Huh... Kezdenek beindulni a dolgok. :P Remélem tetszik amit írok nektek. :)
** Baekhyun szemszöge **
'Nem vagy valami vidám hangulatodba ma Baekhyun.' - ölelt át hátulról Mimi.
'Ah... semmi, csak a holnap eléggé sűrű lesz. Nem hiszem ,hogy holnap felhívlak majd, eléggé fáradt leszek bocsi.' - erőltettem magamra egy mosolyt. Hihetetlen érzés volt. Az érzés, hogy valaki szeret és törődik veled.
'Nem baj. Holnap én is el leszek foglalva. Jött a suliba egy új tánctanár, és hát hogy mondjam nem nyertük el a tetszését.' - ült le mellém a padra.
'Nyertük? Kik azok a mi?' - kérdeztem kíváncsian.
'Én, Doroti és Eunhyuk. Bár lehet azért mert egyéniségek vagyunk a többiekhez képest.' - nevetett és szorosabbra húzta a kabátját magán.
'Fázol? Gyere ide.' - öleltem meg őt. 'Várj, ki az az Eunhyuk?'
'Egyik csoporttársam. Vele és Dorotival szoktam lógni egész nap. Régóta össze vagyunk nőve mi hárman és a táncokat is általában hárman adjuk elő.' - beledőlt az ölembe és élvezte a testem álltal kibocsátott meleget.
'Szóval mindig hárman vagytok mi? Akkor, hogy-hogy nem láttuk még őt?'
'Mert mostanában Donghae-vel lóg és együtt készülnek a közelgő meghallgatásokra.' - mondta és tüsszentett egyet utána.
'És ki az a Donghae?' - miért van Mimi körül ennyi fiú? Jobb lenne ha átiratkozna egy lánysuliba. Akkor nem kéne ennyit aggódnom.
'Ő is a csoportunkba jár, csendes visszahúzódó fiú, nem beszélgettem vele sokat, csak ha Eunhyuk is ott volt. Aranyos.' - ahogy kimondta az utolsó szót gyengéden koppintottam egyet a fejére.
'De nem olyan aranyos mint te naaa. Ne legyél féltékeny.' - nevetett. Felém fordította a fejét és végre láthattam a mosolyát. Olyan angyali volt, és még mindig nem bírtam elképzelni, hogy ez a lány tényleg velem van.
Közelebb húztam, már csak egy kicsi kellett volna ahoz, hogy összeérjen a szánk amikor még egyet tüsszentett.
'Hideg van. Menjünk haza.' - mondtam kicsit csalódottan. Fene essen bele a télbe. Pedig majdnem...majdnem összeértek. Felálltunk és hazafele indultunk.
'Pedig milyen szép idő volt mikor kijöttünk ide.' - mondta Mimi és átölelte a karomat.
'Hát igen. Többször kéne kijönnünk ebbe a parkba.' - hajtottam Mimi fejére a sajátom.
'Rendben. Csak öltözzünk fel melegebben, és akkor nem zavar meg bennünket a hideg.' - mosolygott majd elpirulva elfordult. Olyan kis aranyos.
'Csak nem Mimi és Baekhyun?' - hangzott egy női hang mögöttünk. Megfordultunk és Dara mosolygó arcát fedeztük fel.
'Yeollii gyere menjünk oda.' - mondta és már sietett is felénk Chanyeol-t maga után húzva.
'Nem kéne megzavarnunk őket.' - mondta Chanyeol mikor végre megálltak előttünk.
'Ugyan már... Sőt csinálhatnánk dupla randit. Mit szóltok?' - dupla randit? Ennek meg mi baja van? Ennyire nyugodt, hogy Mimi velem van? De én nem szeretnék dupla randizni pont velük. Akar a halál..
'Naa lécci! Yeollii' - nyaggatta szegényt.
'Tőlem, ha ők is benne vannak.' - adta be a derekát.
'Persze hogy benne vannak. Igaz Mimi.' - vetett gyilkos pillantást Mimire. Éreztem, hogy a tenyere összehúzódik.
'Nem érünk-' - kezdtem
'Igazából nincs semmi dolgunk most, úgy hogy miért ne.' - nevetett és éreztem hogy ökölbe szorítja a kezét.
'Szupi szupi, akkor indulás, még a végén itt fagyunk meg.' - vigyorgott Dara és átkarolva a szabad kezem húzott minket tovább.
Így négyesben tértünk be egy hangulatos kis kávézóba. Dara kért egy zárt boxot nekünk és helyet foglaltunk. Én természetesen Mimi mellé ültem és elénk ült be Dara és Chanyeol.
'Olyan aranyosak voltatok ti ketten, hogy muszáj volt elhívnom titeket magunkkal.' - mosolygott szélesen Dara mikor végre elhelyezkedtünk.
'Köszi. Épp a parkból indultunk haza.' - mondtam és felvettem a szokásos műmosolyomat.
'Oh akkor megakadályoztunk valamit? Bocsánat.' - mondta és kacsintott egyet.
'Nem igazán értem mire célzol.' - mosolygott ártatlanul Mimi.
'Nem kell azt érteni, csak csinálni.' - nevetett fel Dara.
'Csinálni?' - nézett rám Mimi értetlenül.
'Picit lassú vagy butuska.' - dőlt hátra Dara átkarolva Chanyeol-t aki mintha ott se lett volna.
'Lassú? Nem értem.' - vakarta tanácstalanul a fejét Mimi. Hát lehet valaki ennél is aranyosabb.
'Nem baj, majd megmutatom neked, ha hazaértünk.' - nevettem és Chanyeol hirtelen az asztalra csapott. Mindenki megugrott egy kicsit.
'Mit csinálsz? Ne hozd rám a szívbajt létszíves.' - fakadt ki Dara.
'Kimegyek a mosdóba.' - mondta Mimi és kimászott a boxból.
** Mimi szemszöge **
Végre megtaláltam a mosdót. A pincér fiút kétszer is megkérdeztem merre van. Nagyon feledékeny vagyok, és az hogy egy ilyen kis helyen eltévedek, kétszer is az már művészet.
Elvégeztem a dolgom és odaléptem a kézmosóhoz. Nézegettem magam a tükörben és gondolkoztam egy kicsit. Vajon mit értett az alatt Dara, hogy megakadályoztak valamit?
'Én tényleg nem értem.' - sóhajtottam és kiléptem az ajtón.
'De majd Baekhyun otthon megmutatja, szóval semmi baj.' - mondtam magamnak és ettől jobb kedvre derültem.
'Nem mutat ő neked semmit sem.' - mondta valaki és visszahúzott a mosdó folyosójára.
'Chanyeol?' - kérdeztem ijedten.
'Te tényleg ilyen lassú vagy?' - kérdezte odaszorítva a falhoz.
'Hagy békén. Ne kezd te is.' - mondtam és megpróbáltam kiszabadítani a kezeimet.
'De kezdem. Ne engedd be ma Baekhyun-t a házadba.' - mondta és elengedte a kezem.
'Azt csinálok amit akarok.' - kiáltottam utána, ahogy eltűnt a férfi mosdóban. Hihetetlen egy alak.
'Bocsi a késésért de eltévedtem.' - mondtam miután visszamentem Baekhyun-ékhoz. Már volt ott néhány csésze.
'Shake-et kértem neked, ha nem baj.' - mondta Baekhyun amikor visszaengedett a helyemre.
'Nem baj, jó lesz. Milyen ízű?' - mosolyogtam.
'Eper és vanília. Erről az egyről tudom, hogy finom.' - nevetett. Eper és vanília? Ez a kedvenc párosításom.
'Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?' - nem vettem és vidáman belekortyoltam.
'Én csak egy szellem vagyok, nyugodtan folytassátok csak.' - szólt közbe Dara. És kicsit megborította az asztalt.
'Figyelj oda mit csinálsz.' - kiáltotta Baekhyun, de mire észrevettük már késő volt. Ugyanis Baekhyun shake-e a nadrágján landolt. 'Pazar, remélem kijön belőle.' - morogta Dara fele fordulva és gyorsan elsietett a mosdó felé.
'Na végre kettesben maradtunk butuska.' - fordult felém egy gonosz vigyorral.
'Mit szeretnél tőlem?' - kérdeztem ijedten.
'Ó.. ugyan semmi különöset, csak a szokásos dumát akartam neked még egyszer elmondani, de ugye emlékszel még rá?' - nevetett, és erről az ijesztő nevetésről bevillant a múltkori beszélgetésünk. Határozatlanul bólintottam.
'Helyes.' - mosolygott. 'Kezdelek megkedvelni téged, butus.' - mosolygott és közelebb hajolt.
'Gyere picit közelebb.' - közel hajoltam hozzá mit sem tudva a folytatásról.
'De mondtam már hogy, nem tűröm a konkurenciát!' - mondta és megfogta a saját haját és összeborzolta, az arcát a hegyes körmeivel összekarmolta, majd végül sikított egy hatalmasat.
Baekhyun és Chanyeol odarohantak rémült arccal, és minden elkezdődött.
'Segítség. Félek' - kiabált Dara, én pedig ott ültem értetlenül. Chanyeol odafutott a lányhoz és az rögtön a karjaiba ugrott. És sírt. Nem tudtam eldönteni, hogy az most mű vagy igazi...Nagyon annak tűnt.
Chanyeol felém fordult és értetlenül nézett rám.
'Nem csináltam semmit.' - szólaltam meg halkan. Az összes pincér és vendég odatömörült és mindenki kíváncsian nézett bennünket.
'Ez a lány nekem támadt, azt mondta elvesz mindent tőlem, a pasimat, a munkámat és mindent...' - mondta sírva Chanyeol karjaiban Dara. Ezután mindenki rám irányította a tekintetét.
'De nem én voltam.' - mondtam ijedt fejjel.
'Nézzenek oda, és le meri tagadni?' 'Hogy képes valaki ilyesmire?' 'Elvenni mindenét? Milyen gonoszság!' - és még sok ilyen mondatfoszlány járt végig a tömegen.
'De én tényleg nem csináltam semmit.' - suttogtam, és kezdett homályosulni a tekintettem, biztos azért mert bekönnyezett a szemem. De én itt nem fogok elkezdeni sírni. Előtte biztos nem.
Fogtam a kabátomat kifizettem a shake-emet és kirohantam a kávézóból.
'Miért állt mindenki az ő oldalára?' - kérdeztem magamtól, mikor már kellő távolságra elhagytam a kávézót.
'Mert jó színész.' - mondta Baekhyun. Nem is vettem észre, hogy követett a kávézóból.
'Bocsánat. Nem tudtalak megvédeni. Pedig sejtettem, hogy ilyesmi fog kisülni ebből.' - ért utol engem és jó szorosan átölelt.
'Bocsáss meg, hogy nem figyeltem oda eléggé.' - szorított magához még jobban.
'Nem a te hibád. Én voltam a bolond. Egy pillanatig azt hittem tényleg barátkozni szeretne velem.' - mosolyogtam rá mikor elhúzódott tőlem. Vagyis csak próbáltam.
'Menjünk haza.' - mondta és megfogta a kezem, majd a zsebébe dugta. 'Hideg van, nehogy megfagyjanak az ujjaid.' - mondta piros arccal. Mosolyogtam majd a másikat belemélyesztettem a saját zsebembe és elindultunk haza.
'Jó volt a mai nap, kivéve azt a dolgot.' - mondta mosolyogva Baekhyun a ház ajtajában.
'Akkor majd, találkozunk holnap után.' - mondta és megfordult.
'Várj. Nem tudnál itt maradni még egy kicsit?' - kérdeztem vörös arccal.
'De tudnék, de mi a baj?' - kérdezte aggódva.
'Semmi, csak nagyi elment a szomszéd nénivel a fürdőbe, és ma nem jön haza, és a mai nap után félnék egyedül itthon lenni. Csak egy kicsit kéne maradnod.'
'Izgi program. Persze, hogy maradok. Ha én jelen vagyok minden ijesztő dolog elmúlik ne aggódj. Akár csak egy energiabomba.' - vigyorgott és bejött a házba.
'Ennyire azért már ismerlek.' - nevettem és leültünk a kanapéra. Elővettem a távirányítót és unottan kapcsolgatni kezdtem valami jó műsorra,
'Amúgy mióta vagy a rajongónk?' - kérdezte hirtelen Baekhyun.
'Nem is tudom... Régóta, Doroti-val nagyon be voltunk zsongva tőletek, és amikor hallottuk a nosztalgia koncertetek itt lesz megtartva a közelben egyenesen infarktust kaptunk.' - emlékeztem vissza a jelenetre amikor odaadtam Dorotinak a jegét. Úgy ugráltunk körbe körbe mint az óvodás kisgyerekek.
'Aranyos lehettél akkor.' - mondta Baekhyun ahogy elkezdte cirógatni a hajam. Én pedig elfeküdtem a kanapén a fejemet az ölébe hajtva a TV-t bámulva.
'Ha aranyosnak találod, hogy kb úgy nézek ki mint akkor Dara akkor valami gond van veled.' - nevettem és felé fordultam.
'Te sokkal szebb vagy mint ő, és ezt ő is tudja, azért viselkedik így. Fél hogy elveszed tőle a pozícióját.' - nézett rám vissza és angyalian mosolygott.
'Kinek kéne a díva pozíciója. Amúgy is nekem elég gondom van egy bizonyos dívával, az kéne még, hogy én is az legyek.' - nevettem és megsimogattam az arcát.
'Itt maradhatok estére?' - kérdezte félénken.
'Itt akarsz maradni? És holnap? Azt mondta hogy elég kemény napotok lesz.'
'Majd korábban kelek fel.'
'Nem akarok bajt okozni neked, de maradj csak nyugodtan.' - mosolyogtam és felültem mellé. Boldog voltam. Igazából én magam is fel akartam hozni, hogy itt alszik e de nem volt rá merszem.
'Akkor ha nem bánod lezuhanyoznék, még mindig eper szagom van.' - mondta én pedig segítőkészen megmutattam neki mindent, adtam neki néhány ruhát amit találtam a szobámban.
'Hogy kerül hozzád férfi ruha?' - kérdezte mikor odaadtam neki a tiszta ruhákat.
'Ezt még Eunhyuk hagyta itt, kb ugyan olyan magasak vagytok, szóval jónak kell lenni rád.' - mondtam és magára hagytam a fiút.
Visszamentem a nappaliba és tovább kapcsolgattam a tv-t. Egyszer csak valami búgni kezdett. Baekhyun mobilja volt az az asztalon. Felemeltem a telefon és Chanyeol neve villogott. Csak nem lesz baj ha felveszem ugye?
'Háló, Chanyeol?' - szóltam bele.
'Hello...Mimi?' - hangzott a jól ismert mély hang.
'Igen én vagyok. Baekhyun most zuhanyozik le szóval mondjam neki, hogy hívjon vissza?' - kérdeztem. A telefon másik oldalán néma csend lett.
'Hallo, itt vagy még Chanyeol?' - kérdeztem meg kis várakozás után.
'Z-Zuhanyzik?' - szólalt meg ismét kissé remegő hangon.
'Igen. Kissé koszos lett, de ne aggódj vigyázott rám.' - mondtam nevetve.
'Igen. Mond neki, hogy hívjon vissza.' - a vonal megszakadt.
'Milyen kis udvariatlan, el se köszönt.' - mondtam és visszaraktam a telefont az asztalra.
** Chanyeol szemszöge **
'Igen, kissé koszos lett, de ne aggódj vigyázott rám' - mi? Hogy érted ezt?
'Igen. Mond neki, hogy híjon vissza' - leraktam a telefont. Ezt most el kéne hinnem? Ugye most csak álmodom... ez valami rossz rémálom. Én ezt nem akarom.
'Na megtudtad hol van Baekhyun?' - jött oda hozzám Suho hyung.
'Azt kérdezte vissza, hogy zuhanyzik. Biztos egy lánynál van és éppen befejezték a mókát.' - mondta unottan Kris hyung.
Idegesen felé fordultam ő meg értetlenül nézett vissza rám.
'Vagy nem.' - tette hozzá és visszafordította a fejét a tv-re.
'Ugyan már, hisz Baekhyun-ról beszélünk. Ha lánynál van akkor mindig ugyan az a vége.' - szállt be a beszélgetésbe Luhan is.
'Na a lényeg, majd később visszahív.' - mondtam kissé hangosan és mindenki elhallgatott.
'Addig is a szobámban leszek.' - mondtam és elsiettem a nappaliból, egészen a szobámig. Amit Baekhyun-nal osztok meg. Bementem és becsaptam magam után az ajtót, és lecsúsztam mellé a földre.
Ha mindenki így gondolja akkor biztos, hogy igazuk van.Vigyázott rám mi?
Undorító... Miért pont ő? Ez nem ér... Temettem az arcomat a kezeim közé, és lassan elengedtem szomorúságomat könnycseppek formájában.
** Doroti szemszöge **
Sikeres vizsga után vagyunk, de nem pihenhetünk le egy percig sem, az új tanár kikészít... Több órára be kell járnunk mint eddig és meghalok... Olyan kemény a menetrend, ez nem valami kiképző tábor, de megfelelne egynek. Hála az égnek, hogy itt van velem Eunhyuk és Mimi. A két energiabomba láttán én is energikus leszek, talán ezért is szeretek velük lenni annyira.
'Baekhyun tegnap nálam aludt.' - újságolta az egyik szünetben Mimi.
'Tényleg? És történt valami?' - löktem gyengén oldalba.
'Nem semmi sem.' - gondolhattam volna. Mimi aranyos lány de kicsit lassú. De meg kell hagyni, nagyon aranyosak Baekhyun-nal, mind kettő olyan kis bolondos.
'Azt mondta nekem, hogy ma is fogatják még a klipet, este pedig fellépnek itt a közelben egy jótékonysági rendezvényen. Küldött is két jegyet. Menjünk el rá lécci!' - nyújtott át egy kissé gyűrött belépőt.
'Úgy is szerettem volna elmenni veled egy koncertre.' - mosolyogtam és elvettem a jegyet. A szünet további részében arról beszélgettünk, hogy mit fogunk felvenni az esti koncertre, és hogy hogyan lepjük meg a fiúkat a klipforgatáson. Majd ismét vissza a próbára. A tanár most különösen is kemény kezű volt velünk mert észrevette, hogy valamitől jó kedvünk volt, és az ő óráján senki ne legyen jó kedvű minket kétszer annyira megkínzott mint a többieket.
'Végre vége van...' - vánszorogtunk a zuhanyzókhoz.
'Komolyan, miért minket kellett így meghajtani?' - nyafogott Mimi és kinyitotta a szekrényét.
'Ne tőlem kérdezd.' - feleltem és én is odamentem a szekrényemhez.
Mindketten letusoltunk és felvettük a tiszta ruháinkat.
'Nem is annyira vészes.' - néztem végig magunkon.
'Akkor menjünk lepjük meg a fiúkat.' - mosolygott Mimi. Tényleg odalehet Baekhyun-ért.
Elmentünk a helyszínre és különváltunk, de most megegyeztünk hogy ha bármi történik hívjuk egymást és a bejárathoz megyünk.
Mimi ezután elszaladt. Én pedig lassan sétálgatni kezdtem. Nem voltam száz százalékig biztos abban, hogy jó ötlet lenne e találkozni most Kai-val. Sőt biztos hogy nem, azok után ami néhány nappal ezelőtt történt. Megfordultam és indultam volna amikor beleütköztem valakibe.
'Nézzenek oda, csak nem Doroti az?' - hangzott az ismerős hang. Felnéztem és Taemin mosolygós feje nézett le rám.
'Mi járatban erre egyedül?' - kérdezte.
'Barátnőmmel jöttem el megnézni a fiúkat hogy vannak, de én épp indulni készültem.' - válaszoltam egy gyenge mosollyal.
'Remek. Én is így vagyok. Akkor menjünk együtt.' - karon ragadott és vonszolni kezdett.
'De nem erre van a kijárat.' - mondtam.
'Nem is azt mondtam, hogy kimegyünk.' - nyújtotta ki játékosan a nyelvét. 'De ne félj nem bántalak, nem vagyok olyan ember.' - nevetett és egy kis épülethez vezetett. 'Tudod sok klipet mi is itt forgattunk és akkor eléggé unatkoztunk ezért itt kiépítettünk egy kis pihenő teret magunknak.' - mondta és az ajtóhoz lépett, de mielőtt kinyitotta volna hangokat hallottunk bentről.
Kíváncsian benéztünk az ajtó ablakán és bár ne tettem volna. Kai volt benn egy lánnyal...
'Szeretlek Kai. Mindig is szerettelek.' - mondta a lány és zavarában becsukta a szemét.
'Én is kedvellek.' - válaszolta mosolyogva és megpuszilta a lány arcát.
Ennyi elég is volt mára. Jobb ha én most innen nagyon gyorsan eltűnök.
'Bocsi Taemin, de Mimi írt, hogy mennünk kell.' - mondtam és valami felborult az épületben.
'Bocsi majd még találkozunk.' - mondtam és futni kezdtem. El...minél messzebb attól a helytől. Miért is kellett oda mennem? Mimi! Írtam Mimi-nek egy üzenetet és néhány másodperc múlva válaszolt is. Így a bejárathoz siettem ahol ő már aggódva várt engem.
'Mi történt veled?' - kérdezte tőlem amikor odaértem.
'Majd elmondom, de menjünk innen gyorsan.'
'Rendben menjünk.' - válaszolta és sietve távoztunk. Úton hozzánk elmeséltem mindent neki.
'Ez nem jelent semmi rosszat még.' - ölelt át vigasztalóan.
'Te mindenkiben meglátod az esélyt Mimi.' - öleltem én is át őt. 'Ezért vagy te a barátnőm. És nem hagylak el soha. Semmiért és senkiért sem.' - feleltem és valamit éreztem a fejemen. Felnéztem és Mimi a könnyeivel küszködött.
'Nem sírok. Erősebb vagyok én ennél.' - préselte ki ezeket a szavakat a száján. Nem először fordult elő, hogy csak úgy sírva fakadt. Nagyon törékeny személyiség, lehet amiatt is hogy mindenkiben meglátja a jót és túl gyorsan megbízik az emberekben. De ez egy szerethető és aranyos tulajdonsága.
'Na... veled is történt valami ugye?' - kérdeztem aggódva. Igaz hogy szokott sírni, de most valami más volt.
'Nem komoly, igazán...' - mondta, de ezt én már nem veszem be.
'Hajrá ki vele. Csinálok forrócsokit.' - mondtam és bementünk a konyhába. Anyuék nincsenek itthon éppen üzleti úton vannak, valahol messze, ha jól tudom Hong Kong-ban.
Kész lett a forró ital és leültünk a konyhába. Mimi persze sírva fakadt és elmesélte mi történt vele az utóbbi napokban.
'Dara? Chanyeol barátnője? És ilyet csinált egy kávézóban? Ez beteg.' - jegyeztem meg miután Mimi befejezte a mesélést. 'De azért vigyázz vele.'
Mimi bólintott és megitta a maradék csokiját. Utána bementünk a szobámba és áttúrtuk a ruhásszekrényemet az egész tartalmát a földre hányva míg találtunk magunknak ruhát az esti koncertre.
'Jól áll neked a piros.' - mondtam Miminek aki egy sokatmondó pillantást vetett rám. Tudom, hogy nem a kedvenc színe, de ha jól áll rajta akkor vegye csak fel. A félhosszú szőke haját behullámosítottuk csak annyira, mintha természetes lenne, és raktam rá egy kis alapozót, majd rábíztam magam.
'Te is jól sikerültél. Nem is láttam még ezt a ruhát rajtad.' - mondta én pedig végignéztem magamon. Egy hasonló fazonú térdközépig érő sötétkék ruha volt rajtam. Hosszú fekete hajamat kivasalta és két üveg spray-t rányomott, hogy biztos úgy maradjon, majd egy hajpántot rakott a hajamba amitől az elölről úgy tűnt mintha fel lenne tupírozva a hajam, a sminket megcsináltam magamnak, nem raktam magamra se sokat, szempillaspirál és némi alapozó ennyi. Tökéletes. Cipőnk fekete fehér magassarkú volt. Pont ugyan olyanok, csak a méret volt más. Miminek nagyobb lába van mint nekem.
'Indulásra kész.' - mondta és felvett egy fehér táskát amit kölcsönadtam neki.
'Én is kész vagyok. Menjünk.' - ellenőriztük, hogy magunknál van e a jegyünk és elindultunk a jótékonysági koncertre. De előtte a szokásos fotózás nem maradhat el. Mimi új telefonjával csináltuk most a képeket. Nagyon elvarázsolta az új telefonja. Az út első felébe azt nyomkodta, majd elrakta és izgatott beszélgetésbe kezdtünk.
** Kai szemszöge **
El sem hiszem... Taemin mondta, hogy délután ott voltak Dorotival a sufni ajtajában és láttak engem egy lánnyal... Biztos félreértette Doroti. Csak a klipet vettük fel. Mivel a stáb tagok rájöttek, hogy oda szoktunk mindig elbújni követtek, és alkalmas helynek találták ahoz a jelenethez. De persze ez csak jó indoknak tűnhet... senki se hinné el.
'Kai! Gyere ide.' - szólt Baekhyun.
'Mi az?' - kérdeztem unottan mikor odaértem hozzá.
'Ha ilyen hangnemmel beszélsz hozzám nem mondom meg. Pedig nagyon érdekes.' - és tessék visszakaptuk a régi Baekhyun-t. Az elmúlt napokban mintha kicsit megváltozott volna a hangulata, főleg Chanyeol-lal volt együtt. De a sátáni kacaját elnézve visszatért.
'Rendben, akkor mi olyan nagyszerű ami miatt fel kellett kelnem arról a kényelmes fotelról ahova most ült le DO, Baekhyun hyung?' - kérdeztem egy erőltetett vigyorral az arcomon.
'Helyes. Nézd mit küldött Mimi nekem. Ugye milyen jól néz ki?' - kérdezte és felém fordította a telefonját.
'Tudod nem nagyon tud ez érdekelni.' - és megint... amióta Mimivel jár állandóan csak róla beszél. Ezt aranyosnak találom... Bár ez kicsit bizar.
'Ne is Mimit nézd. Ő az enyém. Mellette, mellette.' - mondta nevetve. Miért mi olyan különleges? Gondoltam és odanéztem. Úgy éreztem, mintha leesett volna az állam a helyéről. Wow... Doroti jól nézett ki abban a kék ruhában. Jól? Nagyon jól. A kép alá pedig az volt írva, hogy.
Hyunni! mutasd meg ezt a képet Kai-nak. Az én művem. Jön nekem még eggyel! Valószínűleg az első sor körül fogunk állni, a jegyek alapján amiket adtál, el ne szúrja ezt most tényleg vagy velem fog találkozni és fájni fog. <3
'El ne szúrd. Nem láttad még dühösnek.' - mondta miután visszafordította a telefont. Egy ijedt arckifejezés jelent meg az arcán és már csak abba beleborzongott, hogy belegondolt.
Ennyire félelmetes? Pedig gyengének és ártatlannak tűnt elsőre.... Gondoltam.
De mire gondolt hogy most ne szúrjam el? Csak nem azt akarja hogy....
Elkezdődött a koncert és kiszúrtam a tömegből a lányokat, úgy volt ahogy Mimi üzente, ott álltak a második sorban tisztán kivehetően. Nem hiszem hogy képes vagyok rá, ennyi ember előtt. De mégis.
A következő számok alatt nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rá. Ebben hozzásegített az hogy csodálatosan nézett ki. Ő észrevette, hogy nézem és valamit odasúgott Miminek aki szomorúan bólintott, ezek után Doroti elindult hátrafelé. Tehetetlen voltam... Doroti távozik én pedig nem tettem meg még amit meg kellett tennem.
'Hyunni most már jó lesz!' - hangzott Mimi hangja aki megafonba beszélt, hogy hangosabb legyen mint a többi rajongó.
Mi lesz jó? Baekhyun? Hátranéztem és mindenki vigyorgott rám. Baekhyun intett egyet és a zene elhalkult.
'Hajrá mutasd meg, hogy nem vagy töketlen.' - mondta és vidáman lement a színpadról a többiek után. Egyedül voltam... egyedül és tudtam most meg kel szólalnom. Nincs egérút. Ránéztem a közönségre és már Mimit se láttam sehol. Na szép... ő mondta hogy csináljak valamit de segíteni azt nem tud.
'Arra van te hülye.' - hallottam egy hangot és egy reflektorfény felvillant a tömegben, egy embert kiszemelve. Felnéztem és Mimi vigyorgó arca nézet vissza. 'Ez azt hiszem még egy dolog. Már hárommal jössz.' - nevetett és eltűnt a reflektor mögül. A közönségből pedig Dorotira vetődött a fény aki ott állt megdermedve kíváncsi szempárok között.
'Doroti. Szeretnék valamit neked bevallani.' - kezdtem bele kicsit félve. 'Ami délután történt az csak videoklip miatt csináltam. És azt őszintén elárulhatom, hogy soha nem szerettem még senkit sem, se azt a lányt se senkit. Járni jártam már lányokkal, de mindig ugyan az volt a vége, megcsaltak, elhagytak, kihasználtak...Ezért eldöntöttem, hogy nem hiszek többé lányokban....De aztán jöttél te és felborítottad az egészet. Engedély nélkül bejöttél és nem vagy hajlandó távozni, bármit is csinálok, te mindig bent vagy.' - éreztem, hogy nem bírom tovább tartani a könnyeimet, de kit érdekel most az. Így hagytam had guruljanak csak le. 'Doroti, még mielőtt személyesen találkoztam volna veled, tudtam hogy különleges vagy. És mindezzel a hosszú monológgal csak egy valamit szeretnék mondani... Mégpedig azt, hogy teljesen beléd estem, és szeretném ha velem lennél, közel hozzám, hogy meg tudjalak védeni.' - kimondtam.... Kimondtam és nem bántam meg. A közönség néma csöndben hallgatott végig, majd a közellévők mind Dorotira néztek aki még mindig kővé válva állt és nézett rám.
Majd kiolvadt, eljutott hozzá minden szavam és megjelentek a könnyek a szemében.
'Gyere ide te idióta.' - kiáltotta, és én leugrottam a színpadról, a közönség szétszakadt, utat adva nekem. Odafutottam és jó szorosan átöleltem.
'Tudod milyen sokáig vártam erre?' - kérdezte karjait szorosan átkulcsolva a hátamon.
'Gratulálunk Doroti!' 'Megcsináltad Kai!' - jöttek elő a többiek köztük Mimi is, hatalmas mosollyal az arcán.
'De aztán meg nem feledkezz rólam.' - mondta nevetve és bár nem lehetett nagyon észrevenni, de a keze össze volt kulcsolódva Baekhyun-éval ahogy ott álltak egymás mellet, észrevétlenül...
'Nem fogok.' - bólintottam és visszafordultam Dorotihoz.
'Sajnálom, hogy megvárakoztattalak.' - mondtam és ő csak nevetett.
'Ez kicsit kínos.' - mondta az arcát a mellkasomba temetve.
'Fussunk?' - kérdeztem.
'Fussunk' - hangzott a válasz. Kézen fogtam és elfutottunk a közönség és a többiek elől.
Egy csodálatos estének indult a mai..... Bár nem mindenkinek, de én erről nem tudtam.
** Mimi szemszöge **
*csatt* az arcomon egy nagy piros tenyérnyom jelent meg. Nem értem a helyzetet... Hol vagyok és kik ezek az emberek? És miért ütött meg? Valaki segítsen!! Doroti, Baekhyun, Chanyeol... akárki, csak mentsen meg ebből a pokolból...
Bár nem tudta még, de a háború elkezdődött... A csata kimenetel pedig csakis rajta múlik megszerzi-e a kincset, vagy örökre lemond róla...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése