Hello mindenkinek! Itt az első rész remélem mindenkinek tetszik. Rövid előkészítés: nem vagyok jó író (vagyis így gondolom én), de mindent megteszek, hogy ezt javítsam, fejlesszem. Szóval jó szórakozást és előre is köszönöm, hogy elolvassátok. ;)
U.I.: Írjatok komikat ha nem nagy fáradság.
'És komoly az szeretnéd, hogy higgyük el azt, hogy találkoztál az EXO-val? Sőt az elmúlt egy hétben amikor eltűntél csak úgy, velük voltál? Bocsi de ezt nem hiszem el.' - nevetve lépett ki az iskola kapuján egy lány .
'De komolyan! Mit kell tennem hogy elhidd?' - futott utána barátnője.
'Mondjuk mutass egy képet vagy hívd fel őket.' - és bevárva barátnőjét az iskola előtti buszmegálló felé indult.
'Bárcsak mutathatnék. Csináltam egy csomót de a telefonom szervizben van.' - mondta csüggedten a lány és a táskájában kezdett matatni.
'Akkor addig ne is kérd hogy elhiggyem amíg nem mutatsz valami bizonyítékot.'
'Csak várj! Bebizonyítom!' - mondta fejével a táskájában.
A barátnője megvonta a vállát és egy semleges _ha te akarod_ hagyta el a száját 'Mit keresel?' - kérdezte mikor a barátnője kiürítette a táskája tartalmát.
'A pénztárcámat. Tudod amit tőled kaptam. Esküdni mernék hogy a táskába volt.' - mondta kétségbeesett fejjel.
'Lehet, hogy otthon hagytad. Tessék adok kölcsön a buszra.' - mondta és odanyújtotta a kezét a barátnőjének.
'Köszi, ha hazaértünk visszaadom.' - mondta és elfogadta a kölcsönt.
Néhány perc múlva megjött a busz. Az úton végig beszélgettek egy csapatról amit most az új kedvencüknek választottak, és azon belül megvitatták kié legyen ki. Majd leszálltak a buszról és egy 5 perces séta után elérték a házat.
'Mama megjöttem és Doroti átjött.' - szaladtak be mindketten az ajtón, a magasabb lány átölelte nagymamáját aki épp a konyhában sütött. Doroti is megölelte és kicsit ottmaradtak vele beszélgetni. A szokásos kérdések hangoztak el: Milyen volt a napod? Van e valami rossz jegy? és a hasonló rutin kérdések. Majd bementek a szobámba és folytatták azt amit a buszon abbahagytak.
'Most komolyan a SHINee-ból Taemint tartod a leghelyesebbnek?'
'Csak rá kell nézni! A Danger-ben rohadt helyes! Többször is szívroham kerülgetett.' - mondta Doroti és elindított az említett klippet a laptopon.
'Ha te mondod.'
'Gyerünk Mimi csak nézz rá!' - húzta oda maga mellé Doroti.
'Igen-igen, nagyon helyes. Örülök az új imádatodnak.' - mondta Mimi miközben feltápászkodott. Odament az asztalához és felvett arról egy képet. Néhány másodperc után egy könnycsepp gurult végig az arcán, és ezt követte még jó néhány.
'Na ne sírj már!' - kelt fel Doroti és lépett oda a síró barátnőjéhez. - 'Tudod mit? Meséld el az egészet. Ha kiadod magadból akkor megkönnyebbülsz.' - mondta egy biztató mosollyal az arcán.
'De úgyse hiszed el. Sőt senki se. Még a nagyi se hitte el.' - mondta Mimi szemeit törölgetve.
'De ha magadban tartod az még rosszabb. És egyáltalán nem biztos hogy az egész történet után nem fogom elhinni. Szóval nyugodj meg és hadd halljam.' - leültek az ágyra és néhány percig csöndben ültek, míg Mimi le nem nyugodott.
'Akkor elkezdem.' - mondta erőtlenül és belefogott a hosszú történetébe.
