Sok dolgom akadt mostanában...Múlthéten beteg voltam és rengeteg pótolnivalóm volt. De végül is írni ezt nektek felfrissít és energiával tölt meg. Jó olvasást!! ;)
[Előkerül itt a többi 2NE1 tag is de ne utáljatok meg engem mert rossznak állítom be őket, igazából semmi bajom sincs velük.. csak beleillettek a karakterükbe. :/ ]
** Doroti szemszöge **
Egy rossz kezdet és egy tökéletes befejezés. Többet nem is kívánhattam aznap. De valaki ezt tudta még jobban fokozni nekem. Az a valaki a tökéletes befejezés volt. Zavarba hozott több száz ember előtt, és utána kisgyerek módjára elszaladtunk... És csak szaladtunk amíg nem találtunk egy üres helyet.
'El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik.' - mondtam zihálva.
'Pedig ez most valóban megtörténik.' - mosolygott és egy lágy csókot nyomott az számra.
'Boldogabb vagyok most mint amikor Mimivel először nyertünk egy táncversenyen, pedig azt hittem annál soha nem lehetek boldogabb.' - öleltem meg nevetve.
'Én is, én is boldogabb vagyok mint bármelyik győzelmünkkor.' - ölelt vissza szorosan.
'Jaj de kis cukkerek.' - dugta be a fejét Sehun.
'El sem hiszem a mi kis Kai-nk felnőtt.' - törölgette Suho a szemeit.
'Mindezt köszönjétek nekem.' - nevetett Chen.
'Miért?' - kérdezték a többiek.
'Mert ha nem veszti el a karkötőjét nem segítettem volna neki, és akkor valószínűleg nem is lettünk volna barátok.' - jött be Mimi és Baekhyun is.
'Még egyszer gratulálok nektek.' - nevetett Mimi átkarolva Baekhyun-t.
Nem tudtam erre mit felelni. Elengedtem Kai-t és Mimire ugrottam.
'Köszönöm. Tényleg.' - suttogtam a fülébe. Ő csak mosolygott és megsimogatta a fejem.
'Ugyan ennyit igazán megérdemelsz. De csak eddig a pontig tudtam segíteni. A további lépéseket egyedül kell megtennetek.' - mondta és eltolt magához.
Tudtam...de mégis, hogy tegyem meg azokat a bizonyos lépéseket? Kettesben Kai-val. És Mimi úgy mondja mintha már tovább jutottak volna Baekhyun-nal.
'Csak nem...?' - kérdeztem kitágult szemekkel.
Mimi és Baekhyun értetlenül rám néztek, de mikor rájöttek mit is akarok kinyögni, egymásra néztek és bolondozva nevetni kezdtek. 'Ilyenekről ne beszéljünk ekkora tömeg ellőt.' - nevetett Mimi.
'Bár nem tagadjuk, hogy igenis megmásztunk már pár lépcsőfokot.' - követte Baekhyun.
Mindenki vigyorogni kezdett rajtuk, kivéve Chanyeol-t. Nem értem... egész végig olyan szomorúnak és mérgesnek tűnt. És ahányszor Mimire pillantott eltűnt minden rossz az arcáról... Lehet, hogy Mimi Darára emlékezteti?
** Mimi szemszöge **
Doroti egyik álma valóra vált... Örülök neki, nagyon. De az hogy ez megtörtént csak még több aggodalmat zúdított a nyakamba. Most már miattuk is aggódnom kell.
Plusz még itt van Dara is akivel kezdenem kéne valamit. De mit? Én nem az az ember vagyok aki megbántaná a másikat, bármennyire is szeretném megütni nem visz rá a szívem.
'Menjünk, hagyjuk az új párt magukra, amúgy is megzavartunk szerintem valamit.' - mondta Baekhyun és mindenki egyetértett. Kivonultunk és egy kis kupaktanács után szétváltunk.
'Sajnálom!!! Haza kísérnélek, de nemsokára mennünk kell találkozni néhány SM-es taggal.'
'Semmi baj Baekhyun. És ne legyél túl bunkó velük. Amikor fáradt vagy kicsit csípősebb és harapósabb is, és ilyenkor képes vagy beszólni szinte mindenkinek válogatás nélkül.' - nyomtam egy puszit Baekhyun arcára. 'Legyél az a bolond Hyunni akibe beleszerettem.' - nevettem.
Baekhyun odahajolt és megcsókolt. Hosszú másodpercekig úgy maradtunk mozdulatlanul, majd résnyire szétválasztottam az ajkaim így egy vadabb és szenvedélyesebb csókba merültünk.
Egészen addig voltunk összeragadva amíg egy török köszörülést nem hallottunk. Lassan szétváltunk és a hang irányába fordultunk.
'Öt perc és indulunk. ' - Chanyeol fájdalommal teli fejével találtuk szembe magunkat.
'Megyek mindjárt.' - szólt Baekhyun mire a barátja csak némán bólintott és elment.
'Valami van hívj azonnal.' - fordult felém komoly arccal és búcsúzóul nyomott még egy csókot a számra.
'Csak ügyesen.' - integettem a fiú után amíg el nem tűnt a falak mögött.
Na most mit kéne csinálnom? Azt tudom, hogy ma Dorotinál alszom, szóval elütöm az időt míg ő nem végez. Rezegni kezdett a telefonom. Sms-em jött.
Mimi! Valamit el kell intéznem még gyorsan valamit ami fontos és nem várhat. Kb. egy órát vesz igénybe addig menj be valahova ennyi valamit. Majd írd meg a címet és ott találkozunk. :) Doroti
Hát ez király. Kíváncsi vagyok mi lehet az a nagyon fontos dolog amit el kell intéznie este kilenckor és nem várhat reggelig.
Sétálni kezdtem kifelé a rendezvény épületből, ahol a koncert volt. Az utcák mindenfele sötétek és magányosak voltak, csak néhol bukkant fel egy-egy ember akik biztos a koncertről mennek haza.
Beraktam a fülhallgatóimat és zenehallgatás közben elkezdtem keresni egy olyan helyet ami nyitva volt.
Persze én vagyok az egyetlen hülye aki éttermet próbál keresni a legkihaltabb utcákon. Féltem, haza akartam menni... nem akartam itt lenni.
Felgyorsítottam a lépteimet annyira, hogy szinte már futottam, és hála az égnek nemsokára már forgalmasabb utcákon haladtam, több világítással. Egy szokásos esti pezsgő hangulat, főleg péntek esti... Az alkohol és cigaretta szagának arány pont kiegyenlítették egymást. Ittas emberek dőlöngéltek jobbra-balra és leszólítottak minden szingli nőt.
Ez nem néz ki túl jól. Gondoltam és inkább egy másik irányba fordultam.
'Ezt nem hiszem el... csak nem? Butuska!!' - hangzott fel egy hisztérikus női hang. Én sem hiszem el... Miért pont ő?
'Dara? Nem is vettelek észre.' - fordultam a lány felé mosolyogva.
'Dara, ki ez a kiscsaj?' - nézett rám kíváncsian egy hosszú szőke hajú lány.
'CL, Ez az a csaj aki nyomult Yeol-ra.' - erre két másik lány is odajött és félelmetes szemekkel méregettek engem.
Ó...basszus... most aztán nyakik benne vagyok.
'Nem szép dolog más pasijára nyomulni baba.' - mondta az egyik újonon jött lány.
'De nem ám. És a rossz lányoknak bünti jár.' - nevetett fel a negyedik.
'Minzy, Bom... Ne legyetek ilyenek nézzétek meg hogy megijedt.' - mondta Dara és mind a négyen felvettek egy gonosz vigyort.
Megijedt? Az nem kifejezés... Miért is vagyok itt? Az egésznek nincs értelme.
'Nem tudom hogy te kit néztél, de én Baekhyun-nal vagyok. Egyszer sem nyomultam Chanyeol-ra.' - vágtam vissza, már majdnem kiabálva.
'Baekhyun-nal jársz, de mindig eltűnsz kettesben Yeolli-val. És nem vagyok hülye látom hogyan néz rád. De mit tegyek? Nem adhatom oda neked, még hasznos a számomra.' fogta meg az arcomat Dara.
'Ahogyan rám néz? Mi?' - kérdeztem értetlenül.
'Oh.. nem tudtad? Akkor semmi-semmi.' - lökött hátra.
'De mindennek ellenére büntetés jár annak aki csak a gondolatot is felébreszti bennem ahogy lenyulja a pasimat.' - intett és két lány megfogott erősen. Egy sötét kihalt sikátor féleségbe vittek és ott dúrván nekilöktek egy szemeteskonténernek.
Felkiáltottam fájdalmamban erre a négy lány nevetni kezdett, majd a hosszú szőke hajú lány odajött hozzám.
'Tudod én nem szeretem a gyenge lányokat.' - nevetett és ököllel beleütött egyet a gyomromba.
'Jó arckifejezés.' - szólalt meg Dara amikor CL még egyet belém ütött.
'Én is, én is!' - ugrándozott egy másik akinek nem jutott eszembe a neve. És CL átengedte neki a helyet.
'Nézzétek meg, így közelről aranyos arca van. Utálom.' - mondta és az éles hosszú körmével végigkarmolta az arcomat, többször is.
'Hagyjatok már békén!' - löktem el magamtól a lányt aki a földre esett meglepetésében.
'Hohó... Nem vágunk vissza.'
A lány felállt a földről és dühösen nekem rontott. Elkezdte tépni a ruháimat és a hajamat.
'Állítsátok le Minzy-t.' - szólt Dara és ketten már ott is voltak, hogy leszedjék az idegbeteg lány rólam.
'Bom... gyerünk.' - lökte előre Dara a másik lányt akinek ezek szerint Bom volt a neve.
'Én nem igazán vagyok oda ezekért a cicaharcokért. De mivel izgágák vagyunk van valami amit tudok tenni.'
Letérdelt hozzám és erősen megfogta a kezemet és jó erősen megcsavarta azt.
Ez volt az utolsó csepp... felsikítottam fájdalmamban és kapálózni kezdtem.
'És most a másikat is.' - szólt és ugyan olyan erősen megcsavarta a másik kezemet mint az előzőt.
'Tedd meg a végső lépést és hagyjuk itt.' - állt fel.
Végre Dara is odajött hozzám.
'Erről ne szólj semmit, se Baekhyun-nak, se Chanyeol-nak rendben.' - kacsintott egyet és jó erősen felpofozott. Az arcom csak úgy égett a pofon után nagy piros foltot hagyva maga után.
'Még találkozunk butus.' - integetve elmentek.
Fáj.... Minden egyes porcikám fáj. Felállni nem tudtam, a lábaimmal hála nem tettek semmit, de a fájdalom a gyomromban, a karomban és az arcomon elviselhetetlen volt. Így négykézláb lassan kikúsztam az utcára és ott egy normális járókelőtől megkérdeztem hol vagyok.
'Te jó ég. Hívom a mentőket.' - szólalt meg mögöttem valaki. Megfordultam és egy öltönyös férfi volt mögöttem félelemmel a szemében.
'Ne! Ne tegye, csak kérem mondja meg hogy hol vagyok.' - mondtam könnyes szemekkel.
A férfi értetlenül nézett rám, de aztán beletörődött, hogy nem tud tenni értem semmit és kedvesen elmondta a címet a legközelebbi háznak.
'Köszönöm szépen.' - mondtam egy gyenge mosollyal az arcomon. A férfi bólintott és távozott.
Doroti. Gyere gyorsan a....-hoz. Lécci siess nagyon, félek.
Elküldtem az sms-t és néhány másodperc után Doroti azt üzente, hogy úton van.
Megkönnyebbülten dőltem neki a ház falának. Kicsit szédültem és szégyelltem magam. Szánalmasan nézhettem ki. A cipőmnek kitörtek a sarkai, a ruhám szaggat volt a hajam összekócolódott a karjaimon a szorítástól lila-zöld foltok voltak, az arcomról pedig en is beszéljünk... az egyik fele még mindig piroslott a pofontól a másik pedig véres karmolásokkal volt teli. A gyomrom pedig még mindig fájt.
'Jézus ereje! Mimi!' - kiáltott fel Doroti amikor meglátott engem. Felsegített és az utca széléig támogatott. Ott intett egy taxit és beszálltunk. Doroti megmondta a címet és a sofőr elindult.
'És most pedig elmondod mi történt veled! És hogy ki csinált ilyet veled!' - fordult felém a taxiban.
'Ez nem nagy dolog.' - suttogtam erőtlenül.
'Nem n agy ügy? Láttad már hogy hogy nézel ki? Ne hazudj és bökd ki az igazat. Dara volt igaz?' - kérdezte és már a lánynak a neve félelmet ébresztett bennem.
'Tudtam az a kis ri.... Most túl messzire ment. Ez már nem játék. Életveszélyesen is megsérülhettél volna.' - törölte meg a szemeit.
'Ne bántsd őt.' - mondtam kis erőt adva magamnak.
'Ne védd őt miután ezt csinálta veled.' - kiáltott fel Doroti. Az út további részét csendben ülve töltöttük. Néha éreztem magamon Doroti aggódó pillantását magamon. És nagyon jól esett, hogy van egy barátnőm aki bármibe is keveredek megvéd.
'És most ellátunk téged. Még jó hogy két évig egészségügyi suliba jártam, tudom ezeket az izéket használni.' - jött be a szobájába egy elsősegélydobozzal. Levettem a tönkre ment ruhát és csak akkor láttuk meg, hogy a hasam teli van zúzódásokkal.
'A hasadba is kaptál?' - kérdezte Doroti válaszra nem várva... Lassan és gyengén ellátta az összes sebemet és odalépett a táskájához.
Továbbiakban beszélgettünk és játszottunk Videoklipeket néztünk és vicces videókat
** Chanyeol szemszöge **
Nem tudom meddig fogom bírni azt a fájdalmat a szívemben amit akkor érzek amikor látom Mimit együtt Baekhyun-nal. Fáj... de ha egyedül látom akkor pedig elönt a boldogság, és elképzelem magam mellette, hogy velem nevet és engem karol át úgy mint Baekhyun-t. De persze ez mind csak fantáziálás, sosem történhet meg.
'Igen-igen. Lefotóztad Mimi arcát? Küld el.' - szólt bele a telefonjába Dara mellettem ülve. Miről beszél? Mimi arca? Mikor találkozott vele? Tegnap? Tegnap a barátnőivel volt egy egész napos szépségkezelésen.
'Jézusom de ronda.' - nevetett, és mikor kíváncsian felé fordultam elhallgatott és elterelte a témát.
'Holnap lesz egy fan-találkozótok ugye?' - kérdezte.
'Aham. Eljössz?' - kérdeztem mosolyogva.
'Ott álljak a tömeg mögött és nézzem ahogy a sok kislány ott visítozik előtted reménytelenül próbálva elérni téged. Köszi kihagyom, uncsi.' - mondta és felállt a kanapéról. És bement a mosdóba.
Amit utána tettem nem tudom miért tettem, puszta kíváncsiság? Vagy gyanakvás? Mindkettő...
Felvettem Dara telefonját és megnyitottam a képeit, és.... amit akkor láttam a legvadabb álmaimat is felülmúlja. Mimi volt az teljesen összeverve, és még négy női árnyékot vettem ki, és nem csak egy kép volt, egy egész sorozat.
Dara megverte Mimit? Miért? Mikor? Tegnap? Tegnap volt Mimi ez a ruha amiben olyan jól nézett ki, hogy nem bírtam levenni róla a szemem. De a kérdés még mindig az hogy miért?
'Mit csinálsz a telefonommal?' - jött ki Dara a mosdóból.
'Én is kérdezhetném... Mit tettél te Mimivel? És ne mond hogy semmit mert nem vagyok vak.' - kiáltottam idegesen.
'Nyugodj le Yeolli!' - mondta és hátulról átkarolt engem.
'Tényleg azt hiszed, hogy ennyivel elrendezheted? Nem.. Most nem. Tudom... Tudom, hogy az összes lányt akihez közel kerülök terrorizálod, de nem bocsájtom meg neked ha még egyszer kezet emelsz Mimire. Világos? És most menj el!' - löktem el magamtól és idegesen az ajtó felé mutattam.
A lány rémülten szótlanul kisétált rajta és erősen bevágta maga mögött azt.
** Baekhyun szemszöge **
Az előző nap jól sikerült. Ahogy Mimi kérte nem voltam paraszt, végig hallgattam az összes idegesítő monológot a megbeszélésen és próbáltam mosolyogni is a béna favicceiken.
De egyből jobb kedvre derültem amikor meghallottam, hogy Mimi és Doroti az egész napot velünk töltik, hála a managerünknek.
Első napirendi pontunk az egy kis táncpróba volt. A lányok csak a próba közepére estek be. Mind ketten vidámak voltak, bár Mimiben találtam valami furcsaságot is...
És megint itt van az az érzés... Ránéztem Chanyeol-ra aki pislogás nélkül bámulta Mimit, miközben táncolt. Ez nem tetszik nekem... nagyon nem, főleg az ahogyan néz az nem.
Második programunk az evés volt. Természetesen én Mimivel Kai-val és Dorotival ültem egy asztalnál. A lányok elvoltak maguk között ránk se hederítve addig amíg meg nem érintettem gyengén Mimi arcát. Ő erre összerezzent és elhúzta a fejét.
'Mimi beszélhetek veled egy kicsit?' - kérdeztem tőle, ő csak bólintott és elmentünk egy csendesebb helyre.
'Mit csinált veled Dara?' - kérdeztem. Erre ő a félelemtől összerezzent. És rájöttem.. nem kellett semmit sem mondania. Az arcára adagolt kilónyi alapozó és az alóluk kilátszódó ragtapasz... A kezét ékesítő kötések és az arcrángása amikor nevet mindent elárult. Túl jól ismerem a sebeket és zúzódásokat már, hogy ennyit ne tudjak.
'Semmi baj. Itt vagyok veled. Nem kell semmit sem mondanod.' - gyengén átöleltem a remegő lányt és éreztem a remegő karjait a hátamon landolni.
'Nagyon féltem.' - suttogta. Összeszorult a szívem...
Úgy maradtunk még egy kicsit míg visszanyerte az erejét és visszamentünk a többiekhez, gyorsan megettük a csirkénket és elindultunk a fan-találkozóra. A manager magához hívta Mimit és Dorotit és elmagyarázott nekik néhány dolgot mit fognak ők pontosan csinálni.
** Mimi szemszöge **
A megbeszélés után beálltunk a székek mögé a filmes stáb mellé és vártuk, hogy elkezdődjön.
Eszméletlen jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és sokat beszélgettünk Dorotival, miközben néztük, ahogy a fiúk egymás után írják alá az odatartott papírokat. És néha néha észrevettük hogy Baekhyun és Kai felénk néznek, hisz egymás mellett ültek. Ilyenkor előbújt belőlünk a rajongó és hal sikítások hagyták el a szánkat. De valami nem hagyott nyugodni... Volt néha olyan pillanat is amikor nem Baekhyun szemét éreztem magamon, hanem... Chanyeol-ét. De nem mertem visszanézni rá, mert ha ránézek akaratlanul is Dara jut eszembe... És azt hiszem elérte a lány a célját...
Rettegett a jelenlétében... Félt, még ha nem is volt egyedül... De ezt nemsokára leküzdötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése