4. Nap. A Sors keze...

Hello mindenkinek. :) Megfáztam... De rendesen ezért van időm megírni egy- vagy esetleg két részt. Szóval írogattam egy kicsit.

És innentől szeretném megjegyezni, ha van itt 2NE1 fan akkor tőle/tőlük elnézést kérek, ugyanis a fanfic-ben megjelenő Dara egy negatív karaktert fog megformálni. Szóval előre is bocsánat Backjacks.

"A pillanat, mikor megyek feléd dobogó szívvel, Egy pillanatig tartó Szív Roham..."

** Mimi szemszöge**

'Nos ez történt velem az elmúlt héten. Bocsi hogy nem bírtalak meglátogatni.' - mondtam Dorotinak.

'Még mindig nem tudom elhinni... De megpróbálom.' - válaszolta. Az arcáról leolvasható volt hogy megdöbbent, bár ilyen sztori után ki nem. Felállt az ágyamról és elkezdett járkálni a szobámban.

Egy idő után megállt felém fordult. 'Várj! Kai tényleg azt mondta, hogy a sulinkba fog járni?' - kiáltotta izgatottan.

'Igen. Jövő héttől.' - mondtam mire ő felsikoltott.

'Ha ez igaz akkor a többi is.' - mondta és átölelt engem.

'Jajj úgy sajnálom az egész dolgot! Hinnem kellett volna neked már az első perctől, de tudod ilyesmit nem könnyű elhinni.' - megszorította az ölelést én pedig levegőkapkodás közben visszaöleltem. 

'Persze, oké. Engedj el mert megfulladok.' - mondtam erőm maradékait összeszedve.

Doroti elengedett és a délután további részét gyakorlással töltöttük.

'Kész van a részed?' - kérdeztem két mikrofont előhalászva az öltöző szekrényemből.

'Egy hétig a kórházban unatkoztam, még szép, hogy megírtam a rapp részt.' - nevetett miközben segített nekem a erősítőhöz dugdosni a zsinórokat.

'Nem is tudtam, hogy neked van ilyesmid. Eddig miért a suliban gyakoroltunk?' 

'Mert ez csak kölcsönbe kaptam a sulitól. És vigyázni kell rá, mert ha valami baja lesz nekünk kel kifizetni a dupláját. Plusz a suli mindig közelebb volt és ott sokkal több minden van. Ide csak az alap cuccokat hozhattam el.' - mondtam míg ráhangoltam a mikrofonokat egymásra az egyiket pedig odatoltam a laptophoz.

'Na akkor kezdjük is el.' - mondtam és elindítottam a zenét. 

Jól haladtunk, már majdnem a Doroti hosszú része jött volna amikor csengettek. Gyorsan leállítottam a felvevőt és dühösen szaladtam ki az ajtóhoz.

'Ki az a merész aki megzavartja a felvételünket?' - nyitottam ki lendületesen az ajtót, és négy ijedt tekintetet vettem észre a földön.

'Oh, bocsánat. Elfelejtek néha viselkedni amikor elkalandozok.' - nevettem és segítettem felállni a vendégeimnek.

'Ez most meglepett. Nem is hittem volna hogy van benned ennyi erő.' - mondta Chanyeol.

'Talán még Xiumin-hyung-al is versenyezhetnél.' - állt fel Baekhyun és barátja után bejött a házba.

'Hehe, szerintem akkor is Xiumin-hyung nyerne.' - folytatta a sor Chen, majd végül Kai is befáradt az ajtón.

'Chen te mindig Xiumin oldalán állsz.' - vigyorgott Chanyeol.

'Persze, hogy az ő oldalán áll, az LBk-nak össze kell tartaniuk.' - Baekhyun arcán is megjelent egy sokatmondó vigyor.

'Ne piszkáljátok Chen-t, csak azt teszi amit tennie kell.' - mondta Kai és mind a hárman elnevették magukat.

'Jól van piszkáljatok csak, nem érdekel.' - dühöngött Chen és leült duzzogva a kanapéra.

'Mimi! Nem jössz vissza?' - szólalt meg Doroti hangja a szobából. Hirtelen mindenki elhallgatott és a hang forrásába néztek, és mivel nem szólalt meg Doroti többet csak legyintettek, azt hitték csak hallucináltak. 

'Mimi az istenért! Hányszor mondtam már ha valami vén fószer azt mondja árul valamit arra rá kell vágni az ajtót nem beengedni.' - jött ki dühösen Doroti a szobámból. Majd mikor megállt a nappaliba, tátva maradt a szája.

** Doroti szemszöge **

'Elnézést, mi nem árulunk semmit.' - nevetett fel egy szőke fiú nagy kocka mosollyal.

'És nem is vagyunk olyan öregek még.' - tette hozzá egy másik fiú aki...aki.

'Én...nem...izé...Mimi.' - segítségkérően ránéztem a barátnőmre. Hála az égne vette a lapot és bevonszolt a konyhába.

'Mondtam, hogy igazat mondtam.' - mondta egy győzedelmi vigyorral az arcán.

'Ez remek, most pedig segíts!' - suttogtam olyan halkan amilyen halkan csak tudtam, mivel észrevettem Mimi feje mögött az ajtóban előbukkanó négy kíváncsi szempárt.

'Rendben. Először is nyugodj le. Vedd lassan a levegőt.' - megfogta a vállaimat. És éreztem hogy szépen lassan lenyugodtam.

'Most pedig menjünk ki. Ők is csak átlagos emberek akiknek nem átlagos munkájuk és külsejük van. Csak idő kérdése és megszokod őket.' - mondta biztatóan Sarah.

De itt nem arról volt szó, hogy átlag emberek vagy sem... Itt egyetlen egy emberről volt szó és arról, hogy a puszta gondolatról, hogy egy szobámban, egy levegőt szívok vele... Határozatlanul bólintottam egyet és visszamentünk a nappaliba. A fiúk persze úgy tettek, mintha egész végig ott ültek volna.

'Szóval' - kezdte el Sarah. 'Kicsit megkésve, de bemutatom nektek a legjobb barátnőmet, Dorotit.' - mind a négyen odafurdaltak hozzám és széles mosollyal ők is bemutatkoztak.

Itt volt Kai, Chanyeol, Chen és Baekhyun... Sarah bias-a, de furcsa volt. Mimi szinte ugyan úgy viselkedett a többiekkel mint Baekhyun-nal, bár igaz hogy amikor közel ültek akkor le se lehetett vakarni Mimi arcáról a vigyorát, olyan aranyosan néztek ki. De én azt gondoltam magamban hogy Chanyeol-lal jobban összeillenek, és most hogy látom őket egymás mellet csak még jobban erősödik bennem ez a gondolat.

A nappaliban ültünk és beszélgettünk, Chen ült a legszélen, mellette ültem én, majd Kai, Baekhyun Mimi és Chanyeol. Beszélgettünk 

Mimi főzött vacsorát, és ápolta a nagyiját. Szegényke egyik pillanatról a másikra lázas lett és értelmetlen szavakat kezdett kiabálni. Mimi már egy órája próbálja csitítgatni az idős nénit kisebb nagyobb sikerekkel. Majd végül kijött a szobából könnyes szemmel. 

'Elaludt végre.' - mondta szemeit törölgetve. 

'Doroti, ha nem baj, ma menj haza és holnap ha a nagyi jobban lesz itt alszol. Úgy hiszem fel fog még kelni néhányszor.' 

'Rendben.' - sajnáltam Mimi-t. 'Akkor lassan el is megyek.' 

'Mi is indulunk. Jó volt ma meglátogatni, és téged megismerni Doroti.' - mondta Chen és felhúzta a többieket a kanapéról. Csak Chanyeol makacskodott egy kicsit de a végén ő is megadta magát és odamentünk az ajtóhoz.

'Köszönjük, hogy itt lehettünk és köszönjük a kaját finom volt.' - mosolyogtunk, majd látva Mimi erőltetett mosolyát elköszöntünk és kimentünk az ajtón. Elindultam a buszmegálló felé. Időben voltam, még negyed óra és jön a buszom. Egyszer csak hallom, hogy valaki követ. Lassan megfordultam és Kai-t láttam ahogy fut felém.

'Elfelejtettél valamit? - néztem rá értetlenül.

'Nem...Vagyis igen.' - nevetett és odaadott nekem egy borítékot. 'Tessék ezt neked csináltam.' - mondta egy hatalmas mosollyal. 'Messze laksz?' - kérdezte.

'Busszal megyek.' - mutattam a kivilágított buszmegállóra. 'A busz pedig pont a házunk előtt áll meg.' 

'Akkor megvárom veled. Mi itt lakunk két utcányira. És amúgy is a többiek is szétszéledtek.' - és némán odamentünk a buszmegállóba. Egyikünk se mert megszólalni, nem is jutott eszembe semmi jó téma, így hát elkezdtem kibontani a borítékot, de Kai gyorsan megfogta a kezemet.

'Csak akkor nyisd ki, ha már otthon vagy.' - mondta vörös fejjel. Bólintottam és eltettem a megkezdett borítékot a zsebembe. És ismét csöndben ültünk. Olyan sok dolgot szerettem volna kérdezni tőle... De hirtelen nem jutott eszembe egy se, összekavarodott bennem minden. Minden csak egy pont körül forgott. Éreztem ahogy az arcom egyre vörösebb lesz, és két égető szempárt éreztem rajtam, de nem mertem odafordulni. 

'Még mindig félsz tőlünk?' - kérdezte nevetve Kai.

'Nem. Csak ez még nekem kicsit fura. Tudod nem mindenki ülhet kettesben egy buszmegállóban a bias-aval.' - nevettem én is de még mindig nem mertem felé fordulni.

'És ha azt mondom neked, hogy most ugyan olyan ember vagyok mint te. Nincsenek itt rajongók, se fotósok, senki. Csak te és én. Én pedig nem látok itt semmiféle idolt.' - lassan felé fordítottam a fejem és elmosolyodtam.

'Ha te mondod.' - nevettem. Ő pedig komoly arccal nézett rám. Gyönyörű barna szeme belefúródott az enyémbe, és mintha kicsit közeledett volna hozzám? Vagy ezt csak beképzeltem volna magamnak?... Nem tudom és nem is fogom megtudni. Elmosolyodtam és gyengén koppintottam egyet a fejére. 

'Köszi, hogy megvártad velem a buszt, kedves átlagos srác.' - nevetettem és felszálltam az éppen akkor megérkező buszra. 

Helyet foglaltam és integettem Kai-nak, majd mikor elindult a busz elővettem a borítékot és kinyitottam.

Kedves Doroti,

 Mimi mondta, hogy egy szerencsétlen baleset miatt nem bírtál eljönni a koncertünkre. És ezt valahogy be kell majd pótolnunk. Köszönöm szépen, hogy a rajongónk vagy és támogatsz és szeretsz minket. <- Ezt mondanánk minden rajongónknak, de most itt állok Mimi előtt és nézem a közös képeteket egy táblán, nem is tudom hogy mondjam el, de olyan rajongóval mint te még nem találkoztam. És ahogy Mimi mesélt rólad. Az aranyos volt. Úgy látszik te egyfajta támasza vagy neki, és én ezt aranyosnak tartom. Bár még nem találkoztunk, de én már nagyon várom, hogy meggyógyulj és hogy lássalak...  Szeretettel: EXO Kai (vagyis egy átlagos srác: Jongin.) :)
a levél alján volt egy sor ami többször is át volt húzva: U.I.: Nem foglak sohasem elfelejteni... Ilyen szép és ragyogó lányt még nem láttam SOHA... De még így is tisztán kivehetőek voltak ezek a szavak... 

** Kai szemszöge **

Bolond vagyok... egy idióta, de akkor is. Mit gondoltam? És mi lesz, ha esetleg összejövünk? Semmi... sőt még annál is rosszabb, megutálna... a rajongók igyekezetének hála veszélybe sodornám. De akkor miért mondják sokan, hogy a bátraké a szerencse? Lehet meg kellene próbálnom? Hátha működik?

És ahogy láttam elmenni a busszal minden tiszta lett a fejemben. Meg kell próbálnom. Csak legyen merszem hozzá. 

Ilyenkor csak egyvalakire tudok támaszkodni. Chanyeol-ra. Lehet, hogy egy idióta, de az ilyesmikbe lehet rá számítani 100%-ban. Így hát felhívtam merre van.

'Szia hyung. Merre vagy?' - kérdeztem, mikor felvette a telefont.

'Hyung? Mármint Chanyeol? Ő éppen mosdóra ment.' - szólalt meg egy női hang.

'Igen? És te ki vagy? Ha szabad tudnom.' 

'Oh.. bocsika, a nevem Dara. És ha már úgy is egy csapat taggal beszélgetek akkor elmondom, hogy ma Chanyeol itt alszik nálam.' - nevetett majd gyorsan lerakta a telefont.

Dara? Ki az a Dara? És miért nem tudtam róla? Mindent elmondunk egymásnak... Akkor erről miért nem tudok? 

Megráztam a fejem és tárcsáztam Baekhyun-t.

'Hello hyung. Merre vagy?' - szóltam bele miután a másik oldalon felvették.

'Hello, most értem haza. Miért?' 

'Nincs kedved kijönni a parkba egy kicsit?' - kérdeztem és pozitív választ kaptam. 

Öt perc után ott ültünk a hintán és lustán lökdöstük magunkat előre-hátra,

'Na mi volt olyan sürgős és bizalmas, hogy nem bírtunk otthon beszélni?'

Beszámoltam neki az érzéseimről és a kételyeimről.

'Te beleestél Mimi barátnőjébe?' - ugrott fel a hintáról meglepetésében.

'Ez még egyáltalán nem biztos. És létszíves ne kiabálj.' - álltam fel én is.

'Jó-jó. Na szóval, az elejéről... Te azt mondtad dióhéjban hogy bejön Doroti, de nem akarod, hogy bántsák a rajongók. Ugye?' - bólintottam.

'Ami azt jelenti, hogy belezúgtál, ami pedig egyenesen azt jelenti, hogy beleszerettél. És mind ezt egy nap alatt? Szép munka.' - mosolygott és megsimogatta a fejemet.

'Ne parázd túl magad. Történjék aminek történnie kell. A sorsot nem te irányítod. Csak annyit mondok hajrá!' - mosolygott és megveregette a vállamat. És elindult haza.

'Várj. Még valami.'- mondtam és Baekhyun kíváncsian megfordult.

'Te tudsz valamit egy bizonyos Dara-ról?' - kérdeztem és Baekhyun megvonta a szemöldökét.

'Ez egy szerelmi háromszög? Abban sajnos nem tudok neked segíteni.' - nevetett.

'Nem ez most Chanyeol-lal kapcsolatos.' - mondtam és visszajött hozzám.

'Nem. Mi van Chanyeol-lal?' - kérdezte kíváncsian.

'Hát hogy az előbb felhívtam és egy nő vette fel azt mondva, hogy Chanyeol ma ott alszik nála.' - mondtam és Baekhyun-nak kifehéredett az arca.

'És a csaj neve Dara volt.' - mondta én pedig bólintottam.

'Idióta.' - mondta és gyors léptekben elindult haza, közben elővette a telefonját és sietve hívott valakit.

'Baekhyun, most mi a baj? Történt valami?' - futottam utána, 

'Majd később elmondom.' - fordult hátra dühös arccal, olyan arccal amit még soha nem láttam tőle. Hagytam had menjen, és csak akkor követtem mikor már kellő távolságra volt tőlem. 

Ő biztos tud valamit. És az a valami rossz dolog. Azt mondta elmondja később. Szerintem úgy a legbiztonságosabb ha megvárom míg elmondja magától.

** Mimi szemszöge **

Másnap reggelre a nagyi sokkal jobban lett este még felkeltem hozzá néhányszor, de reggelre már kész palacsintával várt engem. Felhívtam Dorotit, hogy ma nyugodtan itt aludhat. És néhány perc múlva már ott is volt az ajtóba. 

'Nagyon sok mindenről kel veled beszélnem.' - rontott rám amikor kinyitottam neki az ajtót.

'Jó, gyere beszéljük meg palacsintázás közben.' 

'Ez a nagyid híres palacsintája? Vagy a te átlagos palacsintád?' - kérdezte és mikor nagyi kijött egyből tudta a választ. 'Akkor kérek vagy ötöt.' - mondta és már tömte magába az elsőt.

'Ha-ha. Az én palacsintám már nem is olyan jó?' - ültem le mellé és vettem én is egyet. 

'Na kezd el miről szeretnél mesélni.' - mondtam egy palával a számban.

'Ja persze, nézd mit írt nekem Kai.' - mondta és az orromhoz nyomott egy levelet. Elolvastam és elmosolyodtam.

'És akkor ez mit jelent?' - kérdeztem kíváncsian.

'Mit jelentene? Semmit.' - jött zavarba Doroti.

'Egyáltalán mikor adta ezt neked oda?' 

'Tegnap....Elkísért a buszmegállóba.'

'Ollálááá.' - mondtam és megböktem a vállát. 'Nemsokára összejöttök?' - kérdeztem, mire Doroti egy határozatlan nemet mondott.

'Naaaa... ezt még nem tudhatod.' - mondtam és nevettünk egyet.

'Ma egy videoklipet vesznek fel nem messze innen. Menjünk és nézzük meg őket.' - álltam fel az asztaltól tele hassal.

'Ezt honnan tudod?' - kérdezte Doroti.

'Tegnap mondta Baekhyun. Te nem figyeltél? Vagy másra figyeltél?' - kérdeztem tudva a választ..

Fogtuk magunkat felöltöztünk fogtuk a két belépő kártyát amit tegnap a fiúk odaadtak nekünk és elindultunk. 

Mikor odaértünk az őrök beengedtek minket mi pedig teljesen el voltunk varázsolva a sok modern és drága holmitól, majd egy kedves sminkes lány megmutatta merre van az út a fiúkhoz. Mikor benéztünk csak néhány tagot láttunk meg, de ők is nyakik belefúródva a szövegkönyvbe, vagy a táncot gyakorolták, valaki meg simán csak aludt.

'Szerintem most még ne zavarjuk őket.' - mondtam Dorotinak aki helyeselve bólogatott, de azért elővette a kameráját és csinált egy képet Kai-ról, akinek most be lett festve a haja barnára, miközben eszik. És sóhajtozott.

'Én egy pillanatra elmegyek, mindjárt visszajövök, maradj itt.' - mondtam neki ő pedig bólogatva nézte tovább ahogyan a frissen barnára festett hajú fiú eszik és próbálja a tánclépéseket Lay-jel.

Én pedig elindultam felkeresni Baekhyun-t aki nem volt ott a többiekkel. Kerestem kerestem, míg egy ismerős hangot nem hallottam.

'Te mit keresel itt?' - szólalt meg Chanyeol. Ijedten hátranéztem, de nem nekem szólt. Odalopóztam egy bokor mellé és láttam, hogy odafut hozzá egy barna hajú lány.

'Tegnap nálam hagytad ezeket.' - adott át neki egy zacskót.

'Köszi, de ezért nem kellett volna ide jönnöd, fel is hívhattál volna.'

'De akkor nem tudom megcsinálni ezt.' - mondta és átölelte Chanyeol-t, aki viszonozta azt.

'Szeretlek, te buta Happy Virus.' - mondta a lány.

'Én is Dara.' - tette rá Chanyeol a kezét a lány fejére.

Hirtelen valami belefúródott a szívembe.... Fájt. Legszívesebben ordítottam volna, de nem tehetem, ha ordítok észre vesz és ha észrevesz ide fognak jönni, és az még jobban megfájdította volna a szívem. Lehajtott fejjel ültem a bokor mögött és hallgattam az enyelgésüket, majd mikor valami nagy zajt csinált mellettük és a párocska szétrebbent megadatott a lehetőség hogy elfussak. És én futottam, ahogy csak a lábam bírta. 

Egyszer csak nekirohantam valakinek és akkor eszméltem fel, hogy már jó messzire elszaladtam, most már biztonságban éreztem magam. Bocsánatot kértem akinek nekimentem és mentem tovább. Nedves dolgot éreztem az arcomon és észrevettem, hogy én sírok... zokogok, de mitől azt nem értettem. Odamentem ahol hagytam Dorotit és nem találtam ott. Ránéztem a telefonomra és írta, hogy a bejáratnál vár, ha végeztem menjek oda. Elindultam sírva a bejárat felé, a könnyeim nem akartak alábbhagyni. 

És akkor még nem tudtam, de valaki végig láttam a szenvedésem. Valami végig ott volt a hátam mögött, valaki aki figyelte minden egyes megbotlásomat, és hátulról segített felállni, mindezt észrevétlenül, hangtalanul....

Hisz ő is jól tudta... A sorsot nem lehet irányítani. Nem lehet a kezünkbe venni... Hasztalan...