** Mimi szemszöge. **
alkalmam megtenni. A VIP jegynek és a szerencsémnek köszönhetően az első sorból nézhettem (őrjöngtem) végig a koncertet. A videót majd meg is mutatom amit csináltam, ha majd visszajön a szervizből a kamerám, mert az is ott van, de ez egy másik történet amit később mondok el. Szóval végig kameráztam az egészet és néhányszor egyik másik tag bele is nézett. És Baekhyun még puszit is dobott. Na de folytatom. A koncert után teljesen megsemmisülve indultam kifelé, amikor megcsillant előttem egy kis reményfoszlány. Észrevettem, hogy egy résnyire nyitva lévő ajtó ott áll beleolvadva a falba. Azt gondoltam már nincs mit vesztenem ezért észrevétlenül odamentem és benéztem rajta. És abban a pillanatban egy fiú futott el az ajtó előtt a felsőjét már félig levetve rohant oda egy nagydarab férfihez.
'Nem maradt fenn a színpadon a karkötőm. Leeshetett a koncert alatt.' - mondta térdét fogva Chen.
'Nem láttam karkötőt, de várj mindjárt megnézem újra.' - mondta a nagydarab férfi és elindult az az ajtó irányába ahol én is álltam. Gyorsan elbújtam az ajtó mögé olyan szorosan tapadva arra amennyire csak tudtam, és szerencsémre nem vett észre mikor kiment azon.Halkan sóhajtottam egyet és visszaemlékeztem a koncertre. Chen ott táncolt majdnem előttem és egyszer felfigyeltem arra, hogy mintha elszállt volna róla valami, de addig a pontig azt hittem, hogy az izgatottságomtól hallucináltam. És mielőtt észrevettem volna a testem már mozdult is. Beléptem az ajtón és odamentem Chenhez.
'Én láttam hova repült a karkötőd.' - mondtam higgadt hangon, majd miután kimondtam kapcsoltam mit is csinálok. Lefagytam. Most mindennek vége, szól a biztonságiaknak és kihurcolnak mielőtt eljutnék Kaihoz. gondoltam magamba.
'Hello. Hallasz engem?' - és hirtelen visszatértem a való világba, de úgy éreztem magam mint aki álmodik. Chen aggódó arca bontakozott ki és egy kéz ami ide oda kalimpál előttem.
'Jól vagy?' - szólalt meg újra azon a bársonyos hangján.
'Jól vagyok. Teljesen jól.' - mondtam egy furcsa vigyorral az arcomon.
'Akkor jó. Már kezdetem félni, hogy van valami bajod.' - mondta és megjelent az arcán az az édes mosolya amit annyira szeretek benne. 'Szóval, tudod hova esett a karkötőm?' - kérdezte komoly arckifejezéssel.
'Igen. Láttam, mert ott álltam előtted majdnem.' - mondtam és egy normálisabb mosolyt erőltettem magamra.
'Hát ez nagyszerű. Akkor megmutatnád? Nagyon fontos nekem az a karkötő. - mondta és elindult az ajtó felé.
'Esetleg a családodtól kaptad? - kérdeztem és bátortalanul és is elindultam az ajtó felé.
'Nem egy rajongóm csinálta nekem.' - mondta és kimentünk az ajtón. Majd a színpadhoz érve rám nézett. - 'Na és innen merre?' - kérdezte és elkezdett nézelődni.
'Nem pont a színpadon van hanem erre a lámpáknál.' - mondtam és lesétáltam a színpadról és beálltam körülbelül ugyan oda ahol a koncerten is voltam. - 'Ennél a lámpánál lesz mondtam és odamentem egy lámpához. Benéztem alá és nem láttam semmit. Elővettem a telefonom és a fényével odavilágítottam és egy kis csavaron ott lógott egy fehér és kék gyöngyökből fűzött karkötő. - 'Megvan!' - kiáltottam és erre Chen is odajött. Majd be próbálta dugni a kezét de túl keskeny volt a hely. Én is megpróbáltam és számomra is szűk volt a hely.
'Akkor soha nem kaphatom vissza.' -mondta szomorúan és leült a színpadra.
Ahogy megláttam a szomorú ábrázatot az arcán eldöntöttem, hogy ha még le is kell vágnom az ujjaimat akkor is visszaszerzem neki azt a karkötőt. Összeszedtem minden erőmet és benyúltam a résen. 'Áu-áu-áu.' - mondtam miközben egyre bentebb nyújtózkodtam. Majd végül elértem a karkötőt és kifelé kezdtem húzni a karom. 'Megvan a karkötő, de viszont a kezem beszorul.' - mondtam és ráncigálni kezdtem a kezem. Chen felállt és odajött, hogy segítsen. 'Megpróbálom kicsit megemelni a lámpát' - mondta és megfogta az említett tárgyat. Elszámolt háromig és nyögések közepette egy kicsit meg bírta emelni. Én pedig gyorsabban és könnyebben ki tudtam húzni a kezemet.
'Köszönöm, megmentettél attól, hogy levágjam a kezem.' - mondtam mosolyogva. - 'Itt a karkötőd tessék.' - átadtam neki a karkötőt és akkor éreztem valami hideg és nedves dolgot a kezemen.
'Köszönöm.' - mondta Chen és átvette a karkötőt. 'Te vérzel!' - kiáltott fel hangosan. És valóban egy nagy vágás volt a kézfejemen amiből csak úgy ömlött a vér.'Gyere velem, valahol van elsősegély készlet.' - mondta és megfogta az ép kezemet és magával húzott. Egészen egy fehér ajtóig futott velem, majd bekopogott és benyitott az ajtón. Nos az egy öltöző volt, de már majdnem üres.
'Itt vagy Chen! Merre voltál? Managger-hyung már idegeskedett miattad'. - lépett oda hozzánk egy magas fekete hajú fiú kiálló fülekkel.
'Te jó ég.' - csúszott ki ez a mondat a számon. Ugyanis az említett Chanyeol félmeztelenül állt előttem.
'Hát ez a lány meg mit keres itt? És miért véres mindene?' - kérdezte gyorsan egy pólót magára kapva.
'Ő itt... Mi is a neved?' - fordult felém Chen.
'Mimi...Mimi Smith vagyok,' - mondtam és meghajoltam. Zavaromban azt se tudtam mit csináljak.
'Szóval Mimi, miért vagy tiszta vér?' - kérdezte Chanyeol.
'Azért mert...' - elhallgattam. A szám tátva maradt. Chanyeol mögött megjelent egy harmadik alak is szintén félmeztelenül.
'Miért tömörülünk itt az ajtó előtt?' - kérdezte vigyorogva Baekhyun.
'Vegyél már fel valamit.' - mondta a másik két tag szinkronban.
'Ugyan miért? Ti is így szoktatok lenni.' - mondta és megütötte Chanyeol hátát. - 'Hogy hogy most ilyen kis félősek lettetek?' - kérdezte és akkor rám tévedt a szeme.
'És te ki vagy vérző lányka?' - kérdezte miközben felvette a pólót amit Chanyeol odadobott neki.
'Mimi vagyok.' - ismételtem meg magam. És ismételten meghajoltam.
'És miért véres mindened?' - kérdezte érdeklődő arckifejezéssel.
'Az...izé...' - kezdetem el.
'Hagyjuk most ezt. Hol van az elsősegély doboz?' - kérdezte Chen.
'Valahol itt kell lennie.' - monda a maradék két tag. A három fiú elkezdte keresni a dobozt míg engem leültettek egy székre.És amikor leültem csak akkor vettem észre hogy a nadrágomon végig folt a vérem és a pólóm is tele van vércseppekkel. Majd mikor végre meglett a doboz ellátták a sebem.
'Köszönöm szépen.' - mondtam és meghajoltam. Majd kifelé indultam.
'Hova ilyen sietősen?' - fogta meg Baekhyun a pólómat.
'Tessék?' - kérdeztem értetlenül.
'Komoly ilyen cuccba akarsz kimenni? Mit hinnének az emberek.' -mondta és a háta mögött a két fiú helyeselve bólogatott.
'Tessék itt van a pólóm.' - mondta Chen aki még mindig a fellépő ruhájában volt.- 'Nyugi még tiszta. ezt hoztam csere ruhának, de mivel miattam sérült meg a kezed ennyivel tartozom. - mondta és a kezembe nyomta a pólóját.
'Ez így nem jó. Ne akarj menőnek lenni, mert nem vagy az.' - mondta Baekhyun aki szintén odanyomott egy pólót a kezembe. - 'Itt az enyém. Nekem jobb az ízlésem mint Chen-nek. Ez jobban illik hozzád.' -mondta és vigyorgott.
'Látszik, hogy lassú felfogású vagy. Itt az én pólóm, ez elég nagy hogy a nadrágodon lévő vérfoltot is eltakarja.' - lépett oda Chanyeol és rám húzta a pólóját. Igaza volt, tényleg nagyon nagy volt rám a pólója, de pont elfedte a nadrágomon lévő vérfoltot. Most már Baekhyun és Chanyeol is visszavette fellépő ruháját.
'Köszönöm a pólókat.' - mondta elpirulva és a két pólót a kezemben leraktam egy asztalra. - 'Neked meg köszönöm hogy odaadtad a pólódat.' - hajoltam meg Chanyeol előtt, aki ettől kicsit zavarba jött.
'Ugyan, csak nem akartam, hogy az emberek rosszat gondoljanak a rajongónkról.' - mondta és megcsillantak a fehér fogai.
'Miért nem csinálunk egy képet?' - kérdezte Baekhyun és már húzta oda a két tagot maga mellé.
'Én is csinálhatok egyet a telefonommal?' - kérdeztem halkan és bizonytalanul.
'Persze. Ez elvárás.' - mondták a fiúk és beültek csomó furcsa pózba. Majd Baekhyun odahúzott magához és négyen is csináltunk egy képet az ő telefonjával.
'Na ez remekül sikerült' - mondta elégedetten. Majd megcsörrent a telefonja és rémült arckifejetéssel felvette. - 'Igen...Értettem....Máris indulunk...Igen, hyung....' - letette a telefont és felvette a táskáját.
'Manager-hyung volt az és eléggé ideges volt.' - mondta és erre a másik kettő tag is ijedten elkezdett pakolászni. 'Azt mondta a többiek már visszamentem a dormba és visszajött értünk, és menjünk ki de azonnal.' - mondta és ezzel is ösztönözve a két sebesen pakoló fiút.
'Akkor én most elmegyek.' - mondtam és meghajoltam.
'Viszlát a legközelebbi találkozásig Mimi! - kiáltották hárman és kimentem.
Mentem mentem, míg ki nem értem az épületből. A friss téli levegő szinte megcsapta az arcomat. Hirtelen fázni kezdtem. Így sebesen a buszmegálló felé vettem az irányt. Megnéztem a menetrendet és a következő buszig még két órát kell várnom. Így leültem egy padra és összehúztam magamon a kabátomat amit idő közben magamra vettem. Majd elmerengtem a mai napomon. Egy hangos dudálás zökkentett ki az ábrándomból. Kinyitottam a szemem és a buszmegállóban ott állt egy fekete kisbusz. Egyszer csak kinyitódott a hátsó ajtó és megjelent három ismerős arc.
'Hazavihetünk?' - kérdezték széles mosollyal.
'A busz pont a házunk előtt rak ki.' - mondtam.
'És mikor jön?' - kérdezte Chen.
'Nem soká.'
'Na ne kéresd magad gyere és szállj be.' - mondta Baekhyun és kiszállt a kocsiból.
'De mondom, hogy mindjárt jön a buszom.'
'És? Mi meg most viszünk el. Pont. Vita lezárva' - mondta és megragadta a csuklómat és odavonszolt a kocsihoz. Vonakodva de beszálltam, bemutatkoztam a managerüknek és megmondtam hol lakom.
'Arrafelé lakunk mi is.' - mondta Chanyeol. És így végigbeszélgették az egész utat néha-néha belevonva engem is. Beszéltek a koncertről és hogy milyen sokan eljöttek. Majd megérkeztünk a házamhoz kiszálltam, megköszöntem a fuvart és elbúcsúztam tőlünk. Majd addig kinn álltam a kerítésünknél, míg el nem tűnt a kocsi a ködbe. Befutottam a házba. Persze senki sem volt otthon. A nagyi nemrég rosszul lett néhány napja és neki a kórházba kellett töltenie a hetet. Bementem a fürdőszobába, letusoltam majd fogtam Chanyeol pólóját és beraktam a mosógépbe, nem voltam éhes ezért bementem a szobámba és behuppantam az ágyba. Becsuktam a szemem de azon az este álom nem jött a szememre. Egyszerűen csak arra tudtam gondolni mit történt aznap. És hogy mi történt? Jó kérdés. De valami megváltozott... Valami végzetes és visszafordíthatatlan változás történt...De akkor még nem tudtam semmit sem.
Ó a boldog tudatlanság..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése