nem baj.' - mondta Baekhyun amikor visszaengedett a helyemre.

'Nem baj, jó lesz. Milyen ízű?' - mosolyogtam.

'Eper és vanília. Erről az egyről tudom, hogy finom.' - nevetett. Eper és vanília? Ez a kedvenc párosításom.

'Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?' - nem vettem és vidáman belekortyoltam.

'Én csak egy szellem vagyok, nyugodtan folytassátok csak.' - szólt közbe Dara. És kicsit megborította az asztalt.

'Figyelj oda mit csinálsz.' - kiáltotta Baekhyun, de mire észrevettük már késő volt. Ugyanis Baekhyun shake-e a nadrágján landolt. 'Pazar, remélem kijön belőle.' - morogta Dara fele fordulva és gyorsan elsietett a mosdó felé.

'Na végre kettesben maradtunk butuska.' - fordult felém egy gonosz vigyorral.

'Mit szeretnél tőlem?' - kérdeztem ijedten.

'Ó.. ugyan semmi különöset, csak a szokásos dumát akartam neked még egyszer elmondani, de ugye emlékszel még rá?' - nevetett, és erről az ijesztő nevetésről bevillant a múltkori beszélgetésünk. Határozatlanul bólintottam.

'Helyes.' - mosolygott. 'Kezdelek megkedvelni téged, butus.' - mosolygott és közelebb hajolt.

'Gyere picit közelebb.' - közel hajoltam hozzá mit sem tudva a folytatásról. 

'De mondtam már hogy, nem tűröm a konkurenciát!' - mondta és megfogta a saját haját és összeborzolta, az arcát a hegyes körmeivel összekarmolta, majd végül sikított egy hatalmasat.

Baekhyun és Chanyeol odarohantak rémült arccal, és minden elkezdődött.

'Segítség. Félek' - kiabált Dara, én pedig ott ültem értetlenül. Chanyeol odafutott a lányhoz és az rögtön a karjaiba ugrott. És sírt. Nem tudtam eldönteni, hogy az most mű vagy igazi...Nagyon annak tűnt. 

Chanyeol felém fordult és értetlenül nézett rám.

'Nem csináltam semmit.' - szólaltam meg halkan. Az összes pincér és vendég odatömörült és mindenki kíváncsian nézett bennünket.

'Ez a lány nekem támadt, azt mondta elvesz mindent tőlem, a pasimat, a munkámat és mindent...' - mondta sírva Chanyeol karjaiban Dara. Ezután mindenki rám irányította a tekintetét.

'De nem én voltam.' - mondtam ijedt fejjel.

'Nézzenek oda, és le meri tagadni?' 'Hogy képes valaki ilyesmire?'  'Elvenni mindenét? Milyen gonoszság!' - és még sok ilyen mondatfoszlány járt végig a tömegen.

'De én tényleg nem csináltam semmit.' - suttogtam, és kezdett homályosulni a tekintettem, biztos azért mert bekönnyezett a szemem. De én itt nem fogok elkezdeni sírni. Előtte biztos nem.

Fogtam a kabátomat kifizettem a shake-emet és kirohantam a kávézóból. 

'Miért állt mindenki az ő oldalára?' - kérdeztem magamtól, mikor már kellő távolságra elhagytam a kávézót.

'Mert jó színész.' - mondta Baekhyun. Nem is vettem észre, hogy követett a kávézóból.

'Bocsánat. Nem tudtalak megvédeni. Pedig sejtettem, hogy ilyesmi fog kisülni ebből.' - ért utol engem és jó szorosan átölelt.

'Bocsáss meg, hogy nem figyeltem oda eléggé.' - szorított magához még jobban.

'Nem a te hibád. Én voltam a bolond. Egy pillanatig azt hittem tényleg barátkozni szeretne velem.' - mosolyogtam rá mikor elhúzódott tőlem. Vagyis csak próbáltam.

'Menjünk haza.' - mondta és megfogta a kezem, majd a zsebébe dugta. 'Hideg van, nehogy megfagyjanak az ujjaid.' - mondta piros arccal. Mosolyogtam majd a másikat belemélyesztettem a saját zsebembe és elindultunk haza.

'Jó volt a mai nap, kivéve azt a dolgot.' - mondta mosolyogva Baekhyun a ház ajtajában. 

'Akkor majd, találkozunk holnap után.' - mondta és megfordult.

'Várj. Nem tudnál itt maradni még egy kicsit?' - kérdeztem vörös arccal.

'De tudnék, de mi a baj?' - kérdezte aggódva.

'Semmi, csak nagyi elment a szomszéd nénivel a fürdőbe, és ma nem jön haza, és a mai nap után félnék egyedül itthon lenni. Csak egy kicsit kéne maradnod.'

'Izgi program. Persze, hogy maradok. Ha én jelen vagyok minden ijesztő dolog elmúlik ne aggódj. Akár csak egy energiabomba.' - vigyorgott és bejött a házba.

'Ennyire azért már ismerlek.' - nevettem és leültünk a kanapéra. Elővettem a távirányítót és unottan kapcsolgatni kezdtem valami jó műsorra,

'Amúgy mióta vagy a rajongónk?' - kérdezte hirtelen Baekhyun.

'Nem is tudom... Régóta, Doroti-val nagyon be voltunk zsongva tőletek, és amikor hallottuk a nosztalgia koncertetek itt lesz megtartva a közelben egyenesen infarktust kaptunk.' - emlékeztem vissza a jelenetre amikor odaadtam Dorotinak a jegét. Úgy ugráltunk körbe körbe mint az óvodás kisgyerekek. 

'Aranyos lehettél akkor.' - mondta Baekhyun ahogy elkezdte cirógatni a hajam. Én pedig elfeküdtem a kanapén a fejemet az ölébe hajtva a TV-t bámulva.

'Ha aranyosnak találod, hogy kb úgy nézek ki mint akkor Dara akkor valami gond van veled.' - nevettem és felé fordultam.

'Te sokkal szebb vagy mint ő, és ezt ő is tudja, azért viselkedik így. Fél hogy elveszed tőle a pozícióját.' - nézett rám vissza és angyalian mosolygott.

'Kinek kéne a díva pozíciója. Amúgy is nekem elég gondom van egy bizonyos dívával, az kéne még, hogy én is az legyek.' - nevettem és megsimogattam az arcát.

'Itt maradhatok estére?' - kérdezte félénken.

'Itt akarsz maradni? És holnap? Azt mondta hogy elég kemény napotok lesz.' 

'Majd korábban kelek fel.'

'Nem akarok bajt okozni neked, de maradj csak nyugodtan.' - mosolyogtam és felültem mellé. Boldog voltam. Igazából én magam is fel akartam hozni, hogy itt alszik e de nem volt rá merszem.

'Akkor ha nem bánod lezuhanyoznék, még mindig eper szagom van.' - mondta én pedig segítőkészen megmutattam neki mindent, adtam neki néhány ruhát amit találtam a szobámban.

'Hogy kerül hozzád férfi ruha?' - kérdezte mikor odaadtam neki a tiszta ruhákat.

'Ezt még Eunhyuk hagyta itt, kb ugyan olyan magasak vagytok, szóval jónak kell lenni rád.' - mondtam és magára hagytam a fiút.

Visszamentem a nappaliba és tovább kapcsolgattam a tv-t. Egyszer csak valami búgni kezdett. Baekhyun mobilja volt az az asztalon. Felemeltem a telefon és Chanyeol neve villogott. Csak nem lesz baj ha felveszem ugye?

'Háló, Chanyeol?' - szóltam bele.

'Hello...Mimi?' - hangzott a jól ismert mély hang.

'Igen én vagyok. Baekhyun most zuhanyozik le szóval mondjam neki, hogy hívjon vissza?' - kérdeztem. A telefon másik oldalán néma csend lett.

'Hallo, itt vagy még Chanyeol?' - kérdeztem meg kis várakozás után.

'Z-Zuhanyzik?' - szólalt meg ismét kissé remegő hangon.

'Igen. Kissé koszos lett, de ne aggódj vigyázott rám.' - mondtam nevetve. 

'Igen. Mond neki, hogy hívjon vissza.' - a vonal megszakadt.

'Milyen kis udvariatlan, el se köszönt.' - mondtam és visszaraktam a telefont az asztalra.

** Chanyeol szemszöge **

'Igen, kissé koszos lett, de ne aggódj vigyázott rám' - mi? Hogy érted ezt?

'Igen. Mond neki, hogy híjon vissza' - leraktam a telefont. Ezt most el kéne hinnem? Ugye most csak álmodom... ez valami rossz rémálom. Én ezt nem akarom. 

'Na megtudtad hol van Baekhyun?' - jött oda hozzám Suho hyung.

'Azt kérdezte vissza, hogy zuhanyzik. Biztos egy lánynál van és éppen befejezték a mókát.' - mondta unottan Kris hyung.

Idegesen felé fordultam ő meg értetlenül nézett vissza rám.

'Vagy nem.' - tette hozzá és visszafordította a fejét a tv-re.

'Ugyan már, hisz Baekhyun-ról beszélünk. Ha lánynál van akkor mindig ugyan az a vége.' - szállt be a beszélgetésbe Luhan is.

'Na a lényeg, majd később visszahív.' - mondtam kissé hangosan és mindenki elhallgatott.

'Addig is a szobámban leszek.' - mondtam és elsiettem a nappaliból, egészen a szobámig. Amit Baekhyun-nal osztok meg. Bementem és becsaptam magam után az ajtót, és lecsúsztam mellé a földre.

Ha mindenki így gondolja akkor biztos, hogy igazuk van.Vigyázott rám mi? 

Undorító... Miért pont ő? Ez nem ér... Temettem az arcomat a kezeim közé, és lassan elengedtem szomorúságomat könnycseppek formájában.

** Doroti szemszöge **

Sikeres vizsga után vagyunk, de nem pihenhetünk le egy percig sem, az új tanár kikészít... Több órára be kell járnunk mint eddig és meghalok... Olyan kemény a menetrend, ez nem valami kiképző tábor, de megfelelne egynek. Hála az égnek, hogy itt van velem Eunhyuk és Mimi. A két energiabomba láttán én is energikus leszek, talán ezért is szeretek velük lenni annyira. 

'Baekhyun tegnap nálam aludt.' - újságolta az egyik szünetben Mimi.

'Tényleg? És történt valami?' - löktem gyengén oldalba.

'Nem semmi sem.' -  gondolhattam volna. Mimi aranyos lány de kicsit lassú. De meg kell hagyni, nagyon aranyosak Baekhyun-nal, mind kettő olyan kis bolondos.

'Azt mondta nekem, hogy ma is fogatják még a klipet, este pedig fellépnek itt a közelben egy jótékonysági rendezvényen. Küldött is két jegyet. Menjünk el rá lécci!' - nyújtott át egy kissé gyűrött belépőt.

'Úgy is szerettem volna elmenni veled egy koncertre.' - mosolyogtam és elvettem a jegyet. A szünet további részében arról beszélgettünk, hogy mit fogunk felvenni az esti koncertre, és hogy hogyan lepjük meg a fiúkat a klipforgatáson. Majd ismét vissza a próbára. A tanár most különösen is kemény kezű volt velünk mert észrevette, hogy valamitől jó kedvünk volt, és az ő óráján senki ne legyen jó kedvű minket kétszer annyira megkínzott mint a többieket.

'Végre vége van...' - vánszorogtunk a zuhanyzókhoz.

'Komolyan, miért minket kellett így meghajtani?' - nyafogott Mimi és kinyitotta a szekrényét.

'Ne tőlem kérdezd.' - feleltem és én is odamentem a szekrényemhez. 

Mindketten letusoltunk és felvettük a tiszta ruháinkat. 

'Nem is annyira vészes.' - néztem végig magunkon. 

'Akkor menjünk lepjük meg a fiúkat.' - mosolygott Mimi. Tényleg odalehet Baekhyun-ért.

Elmentünk a helyszínre és különváltunk, de most megegyeztünk hogy ha bármi történik hívjuk egymást és a bejárathoz megyünk.

Mimi ezután elszaladt. Én pedig lassan sétálgatni kezdtem. Nem voltam száz százalékig biztos abban, hogy jó ötlet lenne e találkozni most Kai-val. Sőt biztos hogy nem, azok után ami néhány nappal ezelőtt történt. Megfordultam és indultam volna amikor beleütköztem valakibe.

'Nézzenek oda, csak nem Doroti az?' - hangzott az ismerős hang. Felnéztem és Taemin mosolygós feje nézett le rám.

'Mi járatban erre egyedül?' - kérdezte.

'Barátnőmmel jöttem el megnézni a fiúkat hogy vannak, de én épp indulni készültem.' - válaszoltam egy gyenge mosollyal.

'Remek. Én is így vagyok. Akkor menjünk együtt.' - karon ragadott és vonszolni kezdett.

'De nem erre van a kijárat.' - mondtam.

'Nem is azt mondtam, hogy kimegyünk.' - nyújtotta ki játékosan a nyelvét. 'De ne félj nem bántalak, nem vagyok olyan ember.' - nevetett és egy kis épülethez vezetett. 'Tudod sok klipet mi is itt forgattunk és akkor eléggé unatkoztunk ezért itt kiépítettünk egy kis pihenő teret magunknak.' - mondta és az ajtóhoz lépett, de mielőtt kinyitotta volna hangokat hallottunk bentről. 

Kíváncsian benéztünk az ajtó ablakán és bár ne tettem volna. Kai volt benn egy lánnyal...

'Szeretlek Kai. Mindig is szerettelek.' - mondta a lány és zavarában becsukta a szemét.

'Én is kedvellek.' - válaszolta mosolyogva és megpuszilta a lány arcát.

Ennyi elég is volt mára. Jobb ha én most innen nagyon gyorsan eltűnök.

'Bocsi Taemin, de Mimi írt, hogy mennünk kell.' - mondtam és valami felborult az épületben.

'Bocsi majd még találkozunk.' - mondtam és futni kezdtem. El...minél messzebb attól a helytől. Miért is kellett oda mennem? Mimi! Írtam Mimi-nek egy üzenetet és néhány másodperc múlva válaszolt is. Így a bejárathoz siettem ahol ő már aggódva várt engem.

'Mi történt veled?' - kérdezte tőlem amikor odaértem.

'Majd elmondom, de menjünk innen gyorsan.' 

'Rendben menjünk.' - válaszolta és sietve távoztunk. Úton hozzánk elmeséltem mindent neki.

'Ez nem jelent semmi rosszat még.' - ölelt át vigasztalóan.

 'Te mindenkiben meglátod az esélyt Mimi.' - öleltem én is át őt. 'Ezért vagy te a barátnőm. És nem hagylak el soha. Semmiért és senkiért sem.' - feleltem és valamit éreztem a fejemen. Felnéztem és Mimi a könnyeivel küszködött.

'Nem sírok. Erősebb vagyok én ennél.' - préselte ki ezeket a szavakat a száján. Nem először fordult elő, hogy csak úgy sírva fakadt. Nagyon törékeny személyiség, lehet amiatt is hogy mindenkiben meglátja a jót és túl gyorsan megbízik az emberekben. De ez egy szerethető és aranyos tulajdonsága. 

'Na... veled is történt valami ugye?' - kérdeztem aggódva. Igaz hogy szokott sírni, de most valami más volt.

'Nem komoly, igazán...' - mondta, de ezt én már nem veszem be.

'Hajrá ki vele. Csinálok forrócsokit.' - mondtam és bementünk a konyhába. Anyuék nincsenek itthon éppen üzleti úton vannak, valahol messze, ha jól tudom Hong Kong-ban.

Kész lett a forró ital és leültünk a konyhába. Mimi persze sírva fakadt és elmesélte mi történt vele az utóbbi napokban.

'Dara? Chanyeol barátnője? És ilyet csinált egy kávézóban? Ez beteg.' - jegyeztem meg miután Mimi befejezte a mesélést. 'De azért vigyázz vele.' 

Mimi bólintott és megitta a maradék csokiját. Utána bementünk a szobámba és áttúrtuk a ruhásszekrényemet az egész tartalmát a földre hányva míg találtunk magunknak ruhát az esti koncertre.

'Jól áll neked a piros.' - mondtam Miminek aki egy sokatmondó pillantást vetett rám. Tudom, hogy nem a kedvenc színe, de ha jól áll rajta akkor vegye csak fel. A félhosszú szőke haját behullámosítottuk csak annyira, mintha természetes lenne, és raktam rá egy kis alapozót, majd rábíztam magam.

'Te is jól sikerültél. Nem is láttam még ezt a ruhát rajtad.' - mondta én pedig végignéztem magamon. Egy hasonló fazonú térdközépig érő sötétkék ruha volt rajtam. Hosszú fekete hajamat kivasalta és két üveg spray-t rányomott, hogy biztos úgy maradjon, majd egy hajpántot rakott a hajamba amitől az elölről úgy tűnt mintha fel lenne tupírozva a hajam, a sminket megcsináltam magamnak, nem raktam magamra se sokat, szempillaspirál és némi alapozó ennyi. Tökéletes. Cipőnk fekete fehér magassarkú volt. Pont ugyan olyanok, csak a méret volt más. Miminek nagyobb lába van mint nekem.

'Indulásra kész.' - mondta és felvett egy fehér táskát amit kölcsönadtam neki.

'Én is kész vagyok. Menjünk.' - ellenőriztük, hogy magunknál van e a jegyünk és elindultunk a jótékonysági koncertre. De előtte a szokásos fotózás nem maradhat el. Mimi új telefonjával csináltuk most a képeket. Nagyon elvarázsolta az új telefonja. Az út első felébe azt nyomkodta, majd elrakta és izgatott beszélgetésbe kezdtünk.

** Kai szemszöge **

El sem hiszem... Taemin mondta, hogy délután ott voltak Dorotival a sufni ajtajában és láttak engem egy lánnyal... Biztos félreértette Doroti. Csak a klipet vettük fel. Mivel a stáb tagok rájöttek, hogy oda szoktunk mindig elbújni követtek, és alkalmas helynek találták ahoz a jelenethez. De persze ez csak jó indoknak tűnhet... senki se hinné el.

'Kai! Gyere ide.' - szólt Baekhyun.

'Mi az?' - kérdeztem unottan mikor odaértem hozzá.

'Ha ilyen hangnemmel beszélsz hozzám nem mondom meg. Pedig nagyon érdekes.' - és tessék visszakaptuk a régi Baekhyun-t. Az elmúlt napokban mintha kicsit megváltozott volna a hangulata, főleg Chanyeol-lal volt együtt. De a sátáni kacaját elnézve visszatért.

'Rendben, akkor mi olyan nagyszerű ami miatt fel kellett kelnem arról a kényelmes fotelról ahova most ült le DO, Baekhyun hyung?' - kérdeztem egy erőltetett vigyorral az arcomon.

'Helyes. Nézd mit küldött Mimi nekem. Ugye milyen jól néz ki?' - kérdezte és felém fordította a telefonját.

'Tudod nem nagyon tud ez érdekelni.' - és megint... amióta Mimivel jár állandóan csak róla beszél. Ezt aranyosnak találom... Bár ez kicsit bizar.

'Ne is Mimit nézd. Ő az enyém. Mellette, mellette.' - mondta nevetve. Miért mi olyan különleges? Gondoltam és odanéztem. Úgy éreztem, mintha leesett volna az állam a helyéről. Wow... Doroti jól nézett ki abban a kék ruhában. Jól? Nagyon jól. A kép alá pedig az volt írva, hogy. 

Hyunni! mutasd meg ezt a képet Kai-nak. Az én művem. Jön nekem még eggyel! Valószínűleg az első sor körül fogunk állni, a jegyek alapján amiket adtál, el ne szúrja ezt most tényleg vagy velem fog találkozni és fájni fog. <3

'El ne szúrd. Nem láttad még dühösnek.' - mondta miután visszafordította a telefont. Egy ijedt arckifejezés jelent meg az arcán és már csak abba beleborzongott, hogy belegondolt. 

Ennyire félelmetes? Pedig gyengének és ártatlannak tűnt elsőre.... Gondoltam.

De mire gondolt hogy most ne szúrjam el? Csak nem azt akarja hogy....

Elkezdődött a koncert és kiszúrtam a tömegből a lányokat, úgy volt ahogy Mimi üzente, ott álltak a második sorban tisztán kivehetően. Nem hiszem hogy képes vagyok rá, ennyi ember előtt. De mégis. 

A következő számok alatt nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rá. Ebben hozzásegített az hogy csodálatosan nézett ki. Ő észrevette, hogy nézem és valamit odasúgott Miminek aki szomorúan bólintott, ezek után Doroti elindult hátrafelé. Tehetetlen voltam... Doroti távozik én pedig nem tettem meg még amit meg kellett tennem.

'Hyunni most már jó lesz!' - hangzott Mimi hangja aki megafonba beszélt, hogy hangosabb legyen mint a többi rajongó. 

Mi lesz jó? Baekhyun? Hátranéztem és mindenki vigyorgott rám. Baekhyun intett egyet és a zene elhalkult. 

'Hajrá mutasd meg, hogy nem vagy töketlen.' - mondta és vidáman lement a színpadról a többiek után. Egyedül voltam... egyedül és tudtam most meg kel szólalnom. Nincs egérút. Ránéztem a közönségre és már Mimit se láttam sehol. Na szép... ő mondta hogy csináljak valamit de segíteni azt nem tud.

'Arra van te hülye.' - hallottam egy hangot és egy reflektorfény felvillant a tömegben, egy embert kiszemelve. Felnéztem és Mimi vigyorgó arca nézet vissza. 'Ez azt hiszem még egy dolog. Már hárommal jössz.' - nevetett és eltűnt a reflektor mögül. A közönségből pedig Dorotira vetődött a fény aki ott állt megdermedve kíváncsi szempárok között.

'Doroti. Szeretnék valamit neked bevallani.' - kezdtem bele kicsit félve. 'Ami délután történt az csak  videoklip miatt csináltam. És azt őszintén elárulhatom, hogy soha nem szerettem még senkit sem, se azt a lányt se senkit. Járni jártam már lányokkal, de mindig ugyan az volt a vége, megcsaltak, elhagytak, kihasználtak...Ezért eldöntöttem, hogy nem hiszek többé lányokban....De aztán jöttél te és felborítottad az egészet. Engedély nélkül bejöttél és nem vagy hajlandó távozni, bármit is csinálok, te mindig bent vagy.' - éreztem, hogy nem bírom tovább tartani a könnyeimet, de kit érdekel most az. Így hagytam had guruljanak csak le. 'Doroti, még mielőtt személyesen találkoztam volna veled, tudtam hogy különleges vagy. És mindezzel a hosszú monológgal csak egy valamit szeretnék mondani... Mégpedig azt, hogy teljesen beléd estem, és szeretném ha velem lennél, közel hozzám, hogy meg tudjalak védeni.' - kimondtam.... Kimondtam és nem bántam meg. A közönség néma csöndben hallgatott végig, majd a közellévők mind Dorotira néztek aki még mindig kővé válva állt és nézett rám.

Majd kiolvadt, eljutott hozzá minden szavam és megjelentek a könnyek a szemében.

'Gyere ide te idióta.'  - kiáltotta, és én leugrottam a színpadról, a közönség szétszakadt, utat adva nekem. Odafutottam és jó szorosan átöleltem.

'Tudod milyen sokáig vártam erre?' - kérdezte karjait szorosan átkulcsolva a hátamon.

'Gratulálunk Doroti!' 'Megcsináltad Kai!' - jöttek elő a többiek köztük Mimi is, hatalmas mosollyal az arcán.

'De aztán meg nem feledkezz rólam.' - mondta nevetve és bár nem lehetett nagyon észrevenni, de a keze össze volt kulcsolódva Baekhyun-éval ahogy ott álltak egymás mellet, észrevétlenül...

'Nem fogok.' - bólintottam és visszafordultam Dorotihoz.

'Sajnálom, hogy megvárakoztattalak.' - mondtam és ő csak nevetett.

'Ez kicsit kínos.' - mondta az arcát a mellkasomba temetve.

'Fussunk?' - kérdeztem.

'Fussunk' - hangzott a válasz. Kézen fogtam és elfutottunk a közönség és a többiek elől.

Egy csodálatos estének indult a mai..... Bár nem mindenkinek, de én erről nem tudtam.

** Mimi szemszöge **

*csatt* az arcomon egy nagy piros tenyérnyom jelent meg. Nem értem a helyzetet... Hol vagyok és kik ezek az emberek? És miért ütött meg? Valaki segítsen!! Doroti, Baekhyun, Chanyeol... akárki, csak mentsen meg ebből a pokolból...

Bár nem tudta még, de a háború elkezdődött... A csata kimenetel pedig csakis rajta múlik megszerzi-e a kincset, vagy örökre lemond róla...