6. Nap. Amikor minden kötél elszakad...

Kezdem magam beleélni a helyzeteb és képtelen vagyok abbahagyni. :Đ Köszönöm, hogy olvastok és további jó olvasást! :*

"Elmegyek téged megkeresni Sohaországba, Csingilinget követve..."

** Kai szemszöge **

Tegnap este alig bírtam elaludni... Egyfolytában csak egy dolog körül forgott minden. Hihetetlen érzés.. Soha még belegondolni sem mertem, hogy mit fogok érezni, ha találkozok egy olyan lánnyal aki felkelti az érdeklődésemet.

'Ez kicsit több mint felkelti az érdeklődésedet!' - vert hátba Baekhyun.

'Második találkozásotokon már lekapod... Ez már bőven túl van az érdeklődési szinten. Te drága barátom te beteg vagy.' - nevetett a szokásos módján. 

'Ne mond ezt így. Olyan negatívnak hangzik.' - mondtam és nevettem vele.

'Na nem akartam megbántani senki lelki világát. Csak az igazat mondtam. És tudod az igazság néha fáj.' - bolondozott tovább.

'Miről folyik a szó fiúkák?' - jött oda Chanyeol hozzánk. 

'Semmi különös... Tudnád ha felvennéd néha a telefonod.' - mondtam és durcás fejet vágtam.

'Hívtál engem? Mikor? Nem láttam tőled bejövő hívást.' - mondta értetlenül a telefonját nézve.

'Igen mert egy bizonyos bestia teljesen az ujjai köré csavart és nem hagy élni téged.' - kapcsolódott be Baekhyun, de a vidámsága eltűnt.

'Bestia? Lemaradtam volna valamiről?' - néztem kíváncsian Chanyeol-ra.

'Nem...Semmi komoly.' - válaszolta zavartan a tarkóját vakarva.

'Ne hazudj már. Kai tud Daráról. Beszélt is már vele telefonon.' - tette hozzá Baekhyun. Chanyeol értetlenül rám nézet én pedig bólintottam. 

'Nekem most mennem kell.' - Chanyeol kirohant a szobából. Után Baekhyun arca megint komor, de inkább idegesre vállt és ő is távozott ott hagyva engem megannyi kérdéssel...

Így legalább csöndben tudtam gondolkodni tovább... A legfőbb kérdésre kerestem a választ... Mit mondjak Doroti-nak amikor meglátom majd? Jajjj már a gondolatától is zavarba jövök, hogy ott látom mosolyogni magam előtt. De most a sulival kell foglalkoznom ugyanis mindjárt indulok is az első óráimra. Remélem nem lesz ott sok lány. 

Ebben reménykedve elindultam az egyetemre, persze kapucnival a fejemen és maszk az arcomon, így kevésbé fognak felismerni... Vagyis ezt hittem. Bár amikor bementem a suliba a folyosók kihaltak voltak, egy két diák rohangált ide oda nagy vastag mappákat szorongatva. Valami vizsga van most vagy mi? 

'Kérem készüljön fel a következő vizsgapáros az ötös teremben. Mimi Smith és Doroti White. Kérem önöket fáradjanak a vizsgaterembe.'

Hangzott a hangosbemondó. Mimi és Doroti? Ők...tényleg valamelyik nap összefutottam itt Mimi-vel. Vajon merre lehet a vizsga terem... 

Elkezdtem keresni valakit, akárkit aki tudja, hogy most melyik terem a vizsgaterem és egy udvarias jól öltözött fiú útbaigazított.

Mikor odaértem már táncoltak a lányok. És Doroti éppen rappelt. Hihetetlen. Ezt mind ők rakták össze... Elővettem a telefonom és egy kis részt felvettem az előadásukból hátha Baekhyun-t vagy Chanyeol-t érdekli majd a dolog és tovább néztem. Jók voltak. Volt itt ott egy kicsit pontatlanság, de az egészet nézve ez egy színpadon is előadható szám volt. 

'Kérem készüljön fel a következő vizsgapáros...' - szólalt meg ismét a bemondó és a lányok kijöttek a teremből átadva az két másik vizsgázónak.

'Ez nagyon jó volt. Még úgy is, hogy az utolsó részt nem gyakoroltuk eleget, szerintem nagyon jó lett. Ez minimum egy ötös.' - nevetett Mimi.

'Persze, és mindig tisztán énekeltél, egyik próbán sem énekeltél ilyen szépen.' - ölték meg egymást. Mimi észrevett engem ahogy ott lapulok a folyosó sarkán. Egy széles vigyor jelent meg az arcán majd visszafordult Dorotihoz.

'Nekem mennem kell. Találkozóm van valakivel.' - mondta egy mosollyal. 

'De te most itt hagysz engem egyedül? Nem úgy volt hogy iszunk a vizsga után?' - kérdezte szomorúan Doroti.

'Szerintem mindkettőnknek jobb társasága lesz.' - vigyorgott és felém fordította barátnőjét. 'Na puszi.' - és vidáman elment.

'Most ne rontsd el lécci.' - mondtam nekem mikor elhaladt mellettem egy sokatmondó kacsintással. 

Ott maradtunk magunkban és az összes vizsgázóval, de nekünk olyan volt mintha csak ketten lennénk. Ezt persze sikítozó lányok törték meg.

'Úristen Kai!!! Kai az EXO-ból.' - erre csak még többen tódultak oda hozzá, és mire észbe kaptam Doroti sehol sem volt. 

Elkezdtem futni a tömeg elől, egyben Dorotit kerestem, de sehol sem találtam... Majd berohantam egy szűk terembe, és hallgattam ahogy a tömeg elfut az ajtó előtt.

'Mindig ez van...' - mondtam idegesen beletúrva a hajamba.

'Nem csak te vagy így ezzel.' - szólalt meg valaki a sötétben. Egy ismerős hang, ezer közül is megismerném.

'Taemin? Mit keresel itt?' -mentem közelebb és felfedeztem gyerekkori barátomat aki ott ült egy pad mögött.

'Nem tudom. Manager-hyung azt mondta jöjjek ide, de azt nem említette, hogy ennyien lesznek itt. És most itt ülök és várom, hogy hívjon.' - nevetett halkan. Leültem mellé és beszélgetni kezdtünk.

Majd halk kopogást hallottunk és mindkettőnkben megfagyott a vér. Ha ez egy lány akkor innen nincs menekvés, nem tudunk kimenni. És nyílt az ajtó, kapcsolódott fel a villany és csak annyit láttunk a pad mögül, hogy egy hangosító zuhany a földre.

'Muszáj volt pont most ezt ide elhoznom? Utálom a tanárokat. Az egy dolog hogy használtuk, de ráért volna holnap is, vagy megkérhetett volna erre egy fiút, de neeem.. Doroti erős és megoldja a fiúk munkáját is.' - szólalt meg a hang amit kerestem.

'Én ezt meg nem mozdítom innen. Behoztam ide legyenek boldogak.' - nevetett és indult kifelé, amikor véletlenül megcsúszott a lábam és feldöntöttem egy takarítószeres üveget, ami egészen a lábáig gurult. 

'Ki van itt?' - kérdezte gyorsan. Nem akartam a szívbajt hozni rá ezért lassan kidugtam a fejem a pad mögül.

'Kai? Mit keresel te a raktárban?' - kérdezte ijedt arccal.

'Bujkálok a lányok elől.' - nevettem el magam az arckifejezésén.

'Ez nem vicces, tudod hogy megijedtem?'

'Gondolom mennyire.' - léptem oda hozzá.

'Gondolkoztam azon amit mondtál és,  arra lyukadtam ki, hogy bárki bármit is mond én...' - nem tudtam befejezni, mivel Taemin meglökte a padot a lábával az megnyikordult. 

'Milyen öreg itt minden.' - nevette el magát, miközben felegyenesedett.

'Oh, te vagy az a csini lány aki segített nekem valamelyik nap.' - lépett oda hozzánk.

** Doroti szemszöge **

'Hölgyem.' - mondta mosolyogva és megpuszilta a kezemet. 

'Hello.' - nevettem és udvariasan meghajoltam.

'A nevem Taemin, Én vagyok a SHINee táncosa. Bocsánat, hogy múltkor nem mutatkoztam be.' 

'Semmi baj. A nevem Doroti White.' - mondtam én is mosolyogva. 

'Szép neved van. Te ide jársz suliba?' - kérdezte Taemin.

'Igen, most vizsgáztam le egy fél órája kb.' - mondtam egy győzelmi vigyorral az arcomon.

'Gratulálok.' - lépett közelebb hozzám.

'Megmutatod mit adtál elő?' - mondta még mindig mosolyogva.

'Ahhoz kellene Mimi is. A barátnőm. Együtt csináltuk az egészet és van benne néhány rész amit vele kell csinálnom. És a számban ő az énekes.' - magyarázkodtam, most nem volt kedvem előadni, főleg nem nekik, két profi előadónak, hozzájuk képest a mi dalunk nincs sehol.

'Akkor majd máskor. De ígérd meg hogy egyszer előadjátok nekem. Nyugi nem az a fajta vagyok aki kiröhögi a másikat.' - nyújtotta oda a kisujját.

'Rendben megígérem.' - nevettem a gyerekes szokásain, de azért kötöttünk egy kisujj esküt.

'Látom nagyon benne vagytok a dologba.' - lépett közénk Kai, egy széles mosollyal az arcán.

'Bocsi Kai, csak na.' - nyújtotta ki barátjára Taemin a nyelvét.

'Nos akkor megismerted Taemin-t. Most pedig megyünk.' - mondta Kai és megragadta a kezem.

'Várj még egy kicsit, még van valami.' - fogta meg a szabad kezem Taemin. Kai megfordult és gyilkos pillantásokat vetett rá.

'Nyugi csak egy másodperc az egész.' - nevetett Taemin és a kezembe nyomott egy cetlit, majd elengedte a kezem és Kai kiráncigált az ajtón. Megpróbáltam kiszabadulni a szorításából de az túl erős volt. Végig vonszolt még néhány folyosón és bevitt egy elhagyatottnak látszó osztályterembe.

'Ne menj közel Taemin-hez. Lehet hogy kívül angyalinak tűnik, de az csak a csomagolás.' - mondta és maga elé fordított. 'Nyisd ki a kezed.' - kinyitottam a kezem és a cetlin amit odaadott nekem Taemin egy telefonszám volt. De mielőtt Kai kikaphatta volna gyorsan összezártam a kezem.

'Add ide kérlek.'  nyújtotta felém a kezemet.

'Miért te nem tudod a számát?' - kérdeztem nevetve.

'Nem, megvan a száma nem azért kell.' - mosolygott vissza és megpróbálta elvenni tőlem, de én gyorsabb voltam és egy kis fogócskát rendeztünk le, majd a kis béna megbotlott és rám esett.

'Akkor miért kell? Nekem nincs meg még a száma, és szerintem aranyos volt.' - mondtam a földön feküdve rajtam Kai hasalt.

'Pont azért mert még nincs meg a száma, ne is legyen meg.' - könyökölt fel. Így pont farkasszemet néztünk egymással.

'Ugyan ez csak egy telefon szám. Meg amúgy is mit érdekel az téged, ha valaki megadja nekem a számát?' - kérdeztem tőle.

'Szerinted? Szerinted nyugton tudok maradni, ha úgy mosolyogsz más fiúkra mint most Taemin-re? Szerinted nem leszek dühös ha más fiú megfogja akárcsak a karodat? Tényleg azt hiszed, hogy nem érzek semmit sem?' - mondta fejét az enyémhez érintve.

'Kai...' - suttogtam a fülébe. Bevallom őszintén féltem. Féltem ,hogy ha most megcsókol akkor többet akarok majd. 

Kai lassan odahajolt és finoman ráhelyezte ajkait az enyémekre és lassan és izgatóan mozgatni kezdte őket. 'Ne... Hagyd... abba...' - mondtam mikor egy percre szétszakadtunk levegővételre, de mintha nem is hallotta volna az ajkai újra rátapadtak az enyémre és most egy intenzívebb és szenvedélyesebb csókba kezdett. 

Egyszer csak kipattantak a szemeim és egy erőteljes lökéssel lelöktem magamról a fiút. Aki értetlenül nézett rám. Ahogy valószínűleg én is néztem volna... De megijedtem. Megijedtem saját magamtól. És a vad vágyaimtól. 

'Doroti...' - kúszott oda hozzám és átölelt. Akkor vettem észre hogy sírok... Annyira féltem, hogy a könnyeim előszöktek.

'Nem szeretnélek bántani.' - suttogta nyugtatóan a fülembe.

De nem bántottál, sőt én még többet is akartam volna... Még...még többet. És ez ijesztett meg engem.

Megráztam a fejem. 'Nem csináltál semmit.' - mondtam és letöröltem a könnyeimet.

'Akkor miért sírtál?' - fogta meg a kezemet.

'Csak a sok stressz miatt volt...Montanába elég sok minden miatt kellett stresszelnem.' - nevettem és felálltam. 

'Kai, a mai napi viselkedésed azt jelenti, hogy velem akarsz lenni?' - kérdeztem elkomolyodott arccal.

** Kai szemszöge **

Igen, veled akarok lenni, veled akarok lenni és megvédeni téged mindentől. 

'Nem...Vagyis nem tudom olyan bonyolult most minden.' - mondtam. Mi? Nem! Vele akarok lenni akkor meg miért mondtam ezt? Ránéztem Doroti-ra akin az értetlenség mutatkozott.

'És akkor most ez mire véljem? Féltékeny vagy Taemin-re, megcsókolsz és utána meg közlöd, hogy amúgy semmit sem akarsz tőlem? Viszlát!' - mondta és kiindult az ajtón. Utána szaladtam és a kezénél fogva visszarántottam.

'Ne menj el kérlek, had magyarázzam el. Ez bonyolult.' 

'Bonyolult? Mi olyan bonyolult két ember kapcsolatában? Vagy most azt akarod mondani, hogy koslassak utánad továbbra is te pedig néha-néha észreveszel és eltöltesz velem egy kellemes estét, majd visszamész és másnak teszed a szépet?' - nem. Félreérted...

'Ha ezt akarod mondani ne fáradj. Majd hívj fel ha végre rendeződött benned ez a bonyolultság, addig ne tegyél semmit.' - mondta és lerázva a kezemet az övéről távozott...

Most akkor ki lettem kosarazva? Mielőtt még mondhattam volna bármit is? Ezek a lányok tényleg nem semmik. De hibáztatni se lehet őket, hisz igazuk van... Csak ez olyan igazságtalanság... Suho-hyung-nak is van barátnője és ők teljesen normálisan jöttek össze. Már amennyire az normális, ha a moziban a lány véletlenül lehányta Suho-t és így találkoztak. 

Miért nem jön nekem össze soha semmi... Melegséget éreztem az arcomon és érintés nélkül is tudtam hogy azok könnyek voltak...Jó sok.. 

'Hello-hello.' - bukkant fel az ajtóban egy fej. 'Kai, jól vagy?' - jött be Taemin a terembe.

'Igen...Nem...Vagyis nem tudom.' - mondtam és még jobban sírni kezdtem. Odajött hozzám és megölelt. 

Jól esett, hogy valaki átölelt, de ott motoszkált bennem egy kis gyűlölet Taemin felé... Ő volt az aki megfogta Doroti kezét, sőt a számát is megadta. És m ég sem bírtam utálni. Gyerek korom óta együtt vagyunk.

'Na ne sírj te bőgőmasina.' - veregette meg a vállam. Én pedig átöleltem. Úgy maradtunk még néhány percig, míg le nem nyugodtam, utána pedig megettünk egy fagyit.. Fagyit tél közepén, de nem baj...nem árt az.

** Baekhyun szemszöge **

'Hogy is kerekedett ki ez a helyzet?' - kérdeztem és körülnéztem magam körül. Mimi-nél voltunk. Mellettem ő ült és olyan fejet vágott mint aki bármelyik percbe elsírja magát, aztán a másik kanapén pedig Chanyeol és Dara ült. Egymás kezét fogva és hülyeségekről beszélgetve.

Az egész akkor kezdődött amikor kaptam egy hívást Mimi-től, hogy nincs kedvem találkozni vele ezért elmentem hozzájuk, de útközben véletlenül összefutottam Chanyeol-lal és Darával. És a lány mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy eljöjjenek ide. Nem sejtek túl sok jót ebből az egészből.

'Chanyeol, beszélhetnénk odakint a konyhába egy kicsit.' - mondtam és jelentőségteljesen ránéztem.

'Persze.' - felelte mit sem tudva.

** Mimi szemszöge **

Nem értem az olyan lányokat mint Dara... Szép, jó a hangja, és a tánclépései sem olyan esetlenek mint az enyémek, egyszóval tökéletes élete van. 

'Tudom, hogy bejön Chanyeol.' - fordult oda felém villámló tekintettel.

'Tessék?' - néztem vissza rá meglepődve. Itt vannak már kb három órája és eddig csak Chanyeol-lal beszélt.

'Ne add az ártatlant. Tudom hogy kell neked, és mit lehet tenni? Ő már az enyém, és azt teszi amit mondok. De mivel most remek hangulatomba vagyok elmondok neked valamit szívem. Ne merészelj közeledni felé, mert azt nagyon csúnyán megbánod.' - mondta és ártatlanul nevetett hozzá. 'Oh és még valami, érezd megtisztelve magad, másoknak nem mondok figyelmeztetést, de te más vagy.' - nevetett újból. Majd hallottuk, hogy a fiúk visszafelé jönnek. Dara felvette az ártatlan kislány maszkját és úgy tett mintha semmi se történt volna. Én ott ültem kővé válva, és csak arra tudtam gondolni, hogy mekkora öröm lenne behúzni neki egyet, persze ezt nem tehettem volna meg. Csak ültem és megvártam míg a fiúk visszaülnek, akkor rádőltem Baekhyun-ra és halkan szipogva sírni kezdtem.

'Valami baj van Mimi?' - kérdezte Chanyeol aggódva. Én csak megráztam a fejem és annyit mondtam, hogy túl sok stressz volt már bennem.

'Ma vizsgázott, és azért jöttem hogy megünnepeljük.' - mondta Baekhyun és védelmezően átölelt.

'Jaj, drágám és hogy sikerült?' - kérdezte Dara.

'Ha azt mondtam, hogy azért jöttem, hogy megünnepeljük akkor nyilván megbukott... Gondolkozz picit, az még nem fáj.' - mondta Baekhyun szemeit forgatva.

'Jól van na. Baj ha kedves akarok lenni?' - bújt oda Chanyeol-hoz.

'Új szavakat tanulsz Dara? Az lenyűgöző csak tanuld meg jól is használni őket.' 

'Elég.' - szólt közbe Chanyeol. 'Úgy hiszem eleget voltunk már itt. Gratulálok a vizsgádhoz Mimi' - mondta és felállt a kanapéról. Én csak bólintottam az arcomat mélyen Baekhyun pólójába fúrtam.

'Köszönjük a vendéglátást.' - mondta és kimentek az ajtón.

'Mit mondott neked Dara?' - kérdezte Baekhyun amikor már hallótávolságon kívül voltak.

'Mi?' - kérdeztem felemelve a fejem.

'Ismerem, tudom milyen a személyisége. Pont ezért kértem meg Chanyeol-t hogy vigye innen, csak közben egyedül hagytalak vele. Sajnálom.' - mondta én pedig csak gyenge mosolyt bírtam magamra varázsolni.

'Mondott néhány dolgot... Valami olyasmit, hogy ha nem tartom magam távol Chanyeol-tól akkor nagyon megbánom...Meg ilyesmik.' - mondtam.

'Csak a szája nagy nyugi. De ha mégis bántani akar én itt leszek melletted. Hívj bármikor, jövök és megvédlek.' - mondta és letörölte az utolsó könnycseppeket is az arcomról.

Egymás tekintetét néztük egy darabig. Olyan közel voltunk hogy éreztük egymás lélegzetét, a szívünk felvette a másik ütemét és egyszerre dobogtak.. Gyors és hangos ütemben

Azt éreztem, azt olvastam ki Baekhyun szemiből, hogy ugyan arra gondol mit én, de nem merjük megtenni azt, de miért nem? Álmomban annyiszor megtörtént már, hogy a két kezemen nem bírom megszámolni. Akkor most miért nem?

'Nem akarok fájdalmat okozni neked.' - bukott ki a szó Baekhyun-ból, fél centire se volt már a fejünk.

'Akkor ne okozz.' - suttogtam és összeért az ajkunk. És gyengéd, de mély csókba folyt tovább.

'Bocsánat itt hagytuk Dara táskáját.' - jött be Chanyeol és mögötte Dara. 

Abban a pillanatban szétrebbentünk és vörös arccal bólogattunk. Nem mertem az illetlen vendégeimre nézni. Főleg nem Chanyeol-éra nem. Túlságosan zavarban voltam.

** Chanyeol szemszöge **

Vissza kellene mennem. Mimi sírt, és száz százalékban biztos voltam hogy Dara miatt, kicsit nyers a személyisége. Csak nem találtam jó ürügyet, hogy ott hagyjam Darát...

'Yeolli' - karolta át a kezem.

'Mond Dara.' 

'Otthagytam a táskámat Mimi-nél. Visszamegyünk érte ugye? Nagyon drága volt és nem szeretném a neten viszont látni.'

'Visszamegyünk érte, de Mimi nem az a fajta lány aki felteszi más holmijait a netre, nyugi.' - mondtam és visszafordultunk. Őszintén néha nem bírom kiismerni magam rajta. Ugyan ki feltételezne olyat bárkiről is hogy eladja más ember táskáját? Furcsa.

Odaértünk Mimi-ék házába és csöngettünk... De semmi válasz.

'Nyiss be, csak felvesszük a táskám és jövünk is.' - mondta Dara és én benyitottam...

'Bocsánat itt hagytuk Dara táskáját.' - mondtam ahogy a nappalihoz értünk...De akkor ott... Álmomban sem gondoltam volna... Baekhyun, a legjobb barátom már mióta, és Mimi, a lány aki iránt némi érdeklődéssel vagyok,.. Csókolóznak a kanapén?

Dara egyenesen tapsolt örömébe, és ott gratulált nekik, de én nem bírtam rávenni magam erre. Miért is gratuláljak? Most akkor járnak? Egyből babát is fognak csinálni? Vagy most ezt nem értem... Egyáltalán mikor? Mikor tetszett meg Baekhyun-nak Mimi? És Mimi-nek Baekhyun?

Aznap gyorsan elváltam Dara-tól és hazamentem. Hazaérve otthon találtam Baekhyun-t aki vigyorgott persze mint a tejbe tök.

'Miért van ilyen jó kedved?' - mentem oda hozzá kissé idegesen.

'Ma sok jó dolog történt velem' - mondta még mindig az a kaján vigyorral az arcán.

'Igen? És milyen dolgok?' - próbáltam mosolyogni, de tudtam mitől örül ennyire.

'Mimi-vel jól alakulnak a dolgok.' - mondta nevetve.

'Most akkor jártok vagy mi? Egy csók nem jelent semmit sem.' - szorítottam ökölbe a kezem.

'Neked meg mi bajod van?' - nézett rám meglepetten.

'Mi? Bajom? Nekem nincs.' 

'Ne játszd itt a hülyét. Csak egy dolgot árulj el nekem létszíves, és azt őszintén.' - nyomott oda a falhoz. Éreztem, hogy ő is dühös ugyan úgy mint én. A dühös Baekhyun ijesztő. Még sosem láttam még ilyennek.

'Bejön neked Mimi vagy nem?' - mondta ki és lefagytam. Látszik, hogy a legjobb barátom, a vesémbe lát.

'Igen! Bajod van ezzel?' - tört ki belőlem.

'Te Darával jársz te szerencsétlen! És ő nem az a lány aki csak úgy megtűri a konkurenciát. Bántani fogja Mimi-t, és én azt nem fogom hagyni.' - lökött oda a falhoz aztán dühösen elment.

Lecsúsztam a falon és elgondolkoztam...

Azt mondtam, hogy bejön Mimi? Végül is igaz. Nem tudom tovább titkolni.

Ideje szembenézni a tényekkel...