12,5. Nap. Régi maradandó emlékek.

Ezzel az extra szorosan nem kötődő résszel szeretnék mindenkinek még egyszer Boldog Karácsonyt kívánni. <3 :)

(Szeretném megjegyezni itt is hogy feltettem a blogra egy FB oldalt, ha tetszik nektek like-oljátok ->. KPOP Hun )

"Olyan vagy mint a Karácsony"

Régi időkben, mikor még a két szereplőnk még gyerekcipőkben jártak, nem voltak ennyire felszabadultak, vidámak és élettel telik. De miért nem?..

** ??? szemszöge **

Utálom a sulit... Hála az osztálytársaim meleg, gondoskodó szeretetének sűrűn kell iskolát váltanom. És nem értem mi bajuk van velem... Nem ártok én senkinek sem, nincsenek barátaim, nincs egy fiú se aki tetszene nekem, sőt még a jegyeim se annyira jók hogy piszkálni kéne érte. Egy átlagosnak mondható lány vagyok aki egy kis nyugalomra vágyik.

** ??? szemszöge **

Imádom a sulit, mármint magát azt hogy tanulni kell azt nem, inkább azt hogy a legmenőbb lányok egyikének tudhatom magam. Vagy azt hogy jó néhány fiú térden csúszva jön oda elém. A lányok irigykedve, de félve suttognak egymásnak amint meglátnak. Mondjuk úgy én vagyok a méhkirálynő a kaptáramba. És egy dolgot utálok nagyon, a gyenge láncszemeket. 

** Mimi szemszöge **

'Megkérek minden másodévest hogy gyülekezzenek a tornateremben osztályok szerint. Köszönöm.' - szólt a hangos bemondó. Odaléptem egy lányhoz aki kicsit félve, de segítségemre volt, majd beszédbe elegyedve a tornateremhez mentünk, ott elmondták a szokásos évkezdő szöveget, a szabályokat felolvasták, és megkértek, hogy támogassuk az első éveseket. 

'Köszönöm a figyelmet, most kezdetét veszi a tanítás. Minden másodévesnek az osztályfőnökükkel lesz az első órájuk.' - mondta az igazgató nő és ezennel az évnyitónak vége, a diákok lassan a termek felé szállingóztak.  Én is bementem az osztályba és helyet foglaltam az első sorban az ablak mellett. A termünk a harmadikon volt a kilátás csodás volt, pont rá lehetett látni az iskola mellett elterülő hatalmas tóra.

'Mintha ebben az évben többen lennénk mint tavaly.' - mondta néhány lány mögöttem.

'Igen idén kaptunk egy új husit.' - nevettek fel a fiúk.

'Csöndet. Megkezdjük az órát, mindenki foglalja el a helyét.' - jött be az osztályfőnök.

'Mielőtt belemerülnénk az év elei kínlódásnak, egy fontos bejelenteni valóm van. Új diákot köszönthetünk az osztályunkba, Mimi gyere ide és mutatkozz be.' - mosolygott bátorítóan rám az osztályfőnök.

Félénken kicsoszogtam az osztály elé és remegő hangon üdvözöltem őket.'Hello, a nevem Mimi Smith, örülök hogy ide járhatok.' - mondtam és meghajoltam.

** Doroti szemszöge **

Szerencsétlen, szegény, koszos és gyáva... Ezek voltak az első benyomásaim az új lányról. És mégis miféle név az hogy Mimi? Nevetnem kell ezen. 

'Nos remélem jól ki fogtok jönni vele, láthatólag még új neki a környék. Ezért bánjatok vele jól.' - mondta az osztályfőnök. Az osztály egyhangúan helyeselt, de látszott rajtuk, hogy némelyik azt sem tudja hol van, vagy mire helyesel éppen.

'Ki vállalkozik arra hogy körbevezeti?' - nézett reménykedve körbe az osztályon. De semmi válasz, néma csönd. 

Egy perc néma csönd után látva, milyen arcot vág az osztályfőnök nem bírtam tovább és hangosan felnevettem.

'Akkor ez eldőlt, Doroti White te fogod körbevezetni ma órák után Mimit. Köszönöm, hogy önként vállalkoztál erre.' - nézett rám dühösen, majd folytatta a szokásos felelősök kijelölését.

Az óra további részére nem emlékszek, lehajtottam a fejem és elaludtam, majd mikor véget ért egy vékony hangra keltem fel és egy hideg kézre ami megfogta a vállam, hirtelen felkaptam a fejem és a nyápic új diák állt előttem.

'Mit akarsz?' - kérdeztem álmosan.

'Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem muszáj körbevezetned, ha nem akarod.' - mondta, de félre nézve, és láttam, hogy remegnek a kezei.

'Nem igazából nincs semmi dolgom suli után. Legalább elütöm valamivel az időt.' - felvettem a táskám és otthagytam a lányt. Egyenesen a tetőre mentem, ahol már ott voltak a többiek is.

'Hé mindenki megjött D!' - kiáltott fel Sulli. Mindenki felém fordult és helyet csináltak nekem a korláton.

'Megjött a mi 'jó-kislányunk'.' - nevettek fel.

'Te csak fogd be.Miss osztályfelelős.' - nevettem és kivettem a táskámból egy szendvicset.

'Nem mondok mostantól semmit.' - nevetett.

'Hé! Hallottátok? Új lány van a suliba!' - jött ki az ajtón valaki.

'Hyuna, te is megjöttél. Igen hallottuk, D osztálytársa.' - állt fel mellőlem Sulli.

'És milyen?' - kérdezte kíváncsian mikor odaért hozzánk. 

'Ne is kérded, nyápic ne-bánts-virág' - mondtam a szememet forgatva.

'És kitaláltál valami üdvözlést neki?'- kérdezte Hyuna és izgatottan nézett rám.

'Még szép, hisz engem jelölt ki a tanár arra hogy körbevezessem.' - nevettem fel.

A nap további része unalmasan és lassan telt, majd a nap végén...

** Mimi szemszöge **

Tesi óra volt az utolsó. Az egyetlen tantárgy amiben jó vagyok. Bár ezzel sem szeretek kérkedni. Az óra után siettem átöltözni és igyekeztem a suli elé, ahol Doroti már várt. 

'Sajnálom hogy gondot okozok neked ezzel.' - mosolyogtam félénken, mire ő csak legyintett egyet és elindult.

'Mit nézünk meg először?' - kérdeztem izgatottan. Nem volt még olyan iskola ahol valaki tényleg törődött volna velem, legalább annyira, hogy körbevezessen.

'Megmutatok neked egy olyan helyet amit kevesen tudnak..' - mosolygott és a lépcsőházba mentünk és felfelé mentünk, majd jó pár emelet után végre elértük a legfelső ajtót és kimentünk azon.

'Váááo.' - hihetetlen látkép tárult a szemem elé. 

'Ige szoktál jönni amikor lógsz az órákról?' - kérdeztem felé fordulva. 

Láthatólag meglepte a kérdésem, de utána egy vigyorral csak bólintott egyet.

'Megértem, én is szívesebben lennék itt mint azokon az unalmas órákon.' - mondtam és a korláthoz mentem.

Egyszer csak bevágódott az ajtó és két másik lány bukkant fel mögötte.

'Nem is néz ki olyan rosszul.' - nevetett az alacsonyabb hosszú sötétbarna hajú.

'Ne hülyéskedj Sulli inkább kezd el.' - nevetett a másik, majd rám rohantak és ütni kezdtek. Doroti pedig csak nézte ahogy a másik kettő ellátja a bajom. Majd mikor elvégazték a dolgukat a három lány otthagyott kék zöld foltokkal az egész testemen a tetőn.

Azóta a nap óta megtudtam, hogy ők hárman a suli legnépszerűbb triója és Doroti a vezető. És be kellett látom azt a tényt, hogy azóta a nap óta én lettem az egyes számú célpontjuk, ahol tudtak ott bántottak, megaláztak és még sorolhatnám. A suliba senki sem mert hozzám szólni, még rám nézni is alig mertek. Teljesen egyedül voltam, mint mindig. Ez az egyetlen dolog volt ami soha nem változott, és akkoriban még azt hittem nem is fog. 

DE!

Egy nap a kémi laborban tűz ütött ki, megszólalt a vészcsengő, persze ezt senki se vette komolyan, mindenki azt hitte ez csak gyakorlat, és lassan nyugodtan vonultak ki az udvarra.

Persze a trió is azt gondolta, hogy ez csak egyszerű gyakorlat ezért ők inkább felmentek a tetőre. De mikor már vissza akartak menni az épületbe megrémültek. Kinyitották az ajtót és a tűz meleg lángjai csapták meg az orrukat. Ott ragadtak fenn a tetőn egyetlen menekülő út nélkül. Odarohantak a korláthoz és ijedve integetni és kiabálni kezdtek a lent álló diákoknak/tanároknak. De kiabálhattak is ők akárhogyan a lent állók nem tehettek semmit a tűzoltók úton voltak, csak a reggeli dugók miatt elakadtak.

Kiabáltak, sírva ordítottak, a sminkjüknek annyi és a tűz már teljesen elterjedt a tető ajtón és a környékén.

** Mimi szemszöge **

'Pont most kell nekem is wc-re mennem. Tűzriadó gyakorlaton.' - mondtam mikor kijöttem a mosdóból. És ezek után hogy találjam meg az osztályt? Bravó egy pacsit nekem. 

Bolyongani kezdtem a folyosókon hátha elcsípek egy diákot segítségért. Majd feladtam és a lépcsőház felé mentem. Mikor odaértem fentről sárgás fényt láttam leszűrődni és halk kivehetetlen morajlást. Mivel jobb dolgom nem nagyon akadt ezért felfelé vettem az irányt, és amint egyre feljebb jutottam annál melegebb lett. Majd feltűntek a parázs szikrái is. És akkor a fejemben összeállt a kép. Nem gyakorlat van hanem igazi tűz. Befutottam egy ajtón az egyik folyosóra és a kezembe ragadtam egy tűzoltó készüléket, majd visszamentem a lépcsőházba és szapora léptekkel felfelé igyekeztem. 

A hangok egyre hangosabbak és érthetőek lettek. 

'Segítség! Valaki segítsen, nem akarok megégni!' - ismerős hangok.. Ezek Doroti és a barátnői lesznek.

Mikor felértem az utolsó emeleti lépcsőfordulón hatalmas lángcsóvákkal találtam szembe magam, De még így is volt hátra egy szint. Kezembe vettem a tűzoltó készüléket és elkezdtem oltani magam előtt a tüzet egészen a lépcsők tetejéig, majd kirúgtam az ajtót és megláttam a három lányt. Ott ültek a korlátnál és egymásba borulva sírtak.

Mikor odamentem mindhárman ijedve néztek rám.

'Új diák? Miért vagy itt?' - kérdezte Doroti.

'Ez nem a legmegfelelőbb alkalom hogy ezt megbeszéljük álljatok fel és gyertek utánam.' - mondtam és felhúztam a földről. Majd visszamentem az ajtóhoz és az utolsó habokat kifújva lerohantunk a lépcsőn, majd ki egy biztonságos folyosóra.

Lerogytunk a fal mellé és a fűsttől koszos arcunkat törölgettük.

'Miért mentettél meg minket?' - kérdezte Doroti köhögve.

'Miért ne? Ti is emberek vagytok ugyan úgy mint én. Menjetek igazítsátok meg a sminketeket és menjetek le a többiekhez.' - mondtam és otthagytam őket.

Egy mellék ajtón kisurrantam a suliból és beálltam a tömegbe és vártam a tűzoltókat, akik jöttek is. Eloltották a tüzet, majd mindenkit visszavezettek a termekbe, mikor visszaértünk Doroti gyorsan odaverődött hozzánk. 

Persze senki sem tudta mi történt, senkinek sem mondtam el és a lányok is folytatták a piszkálódást, vagyis Sulli és Hyuna. Doroti már nem volt jelen a megalázásaimkor. 

Egyszer egy tesiórán nem volt kedvem átöltözni ezért a suli melletti tóhoz mentem. Mostanában eléggé sűrűn menekültem oda. Valamiért megnyugtat engem a csendes zavartalan víz, és a kacsák úszkálása is, néha még etetni is etetem őket.

Mikor lefeküdtem a szokásos fa alá akkor meghallottam hogy valaki utánam jött. Ijedten felültem és megfordultam.

'Nyugi nem tanár vagyok.' - nevetett Doroti.

'Ettől nem nyugodtam meg.' - mondtam és összehúztam magam.

'Nem kell félned tőlem.' - mondta és leült mellém.

'Adtál rá elég okot hogy féljek tőled.'

'Azokért elnézést kérek. Eleve nem az én ötletem volt ez az egész, én csak meg akartalak viccelni egy kicsit, de nagyon elfajultak a dolgok.' 

'Mondjuk nem csak nézned kellett volna akkor, hanem segíteni nekem, vagy legalább megállíthattad volna.' 

'Szerinted nem próbáltam meg?'

'Nem szeretnék veszekedni.veled, legfőképpen nem itt.' - mondtam és visszafeküdtem a földre.

'Hogy érted, hogy legfőképpen nem itt?' - kérdezte kíváncsian.

'Elég sokszor váltottam már iskolát, mert mindig piszkáltak az osztálytársaim. És most is ez van, de mivel a mamám akivel együtt lakom nem bírja a folytonos költözködést most ki kell tartanom, és ez az egyetlen hely ahol meg birok nyugodni.'

'És a szüleid?' 

'Nincsenek, nem is voltak. Csak egy nevet adtak nekem. Ennyi tellett tőlük.' - mondtam és Doroti elnémult. Ránéztem és bátorítóan megfogta a vállam.

'Már hozzászoktam, hisz nem is ismertem őket, akkor meg nincs mit hiányolni.' - nevettem és az ő arcán is megjelent egy halvány mosoly.

'Én is havonta egyszer ha látom a szüleimet. Egyedül lenni egy hatalmas házban nem jó dolog.' 

'Akkor gyere át hozzánk nyugodtan bármikor.' - mondtam mosolyogva.

'Azt hittem utálsz.' - nézett rám meglepődve.

'Miért tartsak haragot? Túl rövid az élet, hogy egy ilyesmiért utáljalak titeket. És nem ti vagytok az elsők akik piszkáltak engem. Sőt ti még kedvesek voltatok az előzőkhöz képest.'

'Kedvesek? De hisz volt amikor a gyengélkedőbe kerültél.'

'Az semmi. Kórházba is kerültem az előző suliba. Szóval mondjuk úgy hogy megedződtem. És önvédelmet is tanultam, ha esetleg durvára fordult volna a helyzet megvédtem volna magam.' - mutattam a nem nagyon de izmos karomat.

'Akkor meg miért nem csináltál valamit?'

'Gyűlölöm az erőszakot.'

'Hihetetlen vagy.' - nevetett fel.

'Én már csak ilyen vagyok.' - nevettem én is. 'Kezdjük elölről. Hello a nevem Mimi Smith.' - nyújtottam ki felé a kezem.

'Az én nevem Doroti White.' - rázta meg a kezem.

'Legyünk barátok Doroti.' - mosolyogtam és odahúztam magamhoz hogy megöleljem.

'Barátok?' - kérdezte.

'Persze. Barátok.' - nevettem.

'Barátok... Oké.' - nevetett fel de most sokkal felszabadultabban mint előtte. És megölelt.

Majd elkezdtünk beszélgetni a múltunkról a családunkról és hogy miket szeretünk. És rájöttünk hogy van egy csomó közös érdeklődési körünk.

Már eléggé későre járt az idő amikor ráeszméltünk, hogy hol is vagyunk. Felvettük a táskánkat és elmentünk hozzám. Bemutattam nagyinak Dorotit és ott aludt nálam.

Másnap reggel az iskolától nem messze szétváltunk és kezdődött a napi rutin. Sulli és Hyuna megint piszkáltak, de már kicsit visszafogottabban. Sőt egyre ritkábban jöttek oda belém kötni.

De Dorotit se láttam túl sűrűn és ha láttam akkor is komor volt. Ha nevetett az is mű volt és hamis, nem felszabadult mint tegnap.

És ez így ment napokon hónapokon át... Majd mikor harmadévesek lettünk akkor minden megváltozott Sulli és Hyuna másik iskolába mentek, és így az egység felbomlott, persze még mindig féltek Dorotitól, de már nem tulajdonítottak neki akkora rangot. És így beszélhettünk sulin belül is, már nem utáltak az emberek, de nem is barátkoztak velem. Csak úgy elvoltam, magammal és Dorotival. De minden jóban van valami rossz. Dorotinak megtetszett egy fiú akinek én tetszettem, és megszűnt a kapcsolat közöttünk, ő összejött azzal a sráccal de nem tartott tovább egy hétnél. Majd ismét felvette a komor és hűvös maszkját és ismét a suli királynője lett. 

** Doroti szemszöge **

Utálom magam amit tettem Mimivel, de szerelemben és háborúban minden szabad, bár amit én éreztem az osztálytársunk iránt az nem szerelem volt, de meg kellett próbálnom. De kiderült, hogy csak egy éjszakára kellettem neki. Hülyének éreztem magam, hogy egy hét 'románc'-ra elcseréltem az egyetlen barátomat. De ahhoz túl büszke voltam hogy bevalljam tévedtem.

És így eltelt az utolsó évünk is. És itt állok a színpadom a búcsú beszédemet mondom. Ránézek a közönség soraiban ülő Mimire és az üres bamba tekintetével találom szembe magam.

'Köszönjük. A végzősök diákját hallottuk Doroti White-ot  Gratulálunk mindenkinek a sikeres befejezéshez.' - mondta az igazgató és vége lett. Vége lett a középiskolai éveinknek.

És kivel oszthatom meg ezt? Senkivel. Anyáék elutaztak barátaim pedig nincsenek. Mikor kifelé indultam a tornateremből megláttam Mimit a nagymamájával rájuk mosolyogtam és kimentem a teremből és hazafele indultam.

'Várj Doroti. Gyere át hozzánk. Mama csinált finom tortát, és túl nagy az kettőnknek.' - futott utánam Mimi.

'Ne hívj meg magadhoz amikor nem vagyunk barátok.' - mondtam és tovább haladtam.

'Soha nem gondoltam azt hogy valaha is megszakadt volna a barátságunk, csak összezavarodtál, de én vártam, hogy észhez térj. És itt az ideje.' - megfordultam és egyenesen a szemébe néztem.

'Ezt hogy érted?' - kérdeztem.

'Lassú vagy. De nem baj. Csak azt akarom mindezzel mondani hogy még mindig a barátomnak tartalak, sőt az egyetlen barátom vagy, és nem eresztelek el téged egy idióta paraszt miatt se semmi miatt. Nem szabadulsz meg tőlem míg meg nem hallok.' - mosolygott és könnyek szöktek ki a szemeiből.

'És ne mond azt hogy nem vagyunk barátok, olyan boldog voltam amikor barátok lettünk.' - odamentem hozzá és szorosan megöleltem.

'Ne haragudj. Nem úgy gondoltam. Persze hogy barátok vagyunk azok is maradunk.' - nevettünk és elmentünk hozzájuk a végzős bulira. A nagyija remek tortát csinált és utána kicsit beszélgettünk a jövőnkről. És tényleg barátok vagyunk. Ugyan oda jelentkeztünk. A Söul Egyetem Tánc és Ének Karára. 

És hogy mi történik utána az már a jövő titka.... <3

__________________________________________

** Doroti szemszöge **

'Mimi nézd mit találtam.' - hívtam oda magamhoz.

'Mi az?' - kérdezte odafordulva hozzám.

'Ismerős ez a kép?' - nevettem.

'De még mennyire. Végzős évünk évzáróján csináltuk, mikor újra 'egymásra találtunk'' - mosolygott és kitette a képet a faliújságra.

'Milyen kis cukik voltatok.' - jött oda hozzánk Kai.

'Köszönjük. Sokat gyúrtunk rá.' - nevettünk fel.

'Akkor kezdhetjük a karácsonyi bulit?' - kérdezték a fiúk mögöttünk.

'Persze. Had szóljon..' - mondta Mimi.

Egy barátság nem mindig indul zökkenő mentesen, de az ilyen kezdések erősítik meg az igaz barátságot. De még a könnyen szerzett barátságokat sem szabad lebecsülni, hisz azok is lehetnek életre szólóak.... 

12. Nap. Jobb veled mint nélküled.

Boldog karácsonyt mindenkinek. Elnézést amiért rég írtam utoljára. Szeretnék jobban igyekezni a jövőbe , hogy minél hamarabb írhassak. Remélem teljesíteni tudom. :) Na de nem is rizsázok tovább jó olvasást.:3

"Te túl messze vagy, látlak téged, de nem tudlak megérinteni."

** Mimi szemszöge **

Itt vagyunk, a várva várt Karácsonyi koncert, az utolsó napunk amit együtt tölthetünk. És máris este van.Hiányozni fog a nagyi és a fiúk, de nem csüggedek annyira mert Doroti velem jön. Ha ő ott van akkor nem fogok sokat egyedül szomorkodni. Nem lesz rá időm.

'Mimi. Hozd a bőröndödet a kocsihoz.' - jött be Doroti a szobámba.

'Máris itt az idő?' - kérdeztem szomorúan.

'Sajnos igen, de fel a fejjel, legalább úgy megyünk el hogy előtte bulizunk még egy nagyot.' - odajött hozzám, átölelt, majd együtt kivittük a bőröndjeinket, táskáinkat a kocsihoz. Mikor befejeztük egy jól ismert autó gurult a ház elé. Az ajtaja kinyílt és egy kéz sietve intett, hogy szálljunk be. Odasiettünk és beugrottunk hátulra.

'Kicsit késésbe vagyunk. Sietnünk kell.' - mondta egy elől ülő férfi.

'Köszi Bob hogy eljöttél, a fiúk most vannak a főpróbán?' - kérdezte Doroti.

'Annak nemrég vége lett, csak ha már egyszer bementek a színpad mögé onnan a koncert utánig nem jöhetnek ki biztonsági okok miatt.' - magyarázta a férfi.

'Ez valami új? A múltkori koncert előtt kijöhettek.' - kapcsolódtam be a beszélgetésbe.

'Igen, akkor ti ezt még nem is hallottátok, a múltkori koncerten egy csapat rajongó megrohamozta Chen-t és Lay-t amikor kijöttek és elég nagy traumát okoztak neki, így be lett vezetve ez az új szabály.' - fejtette ki Bob.

'Erről nem is meséltek.' - néztünk össze Dorotival.

Az út további részét némán ültük végig, és amikor odaértünk akkor megkaptuk a belépő kártyánkat és Bob elköszönt tőlünk.

'Van még egy kis időnk a kezdésig, lehet hogy még elcsípjük a fiúkat.' - mondta Doroti és már indult is.

És igaza volt, bár futottunk egészen a színpad mögé, de elértük a fiúkat. Éppen a szokásos koncert előtti rituáléba fogtak neki amikor berobbantunk a helyszínre.

'Azt hittük már el se jöttök.' - mosolygott Suho.

'Ki nem hagynánk egy ilyen fontos koncertet.' - mosolyogtunk.

'Akkor ne is húzzuk tovább az időt, gyertek ide.' - beálltunk a körbe és Suho belekezdett a lelkesítő beszédébe. Nem volt hosszú, de lényegre törő és hatásos. A beszéd után mindenki önbizalommal tele ment fel a színpadra, Kai kivételével. Ő megfogta Doroti kezét és arrébb mentek ahol nem hallottam már őket. Én csak a távozó tagok hátát láttam és szomorúsággal töltött el az az érzés, hogy jó hosszú időre nem fogom látni ezeket a fiúkat. Chanyeol utolsóként ballagott fel a lépcsőn. Az utolsó foknál megállt hátranézett és felvette azt a szokásos mosolyát, majd eltűnt. Kicsivel később Kai is felrohant és Doroti is visszajött szomorú arccal.

'Történt valami?' - kérdeztem aggódva.

'Nem, semmi sem történt, csak most világosodott meg bennem, hogy elmegyünk, és soká jövünk vissza.' - megöleltük egymást.

Rajongó módjára végig sikoltoztuk az egész koncertet halálra ijesztve a stáb tagokat körülöttünk, volt olyan rész amit énekeltünk vagy a fiúkkal együtt táncoltuk, és volt olyan is, a Miracle in December című számnál, elsírtuk magunkat, majd újra felvidultunk a fiúk bénázásaik miatt.

Majd eljött az a bizonyos vég. Amikor meghajoltak és megköszönték a közönségnek hogy eljöttek és a szokásos aranyos és rutin mondataikat is elmondták, lejöttek a lépcsőn és az izzadt testüket egy nagy közös ölelésben hozzánk dörgölték. Mondhatom nagyon tetszett, majd még egy kicsit beszéltünk, csináltunk egy csoport képet, majd megszólalt Doroti telefonja, az anyukája hívta, hogy ideje mennünk. Könnyes búcsút vettünk mindenkitől, és elindultunk a kijárathoz. Amikor kiértünk a koncert épületből Doroti anyukája már ott várt minket. Beszálltunk a kocsiba és indultunk is a repülőtérhez.

Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Elfoglaltuk a helyünket, bekapcsoltuk a biztonsági övünket (mert ugye azt be kell), majd mindketten elővettünk egy borítékot a táskánkból.

'Te is kaptál?' - nézett rá a borítékomra Doroti.

'Igen, Suho adta oda nekem mielőtt még elmentünk volna.' - mondtam.

'Nekem is.' - válaszolta vissza Doroti.

Kinyitottuk és csomó papír hullott ki belőlük, mind levél volt, és mind a mai napra volt keltezve.

'Jaj de cukik, mindenki írt nekünk egy levelet.' - mondtam Chen levelét mutatva Dorotinak.

'És mi pedig nem készültünk nekik semmivel sem.' - mondta.

Kutatni kezdtem a papír kupacban, valaki kettő levelet is írt, és fényképet mellékelt magáról. De sehol sem találtam egy valaki nevét. Majd végül meglett, 

Kedves Mimi, remélem jól fogod érezni magad Franciaországba és sok új táncmozdulatot fogtok megtanulni. Legyetek óvatosak és siessetek haza, várni fogunk rátok. Hozzatok nekünk haza sok érdekes ajándékot. Ez kötelező elvárás. Chanyeol.

Amint elolvastam a levelet összehajtottam az összeset és visszatettem a borítékba. Most komolyan? Ennyi? Semmi mélyre ható, romantikus tartalmú levél? Csak egy muszáj levelet volt képes írni nekem? Ennyit érnék én neki? Lehet Baekhyun félrenézett valamit és Chanyeol nem is érez irántam semmit. 

Ha így állnak a dolgok akkor nem fogok egy olyan valaki után futni aki nem érez irántam semmit.

Ránéztem Dorotira aki a könnyeitől megtelt szemit törölgeti és remegő kezeivel egy levelet szorít a szívéhez. Én is ilyen levelet akartam. Amit megőrizhetek egy életen át, ami miatt újra és újra elolvasva csak még jobban beleszeretek az írójába. De nem, én csak egy muszáj levelet kaptam, semmi többet. Remélem Párizs egy új kezdet lesz a számomra.

A gép elindult, mi pedig megkezdtük a hosszú utunkat Párizsba, ahol egy szintén hosszú megpróbáltatás várt ránk, távol a barátainktól, a családunktól, és távol az EXO-tól.

>> EXO <<

A repülőgép felszállt, és a két lány akik már több mint egy hónapja szebbé tették az életüket elrepültek hosszú időre. A koncert után a fiúk megsemmisülve mentek vissza a házukba, fáradtan rogytak le a kanapéra, vagy a földre, mindegy mi volt az csak szilárd legyen. DO mint az EXO anyukája bement a konyhába, hogy összeüssön valami gyorsat és egyszerűt, Xiumin pedig összegyűjtötte a használt ruhákat és elvittek őket a mosó szobába. A többiek a nappaliba összegyűlve ültek és néztek ki a fejükből.

'Mimi és Doroti nélkül meg vagyunk lőve' - mondta Sehun szomorúan. 

A többiek gépiesen bólogatni kezdtek. 

** Chanyeol szemszöge **

Idióta... Egy idióta vagyok. De így lesz a legjobb. 

Míg DO elkészül a vacsorával bementem a szobámba és fáradtan ráhasaltam az ágyamra.

Elővettem a zsebemből egy összegyűrt papírt és remegve kinyitottam.

Mimi, tudom nem helyén való ilyesmit mondanom/írnom mikor éppen csak szakítottál Baekhyun-nal, de nem tudok parancsolni magamnak. Az egész talán akkor kezdődött mikor először megláttalak. Chen hozott téged az öltözőbe tiszta véresen én pedig kölcsönadtam a felsőmet neked, már akkor azt gondoltam, hogy nagyon aranyos lány vagy amikor a pólómba távoztál, de ezt te csak növelni tudtad, amikor azon az estén sírtál a mamád miatt, akkor ráeszméltem, hogy nem csak aranyos, hanem kedves és egyszerűen az ideális lány vagy számomra, de féltem bevallani magamnak, és még Dara is ott volt., majd Baekhyun-nal kezdtél el járni, akkor majdnem összetört a szívem, és mikor Dara bedurvult és azt a sok kegyetlenséget csinálta veled eldöntöttem, hogy megpróbálom elfojtani az érzéseimet irántad, mert nem helyes az ha ennyire szeretlek téged, miközben életveszélyes helyzetekbe kevertelek. De nem bírtam... túl erős a vágy hogy az enyémnek tudjalak... Még a legjobb barátomat is kész voltam eldobni ami megrémisztett. De már nem kell félnem ettől, így bevallhatom neked amit már nagyon rég be kellett volna valljak. Mimi... Szeretlek, úgy szeretlek mint még soha senkit sem. ÉS ez nem fog elmúlni, csak erősödni. Vigyázz magadra Párizsban és gyere haza minél hamarabb hogy újra láthassalak. Hogy újra ölelhesselek, és megcsókolhassalak... Chanyeol.

'Idióta.' - mondtam és összegyűrtem a papírt, majd egy jól célzott dobással a kukámba dobtam, majd felkeltem és kimentem a többiekhez vacsorázni. Majd evés után még kinn maradtunk a nappaliba kicsit hülyülni, de mivel mindenki hulla fáradt volt a szokásosnál is hamarabb bementünk a szobánkba és alváshoz készülődtünk.

'Te mit írtál Mimi-nek?' - jött be a szobába Baekhyun.

'Hogy vigyázzon magára, és érezze jól magát.' - mondtam miközben megágyaztam.

'Csak ennyi? Azt hittem, hogy valami csöpögős levelet írsz neki.' - nézett rám kérdően.

'Mit vártál? Nem is járunk, akkor meg miért kellett volna csöpögős levelet írnom neki?' - kérdeztem dühösen és befeküdtem az ágyamba, Lekapcsoltam a villanyomat és lehunytam a szemem.

'Lehetetlen rajtad kiigazodni.' - hallottam Baekhyun hangját, majd ő is belebújt az ágyába és a szobára néma csend ült. De nem az a megnyugtató éjszakai csönd, az a kínos csönd amikor mindkét fél tudja, hogy a másik nem alszik, de nem is akar beszélgetni.

Másnap reggel mikor felkeltem Baekhyun már nem volt a szobába ami furcsa volt. Baekhyun az az ember aki a legkésőbb kel fel.  Kicsoszogtam a nappaliba és a lakás teljesen kihalt volt. Benyitottam a szobákba és a többiek alvó fejét pillantottam meg. Tényleg, ma szabad napunk volt. De akkor Baekhyun hol lehet? Régebben szokása volt eltűnni órákra, de arról leszokott... vagyis azt mondta.

Kivettem a hűtőből egy pohár pudingot és visszamentem a szobámba. Lassan elnyammogtam a nasi, majd odamentem a kukához, hogy kidobjam. Belenéztem és a kuka üres volt. Ijedten szaladtam ki a nappaliba és túrtam át a benti kukákat a levelemet keresve, de semmi sikerrel, kimentem az utcára és a kinti kukát is átkutattam nagyjából, de ott sem láttam. 

'Mégis hol lehet?' - kérdeztem a fejemet fogva.

'Csak nem azt a levelet keresed amit Miminek írtál?' - kérdezte meg valaki a hátam mögött.

** Baekhyun szemszöge **

'Lehetetlen rajtad kiigazodni.' - mondtam és magam is bemásztam az ágyamba, és gondolkozni kezdtem. Láttam, hogy Chanyeol egy kisebb regényt írt Miminek, de akkor azt hova tette? És miért nem azt adta oda neki? Tényleg lehetetlen rajta kiigazodni. 

Másnap reggel a szokottnál is korábban keltem fel. Mikor körbenéztem rájöttem, hogy ma szabad napunk van és még mindenki alszik. Felvettem egy kényelmes utcai viseletet egy új sapkával amit nemrég vettem, és észrevettem, hogy az árcédula még rajta van, levágtam és a papírral odamentem a kukához, ahol megpillantottam egy összegyűrt papír golyót. Kinyitottam és szélesre tágultak a szemeim amint olvastam, majd zsebre vágtam és kimentem a lakásból. Egyenesen a bárba mentem és rendeltem egy kávét.

'Remélem mostanába sűrűbben jössz ide. Ha idecsalogatnál néhány jó nőt annak pedig még jobban örülnék.' - mondta a pultos amint odaadta a kávémat.

'Csak szeretnéd vén perverz.' - nevettem majd megittam a kávémat. 'De azért megpróbálok gyakrabban jönni. Viszlát.' - mondtam és már távoztam is. Sétálni kezdtem a kihalt utcákon kicsit kiszellőztettem a fejemet és a gondolataimat is. Majd visszaérve a házhoz észrevettem, hogy Chanyeol kétségbe esve túrja a kukánkat.

'Mégis hol lehet?' . kérdezte ellépve a kukától.

'Csak nem azt a levelet keresed amit Miminek írtál?' - kérdeztem elővéve a zsebemből a gyűrött papírt. A hangom hallatán megfordult és ijedve nézett rám.

'Nyugi nem küldtem el neki.' - mondtam és visszaadtam neki. 'De ha legbelül ezt érzed, akkor miért nem ezt adtad oda neki ahelyett az üres sablon helyett?' - kérdeztem.

'Mert idióta vagyok. Más kérdés?' - látszott rajta hogy nagyon leharcolt állapotban van. Megráztam a fejem és együtt visszamentünk. A nappaliban megálltunk és leültünk a kanapára filmet nézni. Majd idő múlásával a többi tag is kezdett kiszállingózni és csatlakoztak hozzánk. Már olyan tizenegyet üthetett az óra amikor Kai kirontott a szobájából a laptopjával falfehért arccal.

'Pasik! Az első dolguk az volt, hogy pasikkal pózoló képeket raktak fel.' - mondta és felénk fordította a laptopját, amin Doroti és Mimi néhány francia fiúval együtt láthatóak különféle vicces beállásokba.

'Ez még nem jelent semmit. Nyugodj le, tudod, hogy vannak fiú barátaik, ők is biztos csak újabb barátok.' - nyugtatta Suho a feldúlt fiút. 

'Még ma elmegyek Párizsba és visszahozom.' - mondta. Suho megfogta és maga alá rántotta a pánikba esett Kai-t, majd jó erős fogással lenyugtatta. Majd Kai is csatlakozott a filmnézéshez, időnkét frissítve az oldalt, hátha Doroti felrak még néhány képet. Csak mosolyogni tudtam rajta, Doroti az első komoly kapcsolata, és lehet látni rajta,hogy fülig szerelmes belé. De ami még jobban meglepett az Chanyeol reakciója volt. Először lefagyott a hír hallatán majd elővette a telefonját és ugyan úgy mint Kai filmnézés közben percenként frissítette Mimi oldalát új infók reményében.

Csak érez iránta valamit, csak nem veszi rá magát, hogy bevallja. És ebben segíteni se tudok. Sőt az igazság az nem is akarok. Hisz Mimi mégis csak a volt barátnőm. Bár a vele töltött egy hónap alatt sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban, de még vannak olyan részek ami még homályos, és most azoknak járok utána, de kezd kirajzolódni a kép...

** Mimi szemszöge **

Hihetetlen Párizs mintha egy másik világba csöppentünk volna, minden szomorúságunk elillant amint leszállt a gép.

A reptéren már vártak minket és elkísértek a kollégiumba, ami olyan volt mintha egy luxus szálloda. Hihetetlen, aznap ki se mozdultunk a szobánkból, berendezkedtünk meg kicsit átalakítottuk, majd a következő nap bementünk az első óránkra, ami ismerkedős óra volt. Egyből jóba lettünk néhány csoporttársunkkal, Louis-szal és Lucas-szal. Nagyon jó fejek és a külsejük sem utolsó, és az egész napot velük töltöttük, elvittek minket a legjobb helyekre és bemutatták nekünk a várost. Estefele visszamentünk a szobánkba és fáradtan dőltem le az ágyamra. Elővettem a laptopomat és videókat kezdtem nézni. Van egy új közös szerelmünk Dorotival. A BTS és azt szoktuk mostanába kivesézni, egyszerűen nem tudunk betelni a látvánnyal. Egy óra múlva lehajtottam a laptop tetejét és lefekvéshez készülődtem. Mikor már éppen elaludtam volna villogni kezdett a telefonom. SMS-em jött. Megnyitottam és egy rövid üzenetet pillantottam meg.

Jobb veled mint nélküled. A feladó pedig... Baekhyun? Ezt meg hogy kell értenem? Néhány nappal ezelőtt ő szakított velem most meg ilyen üzenet ír? Majd jött egy újabb:

Szeretlek YFPC. A feladó ismét Baekhyun. De mi a fene az a YFPC? És miért ír nekem egyáltalán ilyesmit Baekhyun? Talán újra össze akar velem jönni? Akkor meg miért szakított velem? Nem értem...

Kételyek közt érte utol az álom és a hosszú utazás kezdetét vette új barátok és régi emlékek...

11. Nap. Egyszer fenn, egyszer lenn...

Olyan gyors voltam amennyire csak az időm engedte. De inkább a folytatást írom, szóval JÓ olvasást. :)

"Elvesztettem az eszemet, abban a pillanatban, mikor megláttalak."

** Mimi szemszöge **

Csak két szót mondok. Karácsonyi, koncert. Az év egyik legnagyobb koncertje minden csapat, minden előadó számára. A rajongókról nem is beszélve, kétszer annyian jönnek és kétszer annyira be vannak zsongva. Mi sem vagyunk kivételek Dorotival. Teljes lázban égtünk a közelgő EXO különleges karácsonyi koncert miatt, főleg, hogy most nem a közönség sorai között fogunk állni, hanem hátul a színpad mögött. Egy valóra vált álom. 

És még egy álmom valóra vált, Baekhyun, karácsony, velem... Együtt fogjuk tölteni a karácsonyt, bár legalább még tizenhárom személlyel együtt, de együtt. Az első karácsonyunk együtt, és nagyon remélem, hogy nem az utolsó.

'Mimi! Nézd, havazik.' - bökött meg Doroti a próbateremben. Megfordultam, és az ablakhoz mentem.

'Ez olyan varázslatos.' - mosolyogtam el. A külvilág fehérbe borult, de nem abba a koszos latyakos, sáros fehérbe, még nem is sárgába, hanem tiszta ártatlan fehérbe. 'És milyen szívás, hogy itt kell szenvednünk ezzel a tanárral' - szomorodtam el.

'Hallottam Smith! És ha nem jelent túl nagy gondot, White-al megtisztelnének minket, hogy visszatérnek hozzánk?' - szólalt meg a hátunk mögött a tanár.

'Persze, elnézést.' - mondtuk egyszerre és visszamentünk a többiekhez.

'Ha ennyire tuják már a koreográfiát akkor akár elő is adhatják nekünk. Hajrá. Zenét.' - mondta és egy gonosz vigyorral az arcán intett egy fiúnak aki elindította a zenét. De szerencsénk volt, ezt a koreográfiát tudtuk a legjobban, ebben alig voltak nehéz lépések, így hiba nélkül előadtuk. Öröm volt utána a tanárra néznünk aki vörös volt mint a tégla.

'Most azonnal menjenek ki az órámról.' - szólalt meg miután végeztünk. Dühös volt és vérig sértett. Mi csak mosolyogva fogtuk a táskánkat és kimentünk a teremből.

'Erre biztos nem számított, még jó hogy ezt kellett táncolnunk.' - mondta Doroti. Felvettük a kabátunkat, sapkát, sálat, kesztyűt és kiszaladtunk az egyetem udvarára, beleborultunk a hóba és hóangyalokat csináltunk, majd egy gyors hógolyó csata és a végén hóembert készítettünk.

'Mintha két kisgyereket látnék magam előtt.' - egy nevetést hallottunk a hátunk mögött.

'Ki mondta, hogy nem vagyunk azok.' - mondtam mosolyogva, miután ráismertem a hang gazdájára.

'Te talán igen, de néhány este után ezt nem lehet elmondani Dorotiról.' -nyújtotta ki rám a nyelvét Kai.

'Nagyon vicces.' - nevettem és titokban gyúrni kezdtem egy hógolyót.

Doroti odament Kaihoz és a jól megszokott nyáladzás kezdődött, de hamar véget ért hála az én hógolyómnak ami Kai fején landolt. 

'Na de nekünk mennünk kell.' - mondta Kai és kézen fogva elmentek Dorotival.

'Nektek is szia....' - kiabáltam utánuk és mindketten hátra integettek.

Szép is a szerelem. De nem csak nekik. Nekem is van valakim akit szeretek. És tényleg! Eszembe jutott, hogy el kell mennem valamit venni Baekhyun-nak karácsonyra. Már mindenkinek megvettem csak neki nem. Egyszerűen nem tudtam kiválasztani még a tökéleteset. De itt áll előttem az egész nap. Csak kitalálok valamit.

Így elmentem a plázába, az egész gyönyörűen fénylett a sok karácsonyi dísztől.

'Csak nem Mimi? Régen futottunk össze.' - hallottam meg magam mögött egy mélyebb férfi hangot. Kérdően megfordultam és egy borzos hajú magam ember állt mögöttem.

'Dr. Choi? Mit keres maga itt?' - mosolyodtam el.

'A másodállásom miatt jöttem ide a barátaimmal, de nyomukat vesztettem.' - mondta a fejét vakarva.

'Segítek megkeresni őket. Csak írja le hogy néznek ki.' - léptem oda hozzá.

'Rendben, de lehetne, hogy tegeződünk? Most nem vagyok orvos, csak egy egyszerű srác.' - kérdezte mosolyogva.

'Rendben, megpróbálom. Akkor kezdjük a kutatást.' - mondtam és visszamentünk arra a helyre ahol legutoljára még együtt voltak, pontosan leírtam a másik négy barátját, és őszintén mondom, ha megpillantom valamelyiket egyből tudni fogom, azok alapján amit hallottam eléggé érdekes ruhákat hordanak. És az egyiknek rózsaszín a haja.

Amikor elhaladtunk egy kávéház előtt feltűnt, hogy sok lány ácsorgott az ajtó előtt telefonnal és suttogtak egymás között.'Vajon hol lehet Minho?' 'Taemin olyan helyes szőke hajjal.' 'Jongkey!! Olyan jól néznek ki egymás mellett.'

'Véletlenül az egyik barátod neve nem Taemin?' - kérdeztem meg dr. Choi-t, vagyis Minho-t.

'De, miért?' - kérdezte meglepődve.

'Akkor tudom hol vannak.' - mondtam és a kávéház felé mutattam. Néhány hátul lévő lány megfordult és sikítozni kezdtek. Majd jött a sok telefon és a villogástól majdnem összeestem. Odarohantak hozzánk, és engem félrelökve tolakodtak oda Minho-hoz. 

'Hát itt vagy Minho.' - jött ki négy feltűnő öltözködésű fiú. 'És még ezt az ártatlan lányt is bántottad. Ejnye.' - lépett oda hozzám egy szőke hajú mosolygós arcú fiú és felsegített a földről. A lányok körülöttünk felsikoltottak.

'Én ezt most nem nagyon értem.' - mondtam zavartan.

'Mond csak Mimi, hallottál már a SHINee-ról?' - kérdezte Minho a lánytömegből kimászva.

'Ki nem? Persze.' - nevettem fel és akkor hasított belém a felismerés. Tudtam, hogy láttam már dr. Choi-t valahol, de annyira el voltam foglalva a nagyi betegségével és Baekhyun-nal, hogy fel se ismertem ki is ő.

'Így már érthető a lánytömeg.' - mosolyogtam. 'Na de most, hogy végre egymásra találtatok én megyek is.' - elindultam, de valaki megfogta a kezem. Újabb lány sikolyok. 

'Nem mehetsz csak így el. De látszik, hogy sietsz valahova, szóval még egyszer köszönöm, hogy segítettél' - kezet ráztunk, és éreztem, hogy valamit a kezembe nyomott. Majd mosolyogva visszament a többiekhez és ők is elindultak.

Furcsa egy ember az biztos, gondoltam magamba. Megnéztem mit nyomott a kezembe és amikor megláttam kikerekedtek a szemeim. 

Hívj, ha lesz szabad időd,

Mellette pedig ott volt egy telefonszám. Te jó ég... most komolyan ezt csinálják velem? 

Előjött a fejemben egy új rossz érzés, de azt egy időre félre tettem. Most ajándékot kutatok! Egy elég fontos ajándékot, most pont nem fog engem érdekelni egy telefonszám és annak gazdája.

Így hát üzletről üzletre jártam tippeket szerezve, de nem találtam meg az igazit. Megsemmisülve léptem oda egy étteremhez és kértem magamnak valamit. 

'Miért ilyen nehéz találni valamit?' - kérdeztem magamtól.

'Mert rossz helyen keresi.' - hallottam egy hangot, és tudtam, hogy nekem szól. Zavartan néztem körbe, mikor megláttam két szempárt sálba burkolózott fejjel együtt nézett rám nyugodtan.

'Mi már egyszer találkoztunk nem?' - kérdezi a titokzatos idegen.

'Biztos? Nem emlékszem senki ilyenre.' - mosolyodtam el.

'És így?' - kérdezte és lebontotta magáról a sálat. És egy göndör barna hajkoronát és egy aranyos kisfiús arcot pillantottam meg.

'Már emlékszem. Te vagy az aki segített nekem a dalomban.' - a nevére viszont nem emlékeztem, csak annyi jutott eszembe, hogy eszméletlen hangja van és köze van a Super Junior-hoz. A fiú bólintott és visszatette a sálját.

'De hogy értetted, hogy rossz helyen keresem?' - kérdeztem kíváncsian a rendelésemet megkezdve.

'Azt nem tudom, hogy kinek lesz az ajándék de az arcodról ordít, hogy nem barát, sokkal inkább szerelmi kapcsolat.' - kezdet bele. 'És az olyasmi ajándékot én nem a plázába keresném. Legyél ennél kreatívabb.' - kreatívabb? De hogyan? 'Látom nem nagyon megy, akkor segítek, de adj abból cserébe.' - mutatott az előttem lévő hamburgerre.

'Tessék megeheted.' - toltam oda az érintetlen burgert.

'Köszi. Szóval...' - kezdett enni. 'Szerintem kérd meg az egyik barátját, hogy segítsen neked. Biztos vagyok benne, hogy van neki, és ők jobban ismerhetik őt mint te.' - majd miután befejezte felállt.

'Jó volt újra látni. Remélem találkozunk még. Köszönöm a burgert. Viszlát.' - mosolygott és integetve távozott.

Ez eddig az eszembe se jutott. Ha választanom kellene valakit akkor Chanyeol-t választanám, mindenki tud a BaekYeol párosról. És szerintem is ők állnak a legközelebb egymáshoz.

** Chanyeol szemszöge **

'Sziaa. Kérhetek egy hatalmas szívességet?' - és tessék itt is van... a rettegett hívás Mimitől. Tuti, hogy emlékszik még arra, hogy egy pillanatra összenyomtam az ajkunkat.

'Szia. Mi lenne az?' - kérdeztem vissza félve a választól.

'Segítenél ajándékot választani Baekhyun-nak? Nincs semmi jó ötletem.' - a hangján érződött, hogy pánikol.

'Ajándékot?... Persze. Merre vagy? Oda megyek.' - próbáltam higgadt maradni, de nagyon nehezemre esett. Miért mindig Baekhyun az egyetlen téma amiről beszélni akar velem? Miért nem lehetek ÉN az akiről a történet szól?

Sietős léptekkel odaértem a plázához és ő már ott várt rám kinn az ajtó előtt. Ott állt piros arcát masszírozva türelmetlenül nézett jobbra balra, és mikor kiszúrt engem mosolyogva jött oda hozzám.

'Azt hittem el se jössz. Köszi, hogy itt vagy. Nem ismerek senkit sem aki olyan jól ismeri Baekhyun-t mint te.' - mosolygott.

'Hát ebben van valami.' - mosolyodtam el én is. De mélyen legbelül vérzett a szívem. Már megint Baekhyun.

'Megvárhattál volna odabent. Nagyon hideg van idekint.' - tekertem a nyakába a sálamat. Mimi hálás pillantást vetett rám, majd megrázta a fejét.

'Á..csak nemrég jöttem ki, mivel abbamaradt a havazás.' - hajolt le és markolt bele a frissen esett hóba. 'Nézd csak, tiszta fehér hó.' - nyomta oda az arcom elé.

'Ez szép, de hideg is, nem?' - megfogtam a kezét és az arcába nyomtam.

'Ez kellett.' - törölte meg a vizes arcát. 'Nos merre keresgéljünk?' - nézett rám kíváncsian.

Persze az ajándék, el is felejtettem. 'Baekhyun szereti a különleges dolgokat, amik furcsák, de nem rossz értelembe... olyan egyediek.' - bár a múlt évben egy sálat adtam neki ajándékba, amit az utolsó pillanatba vettem egy bazárban, de amiről nem tud az nem fáj neki.

'Értem. Akkor menjünk el a közeli bazárba?'

'Jó ötlet. Menjünk.' - hihetetlen, hogy egyre gondolunk.

'Ha jól hallottam a barátaimtól árulnak ott meleg alkoholos italt.' - mondta és elindult.

'Ki nem nézné az ember belőled, hogy szeretsz inni.' - követtem.

'A látszat néha csal. És ne ítélj túl hamar, alig ismersz még.' - nevetett.

'Ennek csak egy megoldása van ha többet lógunk együtt.' - mondtam és figyeltem a reakcióját, de még csak meg se rezzent.

'Persze. Lóghatunk együtt sokszor, csak februártól érek rá.' - mondta és már megpillantottuk a bazár fényeit.

'Hogy hogy?' - kérdeztem kíváncsian.

'Karácsony után el utazunk a suli jóvoltából egy téli tánctáborba, ami Franciaországban lesz. Dorotival erre készülünk már nyár óta, amikor is felvételt nyertünk rá. Szerinted miért vannak úgy összenőve Kai-val?' - álltunk meg az első árusnál.

'És ott lesztek egészen februárig?' - toltam tovább a következőhöz ahol mindenféle édességet árultak.

'Igen, eléggé hosszú, de hát ott profiktól tanulhatunk.' - a szemei rajta tapadtak egy hosszú savanyú cukron.

'Olyan kérek szépen néhányat.' - mutattam rá és az árus már csomagolta is.

'Köszönjük szépen.' - intettünk búcsút miután fizettem, majd odaadtam Miminek a felét.

'Köszi.' - mosolygott. 'Ó.. van egy ötletem.' - kiáltott fel.

'Baekhyun örülne egy pár kesztyűnek?' - sietett oda egy ruha árushoz.

'Nem vettem volna észre, hogy lenne neki, vagy ha van is neki nem használja őket, még hógolyózni sem vesz fel kesztyűt.'

'Akkor veszek neki egyet, és írok mellé egy levelet. Köszi, hogy segítettél.' - mondta és nézegetni kezdte őket.

'Ezt vedd meg, ennek a színe is és a mérete is jó.' - mutattam rá egyre.

'Köszi, én is azt néztem ki. Na akkor ezt megveszem utána megkeressük azt a frissítő meleg löttyöt.' - mondta és fizetett.

Most már, hogy megvettük Baekhyun-nak az ajándékot már nem volt miért róla beszélnünk, de persze Mimi csak róla tudott beszélni. Majd végre ráakadtunk a végcélunkra. Meglepően finom volt, az alkoholt szinte nem is lehetett érezni rajta. Na ebből megittunk néhányat.

Bevallom őszintén lehet, hogy én kicsivel többet ittam mint Mimi mivel ő normálisnak tűnt, míg nálam az egyenesség táv fogalom volt.

'Segítek ám a sétálásban ha szeretnéd. Kicsit sokat ittál, és nem csak abból a forróból, hanem a vége felé már töményet is kértél. Valami nyomja a szíved hogy ennyit ittál?' - karolta át támogatóan a hátam.

'Csak sok stressz ami a hetek alatt összegyűlt.' - kamu! De hát csak nem mondom meg neki, hogy az nyomja a lelkem, hogy szerelmes vagyok belé. Az igazságtalanság lenne Baekhyun-nal és Mimi-val szemben is.

'Na fogok neked egy taxit és menj haza pihenni.' - mondta mikor a főúthoz értünk. Elengedte a hátam és az út szélére állva kalimpált a taxisoknak. Hihetetlen a női logika, és állandóan beválik, én még eddig soha nem bírtam fogni egyetlen taxit sem kalimpálással, de bezzeg Miminek sikerül. Hihetetlen.

Betuszkolt a kocsiba és egy puszit nyomva az arcomra becsukta az ajtót. Igazságtalanság...

** Doroti szemszöge **

Mikor elmondtam Kai-nak, hogy egy időre Franciaországba megyek azóta a nap huszonnégy óráját velem akarja tölteni. Ami egyben aranyos, de egyben kicsit furcsa.

'Mimi. Akkor nálatok lesz a buli ugye?'

'Igen, nagyi átmegy a szomszéd nénihez addig amíg itt lesznek a fiúk.'

'És nem baj, ha én az utazás kezdetéig ott lakok nálatok, tudod eléggé magányos vagyok egy üres házba.'

'Persze, mikor nem láttunk téged szívesen?' - nevetett bele a telefonba.

'Képzeld megvan az ajándéka, annyit vesződtem vele, de kiválasztottam kis segítséggel.'

'Na ez jó. Én is megvettem Kai ajándékát.' - mondtam büszkén egy kis becsomagolt dobozt nézegetve. 'Remélem tetszeni fog neki.'

'Akkor a buli előtt gyere át és díszítünk. Na nekem még el kell intéznem néhány dolgot. Sziaa'

'Oké, szia.' - mondtam és letettünk a telefont. Na most pedig csomagolok. Először is kell egy ruha amit Mimiéknél veszek fel a bulira, és kell egy csomó Franciaországba, szóval hajrá.

Nem telt többe mint két és fél órába míg mindent összepakoltam. És most végre pihenő.

** Kai szemszöge **

A szíves megszakad ha arra gondolok, hogy Doroti egy ismeretlen országba megy. Annyi fiú van ott akik rávethetik magukat, hisz csak rá kell nézni Dorotira. Féltem.

'Vigyáznod kell rá! Nagyon. Ígérd meg!'

'Neked is szia. És igen ígérem. Nem vagyok hülye, és Doroti sem az. Sőt ő még szeret is téged.'

'Tudom, én is őt, de Mimi, féltem.'

'Természetes viselkedés. Tudom. De ilyenkor azt kéne mondanod, hogy ÉN is vigyázzak saját magamra. Dorotit ne féltsd tud ő vigyázni magára. Én már csak tudom.'

'Jó... bocsi, akkor vigyázzatok mindketten magatokra majd és egymásra. Na de amiért kereslek az más.'

'Kivel, had halljam.'

'Doroti ajándékáról van szó...'

'Ugye vettél neki valami! Az elég durva lenne ha nem.' - szakított félbe dühösen.

'Persze ez nem is kérdés, de a véleményedet szeretném kikérni, hogy tetszeni fog e neki vagy nem. Na szóval vettem neki egy...'

'Ez olyan romantikus. Bár nekem venne ilyet Baekhyun.'

'Ne aggódj, már vett neked valamit aminek szerintem örülni fogsz.' - néztem félre az említett személyre. Aki éppen egy díszdobozt próbált eldugni az egyik fiókjába.

'Na de mennem kell, majd akkor a bulin találkozunk. Szia.' - letettem.

'Baekhyun ne legyél szégyellős, Mimi biztos örülni fog neki. És szerintem te is az ő ajándékának, hallottam hogy Chanyeol segített neki választani akkor tuti hogy örülni fogsz, hisz még mindig csak azt az egy sálat vagy hajlandó hordani amit ő adott neked tavaly.'

'Chanyeol segített neki? Ő most hol van?' - kérdezte ijedten.

'A szobájában. Kicsit részegen jött haza, azt mondta ittak egy keveset Mimivel, majd hazajött.' - mire befejeztem Baekhyun-nak már hűlt helye volt.

Biztos csak aggódik a barátjáért.

** Baekhyun szemszöge **

Bele se akarok gondolni, hogy mit csinálhattak kettesben. És ittak is? a legutóbbi alkalommal amikor Mimi alkoholt fogyasztott az ágyba kötött ki velem. Ezért eléggé elfogadható az aggódásom.

Berohantam a szobánkba és ott találtam a magas törpét az ágyán kiterülve. Közelebb mentem és láttam egy széles mosolyt az arcán.

'Szeretlek...Mimi...' - mormogta alig kivehetően, de én tisztán és érthetően hallottam. Azt a két szót amit már a kórházban is hallottam tőle. Majd láttam hogy egy könnycsepp végig gurul az arcán és befele fordult. Nem szeretem így látni Chanyeol-t. Nagyon nem.

Kimentem a szobából, és elhatároztam, hogy meglátogatom az egyik ismerősömet. Ezért bementem a legközelebbi bárba.

'Hello Bacon! Rég jártál már erre.' - fogadott a jól ismert hang amint beléptem.

'Kicsit sem változott ez a hely, az alkohol és a cigi szag pont kiegyenlítő, és a szokás szerint sokan vannak.' - léptem oda a pulthoz.

'Ez igaz, bár sokkal többen jönnének, ha azt mondhatnám, hogy ez a hely az EXO Baekhyun barátjának a bárja, de ugye ezt nem mondhatom.' - nevetett fel.

'Ne is bánd. A sok rajongó még kiskorú.' -ültem le a szokásos helyemre.

'Ebben van valami. Na most miben segíthetek?' - kérdezte miközben egy teli poharat csúsztatott oda .

'Semmiben. Nem segítségért jöttem, csak tudod nem árt egy kis kikapcsolódás.' - sóhajtottam és végig néztem a táncoló népen.

'Menj, és szedj fel magadnak valakit. Ma elég sok egyéniség fordult itt meg.' - nevetett fel.

'Ugye nem mondtad el senkinek sem amit múltkor mondtam.' - néztem rá ijedten.

'Persze hogy nem, majd ha el akarod mondani elmondod.'

'Amúgy meg járok egy lánnyal, de ez is bonyolult tudod...'

'Hát ez szívás barátom. Ha a helyedben volnék dobnám a csajt és megtartanám a barátot. Barátnőt találhatsz többet is, de igaz barátot nem.' - nem hülyeség amit beszél, de a baj az hogy szeretem Mimit. És Chanyeol-t is mint barátot persze.

De tudom hogy kell döntenem. 'Köszi a tanácsot és az italt, írd fel majd legközelebb kifizetem.' - ő csak legyintett egyet. Elköszöntem és hazamentem. Határozott voltam, már tudtam kit kell választanom!

Karácson napja....

** Mimi szemszöge **

Tisztára izgatott vagyok, ma van karácsony, és nem sokára utazunk. De előtte még van egy küldetésünk. A buli. Jónak kell lennie, elég sok szerencsétlenség ért ebben az évben minket ahhoz, hogy ezt boldogan töltsük.

'Mimi, megjöttem.' - kopogtak az ajtón.

'Gyere Doroti, csak éppen elkezdtem a díszítést, a nagyi pedig tortát csinál.' - nyitottam ki az ajtót.

'Aranyos lett a karácsony fa.' - mutatott a nappali közepén lévő hatalmas fenyőfára.

'Saját kreáció. Köszönöm, sokat szenvedtem vele.' - nevettem. 'Az aljához rakhatod az ajándékot ha akarod.' - és már oda is rakott egy nagy halom dobozt.

'A fele házilag készített, de nem akartam sokat költekezni.'

'Én is így vagyok ezzel.' - nevettünk. 'Na akkor folytassuk a díszítést, nincs már túl sok időnk.' - folytattuk a ház díszítését, a ház külsejére is aggattunk néhány égősort, sőt építettünk egy hóembert amit szintén villogó égőkkel díszítettünk fel, egyszóval jól nézett ki. 

Utána jöhetett az öltözködés smink és a haj beállítása. Most sem vittük túlzásba, rajtam egy kötött bő pulcsi és egy fekete csőnaci volt a hajamat begöndörítettük és került rám egy kis alapozó. Doroti az én egyik nagy pulcsimba volt alá karácsony mintás cicanadrágot vett fel haját kivasalta és ő is alapozót és szempillaspirált tett fel,.

Nemsokára megjöttek a fiúk is, valaki mikulásnak öltözve, szegény Luhan pedig rénszarvas ruhába öltözve, ami persze jól állt neki de ordított róla, hogy nem ő akarta felvenni.

Mindenki lerakta az ajándékokat a fa alá és elkezdtük a bulit. Nevettünk, játszottunk és persze ettünk. Kai kérésére csirkét csináltunk, jó sokat. Majd jöhetett az ajándékozás. 

Sok kedves ajándékot kaptam, némelyiket nem is értettem, de mosolyogva elfogadtam. Dorotitól egy érdekes fehérneműt kaptam amit persze nem mutattam meg a fiúknak. Chanyeol is adott nekem egy aranyos medálokkal teli karkötőt. Bevallom régóta akartam már egy ilyet. Majd odalépet hozzám Baekhyun és félrehívott engem.

'Tessék, boldog karácsonyt Mimi.' - mondta szomorúan.

'Tessék neked is boldog karácsonyt.' - adtam át én is az ajándékot kicsit furcsálva a fiú arckifejezését.

Kinyitottam a dobozt és egy gyönyörű szív medállal ellátott nyaklánc volt benne és egy papír. Kivettem és mielőtt olvasni kezdtem volna Baekhyun is kinyitotta az ajándékot.

'Ez nagyon jól néz ki. Köszönöm.' - nyomott egy puszit az arcomra. De miért csak oda?

'Ez is gyönyörű és szív alakú ez olyan aranyos.' -hajoltam oda a szájához, de ő kitért és ismét megpuszilta az arcomat.

'Szívesen.' - na jó ez már nagyon furcsa. Kinyitottam a levelet és kikerekedett szemmel olvasni kezdtem.

Kedves Mimi,
Az utóbbi napokban észrevettem, hogy sokszor került szóba Chanyeol a beszélgetéseink során. Persze nem olyan furcsa ez, hisz a csapat társam meg minden, de valami többről van itt szó. Észrevettem... észrevettem, hogy nem csak holmi baráti érzelmeket táplálsz iránta, mélyen  szívedben te őt szereted és nem engem. Ezt nagyon sokára bírtam feldolgozni, de valahol mindig tudtam. Tudtam, hogy túl szép legyen... Viszont így nem bánom annyira a dolgot, inkább bízlak téged egy jó barátomra mint egy vad idegenre. Bocsáss meg, hogy karácsonykor kell ezt csinálnom, de nem nézhetem tovább, hogy ti ketten szenvedjetek miattam. De tudnod kell, hogy mindig is szerettelek és szeretni is foglak. Baekhyun.

'Hyunii én ezt nem értem. Most szakítani akarsz velem?' - kérdeztem remegő hangon.

'Kérlek érts meg engem. Sokkal jobb lesz neked vele.' - mondta én pedig elnémultam. Milyen szörnyű alak vagyok. Nem bírtam jól leplezni az érzelmeimet Chanyeol iránt és hosszú ideig már majdnem fizikai fájdalmat okoztam a világ legkedvesebb emberének. Nem érdemlek meg semmilyen ajándékot sem. 

'De kérlek tégy meg nekem egy dolgot.' - szólalt meg ismét Baekhyun.

'Bármit.' - préseltem ki ezt az egy szót a számból.

'Ha megtennéd, hogy egy ideig nem találkoznál velünk. Csak egy kis idő kell míg elfogadhatlak mint Chanyeol új barátnője. Nem kell sok, csak egy kis idő.' - mondta könnyes szemekkel.

'Februárig nem fogjuk egymást látni.' - mondtam.

'Köszönöm.' - mondta és visszament a többiekhez.

Én is követtem egy idő után, mikor lehiggadtam egy kicsit. Majd megpróbáltam visszazökkenni a jó hangulatomba.

** Doroti szemszöge **

Boldog vagyok, a karácsonyt együtt tölthetem a legjobb barátaimmal, és néhány nap múlva az egyikkel Franciaországba repülök, hogy táncolhassak. Már csak egy valami hiányzik...

'Doroti, boldog karácsonyt.' - lépett oda hozzám Kai vörös arccal.

Kíváncsian kinyitottam és hirtelen elállt a lélegzetem. 'Ez...ez... Komoly?' - kérdeztem.

'Had adjam rád.' - mondta és kivette a gyűrűt a dobozból és ráhúzta az ujjamra.

'Megláttam és rád gondoltam.' - nevetett zavartan.

'Te vagy a legjobb.' - ugrottam a nyakába. Majd egy hosszú szenvedélyes csókot váltottunk.

'Szobára létszíves!' - kiáltott felénk Sehun, aki talpig sálakba volt betekerve.

Erre szétváltunk és csak nevettünk. Úgy látszik Mimivel egyre gondoltunk, ugyanis én is egy eléggé erotikus fehérneműt kaptam, persze ugyan olyan reakcióm volt mint Miminek. A többiek is megleptem csomó kedvességgel.

Visszaszívom amit az előbb mondtam. Nem hiányzik itt már semmi sem.

** Chanyeol szemszöge **

Mióta Baekhyun és Mimi visszajöttek a konyhából különös módon nem voltak együtt. Nem is néztek egymásra. Ez különös.

'Baekhyun tessék karácsonyt.' - jött oda Baekhyun és átadott nekem egy kis dobozt.

'Ez mi?' - kérdeztem.

'Az ajándékod.' - mondta egy erőltetett mosollyal, majd gyorsan tovább állt. Kinyitottam és egy csoki és levél volt benne. Kinyitottam azt és elolvastam.

Chanyeol,
Egyből a közepébe vágok, szakítottam Mimivel, nem olyan régen. Miért azt kérded? Mert tudom.. tudom, hogy ti nektek együtt kell lennetek és nem nekem vele. Ezt tudtam, tudtam szinte az elejétől, de mivel megszerettem, nem akartam elengedni, de mostanában nagyon magad alatt vagy, sőt egyenesen szörnyen festesz. Ezért nem akarok több feszültséget se szomorúságot köztünk. Vissza akarom kapni a legjobb barátomat, és ha ehhez le kel mondanom a barátnőmről ám legyen, majd jön egy új. Csak kérnék tőled valamit, amit Mimitől is kértem, egy ideig nem mutatkozzatok előttem kettesben,még meg kell szoknom a gondolatot. És még valami, ha nem vigyázol rá, akkor elfelejtheted mindezt és visszaveszem őt tőled. Na de ez csak a legrosszabb eset. Legyetek boldogok. Én is az leszek. Baekhyun.

Ez... ez most mi? Szakítottak? Vagyis várjunk ezek szerint Mimi is úgy érez ahogy én és Baekhyun... Most nem tudom hogy sírjak a szomorúságtól, vagy nevessek a boldogságtól, így hát egyiket sem választottam, csak csöndben maradtam és feloldódtam a közösségi boldogságban.

az utazás az olyan dolog ami sorsdöntő is lehet egy ember életében. Jó vagy rossz ez már a személy és a helyzeten múlik.

10. Nap. Elsők...

Jóóó... :3 Mindenkinek szép napot/estét/reggelt, ki mikor olvassa. Nagyon boldog vagyok mert kapok néhány pozitív visszajelzést. Ezért nekem bele kell húznom. Hajrá nekem, és jó olvasást nektek ;)

"Nem hallod ahogy a szívem megdobban... Legelőször?"

** Doroti szemszöge **

A heti programom abból állt, hogy órákra jártam, életemben először jegyzeteltem azokon, Majd elmentem a kórházba Mimit meglátogatni. És legvégül az én bolondos Kai-mal tölthettem egy kis időt. Annyit beszélgettünk már, hogy szinte mindent tudtunk egymásról, jókat, rosszakat, és furcsákat.

'Mi jót csináltál ma?' - ölelt át hátulról Kai.

'Nagyon semmit, egész napot végig aludtam egy próbateremben.' - nevettem és belefurakodtam magam a mellkasához.

'Jó napod lehetett. Én az egész napomat végig táncoltam. Durva próba volt.' - dőlt hátra velem az ágyamban.

'Biztos fáradt vagy.' - fordultam felé és másztam fentebb az ágyon, míg el nem értem a fejéig.

'Csak egy kicsit.' - mosolygott csukott szemmel.

'Akkor ma csak lazuljunk.' - és húztam magunkra a takaróm.

'Köszönöm.' - nevetett halkan és mindketten az alvásra koncentráltunk. 

Másnap mikor felébredtem egyedül találtam magam az ágyon egy cetlivel a fejemen.

Bocsi, hogy elmentem szó nélkül, de olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni téged. Ma eléggé elfoglalt leszek, még keményebb próbák állnak elénk... De este ha nem zavarok majd átjövök. Szeretlek, Kai.

Milyen kis aranyos. De azért felkelthetett volna, így egész nap nem fogom látni. Na de ideje felkelni. Szombat volt úgyhogy nem volt suli, de a gyakorlás akkor sem maradt el. Kicsit lazítottam, megreggeliztem, És utána elkezdem a munkát.

'Doroti!!! Gyere át! Unatkozom.'

'Otthon vagy? Haza engedtek? Ez szuper, nemsokára ott vagyok.' - mondtam és letettem a telefont. Mimi kellett most nekem. Van néhány dolog amit nem tudok megbeszélni Kai-val csak úgy, túl kínos.

'Azt hittem győzködnöm kell majd téged, hogy gyere át. Ez csak egy valamit jelenthet. Mit szeretnél elmondani?' - léptem be Mimi szobájába.

'Ennyire kiismerhető lennék?' - nevettem.

'Már nagyon rég óta barátnők vagyunk. Ha ennyit se tudnék rólad az gáz lenne.' - mosolygott és leült mellém az ágyára.

'Ha már ilyen jól ismersz nem fogok hazudni. De mielőtt elmondom ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni.' - Mimi bólintott és folytattam. 'Nos...Tudod Kai-val már elég jól elvagyunk mostanában, és amikor kettesben vagyunk néha már a kelleténél jobban bevadul és többet szeretne.' - mondtam zavartan.

'Ezek szerint ti...' - kerekedett ki izgatottan a szemei.

'Nem. Minden alkalommal elfutottam.' - mondtam egy nagy sóhajjal.

'És Kai mit szólt erre?'

'Azt mondta vár míg készen nem állok.'

'Hát ez nem fest túl jól,'

'Nem.' - nevetettem fel szomorúan.

'De figyelj, ezt nem lehet siettetni. Majd megérzed ha készen állsz rá.' - mosolygott bátorítóan Mimi.

'Tudom, És azt hiszem készen állok rá.'

'Biztos? Akkor hajrá! Szurkolok nektek.'

'Úgy beszélsz mintha ti már eljutottatok volna odáig.'

'Honnan veszed hogy nem?'

'Téged idézve: Már nagyon rég óta barátnők vagyunk. Ha ennyit se tudnék rólad az gáz lenne. Amúgy meg ha megtettétek volna és nem mondtad volna el nekem az még rosszabb.' - néztem Mimire szomorúan.

'Nem, még nem csináltuk. És ami azt illeti hasonló cipőben járok mint te.' - nevetett. És megöleltük egymást.

'Na akkor mit csináljunk ma?' - kérdeztem felvidulva.

'Nagyi megtiltotta, hogy egy ideig elhagyjam a házat, szóval ha csinálni szeretnél valamit az itthon kell.' sóhajtott és felállt az ágyról.

'Így már kicsit nehezebb, de nem félj, feldobom a napodat. Csak várj itt, mindjárt visszajövök.' - mondtam és elszaladtam a legközelebbi boltig, ott vettem alapanyagokat és visszamentem.

'Téged mindig fel lehet vidítani egy kis sütés-főzéssel.' - mutattam fel a zacskókat.

'Tényleg jól ismersz engem. Na akkor kezdjünk is hozzá.' - mondta és bementünk a konyhába. Az eredmény ugyan olyan volt mint általában, egy tiszta falfelület sem akadt, a padló és a pult is tiszta liszt, vagy tojás, de a süti az kiváló lett. Szépen feldíszítettük. De olyan szép lett hogy nem volt szívünk megenni, így egyenlőre beraktuk a hűtőbe.

'Ez egy jó menet volt.' - nevetett és elkezdte takarítani a sütés utáni csatateret.

'Ja-ja. És most fel kell ezt mind takarítani?' - néztem és egy bólintást kaptam válaszra.

Egészen délig takarítottunk és rendeltünk kínait ebédre. Ebéd után újra visszaállt az unalom.

'Nem szeretnéd gyakorolni a táncot?' - kérdeztem megtörve a hosszú csöndet.

'Persze, de nekem egy hét kiesett nem tudom az új lépéseket, tanítasz?'

'Hogyne, bár én sem tudom még tökéletesen, de lássunk neki.' - elkezdtünk próbálni, de egy idő után már az is unalmas volt. Fáradtan dőltünk rá az ágyamra.

'Na ez egy érdekes nap volt. De késő van haza kéne mennem.' - mondtam és felálltam az ágyról.

'Rendben, Akkor holnap találkozunk.' - mondta Mimi a bejárati ajtóban egy puszit nyomva az arcomba.

'Rosszkor jövök?' - kérdezte meg valaki mögöttünk.

'Hyunni.' - mosolyodott el Mimi.

'Nem dehogy is, már éppen indulni készültem. Akkor holnap beszélünk.' - mosolyogtam és titokban rákacsintottam Mimire, aki erre vörös lett.

'Szia Doroti.' - integetett Baekhyun. 'Vigyázz magadra hazafele.' - mondta és integettek míg el nem hagytam az utcát. Kedves és aranyos. Pont Miminek való fiú. Mostmár lassan egy hónapja járnak, és lassacskán kezdem kizárni a gondolatot a fejemből, hogy Chanyeol-lal jobban összeillenek.

'Fúú~ De jó itthon lenni.' - mondtam mikor beléptem az üres házba. És mielőtt kényelembe helyeztem volna magam a kanapén amikor kopogtak az ajtón.

'Most ültem le.' - mondtam fáradtan és odacsoszogtam az ajtóhoz.

'Későn jövök?' - jelent meg Kai az ajtóban.

'Te soha nem jössz későn.' - mosolyogtam és megöleltem.

** Kai szemszöge **

Nem tudom hanyadik alkalom volt már ez.. Hogy rá akartam vetni magam Dorotira, de tudtam, hogy vissza kell fognom magam, vagy egy életre elüldözöm magam mellől.

'Szüleid ma nincsenek itthon?' - kérdeztem gyorsan körbepillantva a lakásba.

'Nem, nemrég indultak el egy újabb üzleti útra.' - mondta szomorúan.

'Akkor most egyedül vagyunk?' - kérdeztem kicsit közelebb húzva magamhoz.

'Igen...egyedül. Nem nézünk valami filmet?' - kérdezte gyorsan kerülve a pillantásomat.

'Persze. Mit nézünk ma?' - mosolyogtam és leültünk a kanapéra.

'Mit? Mondjuk...a Jégvarázst?' - mondta és berakott egy CD a lejátszóba.

'Jó lesz.' - mondtam és az ölembe húztam Dorotit és elkezdtük nézni az animációt.

Elkezdtük nézni, és már a felénél jártunk amikor finoman masszírozni kezdtem a vállait.

'El ne aludj.' - nevettem fel.

'Megpróbálok.' - fordult felém és egy lágy puszit nyomott a számra. 'Máris frissebbnek érzem magam.' - nevetett fel.

Odahajoltam hozzá és ráragasztottam az ajkaimat az övéire. Elég hosszú és szenvedélyes csókot váltottunk és mikor szétváltunk Dorotinak a szemeiben izgalmat vettem észre.

'Pedig azt mondják jó mese.' - mosolygott, és ettől csak még jobban megkívántam.

'Megnézhetjük máskor is.' - mondtam ő pedig félénken bólintott, majd felálltunk és kézen fogva a szobájába mentünk....

** Mimi szemszöge **

Jó unalmas napnak ígérkezett ez a mai nap, de Doroti feldobta az egészet.

'Csináltatok ma valami jót?' - kérdezte Baekhyun a kanapén ülve.

'Igen csináltunk egy gyümölcs, csoki tortát. Megkóstolod?' - kérdeztem a hűtőhöz lépve. Kivettem a szépen díszített tortát és vágtam két szeletet belőle.

'Jól néz ki.' - állt fel Baekhyun a kanapéról és jött oda hozzám.

'Köszönjük szépen, remélem az íze is jó lett. Sok fura dolgot kevertünk bele.' - elővettem két villát és az egyiket odaadtam Hyun-nak.

Belekóstoltunk és egy fanyar íz fogadott. 'Túl sok szeszt raktunk bele.' - nevettem fel.

'Szerintem jó lett, kicsit erős az alkohol miatt, de amúgy finom.' - mosolygott és tovább ette a tortát.

Majd még egy szeletet majd még egyet és végül megettük az egészet, de utána sok mindenre nem emlékeztünk, csak néhány halvány emlékfoszlány suhant végig az agyamban, a szobám az ágyam és Baekhyun arca.

Másnap szőrnyű fejfájással keltem fel. Letettem a kezemet az ágyra, hogy támogassam magam a felülésben, de valami nagy és puha dologba botlott a kezem. Lassan odanéztem és Baekhyun alvó arca köszönt vissza. Nem lepődtem meg, hisz már aludt velem néhányszor már, csak akkor ruha is volt rajtunk.

Kimásztam az ágyról és csak akkor vettem észre, hogy Éva kosztümben vagyok. Ijedten felkaptam magamra a pizsomámat ami a székemen volt. Elbicegtem a gyógyszeres szekrényhez és fájdalomcsillapító után kutattam. Mikor találtam bevettem egyet és visszamentem az ágyamhoz.

Amikor visszaértem Baekhyun álmos és félig alvó szemei néztek rám.

'Fenn vagy?' - kérdeztem félénken.

'Igen, de majd széthasad a fejem.' - hajolt fel egy kicsit a fejét fogva.

'Gondoltam, tessék vedd be.' - mondtam és átadtam neki a fájdalomcsillapítót.

'Köszi, életmentő vagy.' - nevetett és a takaró kicsit lejjebb csúszott a mellkasán, és megcsillant a fehér bőre.

'Te észre vetted már, hogy nincs rajtad ruha?' - kérdeztem higgadtan

Baekhyun nevetett, majd lassan benézett a takaró alá.

'Mimi, meztelen vagyok! És nézd a ruháink szét vannak dobálva a földön. Azt ne mond hogy mi...' - nézett kérdően rám.

'Engem ne kérdezz tegnap én is ugyan úgy kiütöttem magam mint te, és én is úgy keltem fel ahogy te.' - ültem le az ágyra.

'Akkor ez azt jelenti, hogy megvolt az első?' - mosolygott Baekhyun és a karjaiba húzott engem.

'Bár nem emlékszem belőle semmire sem de igen. Az első.. Nem is volt vészes.' - csókoltam meg finoman Baekhyun-t.

'Ha így gondolod talán megismételhetnénk.' - nézett rám az ördögi mosolyával.

'Ha már úgyis az ágyban vagyunk.' - mondtam és kezdtünk bele a.. köhöm~ cselekménybe, amikor Baekhyun telefonja megszólalt. Szétváltunk, odamászott a telefonjához és felvette, majd néhány másodperc után az enyém is megszólalt, Doroti keresett. Akkor ezek szerint nem csak nekem volt meg az első éjszakám tegnap.

'Szia Doroti, mondjad mizu.'

'Mimi!! Találkoznunk kell ma valamikor.' - hangozz a hangján hogy izgatott.

'Én is ezt akartam mondani.' - nevettem.

'El se hiszem. Ez durva. Tegnap beszélgettünk róla és meg is történt.' - nevetett ő is.

'Aham, majd beszélünk, most leteszem. Szia.' - leraktam a telefont és ezzel egy időben Baekhyun is.

'Most mennem kell kicsit késésben vagyok. Este átugrom.' - mondta összeszedte a cuccait és befutott a fürdőbe.

Aranyos amikor siet, mindig elfelejt valamit ilyenkor. Mikor kijött a fürdőből sietve húzta fel a zokniját a lábára és futott a bejárat felé.

'Hyunni. Az egyik az én zoknim. Itt a tied párja.' - siettem utána és rádobtam a fejére.

'Mi lenne velem nélküled?' - mosolyogva nézett rám.

'Valószínűleg elvesznél és a sivatagban kötnél ki.' - nevettem el magam és odaadtam neki a kulcsait és a telefonját.

'Csak ügyesen.' - csókoltam meg és löktem ki a kegyetlen hideg külvilágba.

'Majd jövök.' - mondta és elment.

Mikor már biztosra vettem, hogy nincs az ajtóm előtt sikoltozni kezdtem... Boldog voltam, de egyben csalódott is. Az első alkalmam volt ez és nem emlékszem semmire, csak Baekhyun arcára amint odahajol hozzám. Ennyi. De remélem Dorotiék nem úgy csinálták mint mi, és emlékeznek mindenre. Az már tényleg hátborzongató lenne, ha ugyan az a helyzet lenne mindkettőnknél.

Miközben ezen gondolkoztam kopogtak az ajtón. Dorotira számítva mosolyogva szélesre tártam azt, de meglepetésemre egy magas tündérszerű fiú állt ott.

'Chanyeol? Baekhyun nemrég ment dolgozni. Nem vele kéne lenned?' - kérdeztem kíváncsian.

'De...éppen oda tartok, de még van egy kis időm, és gondoltam megállok és megnézem hogy vagy.' - furán mosolygott és a kezeit dörzsölte.

'Gyere be, ne fagyoskodj odakinn. Amúgy meg jól vagyok, csak a nagyi házi-őrizetet rendelt ki nekem, vagyis nem hagyhatom el a házat egy ideig. Bár nem mintha itthon nem lenne ugyanolyan veszélyes a dolog.' - mondtam és beinvitáltam Chanyeol-t a házba.

'Hogy megy a suli?' - kérdezte Chanyeol.

'Jól, de komolyan azért jöttél, hogy megkérdezd ezeket?' - néztem rá vigyorogva.

** Chanyeol szemszöge **

Nem, nem azért jöttem, hogy megkérdezzem tőled azt amit Kai elmondott már nekem egyszer, csak azért, mert mást is mondott ami nyugtalanított... Azt mondta, hogy tegnap tettetek egy olyan dolgot ami mindkettőtöknek első élmény volt. És azért jöttem, hogy megkérdezzem ezt, de hogy is kérdezzem? Az eléggé furcsa lenne, ha szimplán megkérdezném:
'Igaz, hogy lefeküdtél Baekhyun-nal?' - vagy valami ilyesmi.

'Igaz, miért, zavar?' - hallottam a választ. Mi? Te jó ég én ezt tényleg hangosan kérdeztem meg? Ennyire hülye lennék.

'Nem...nem zavar egyáltalán, csak kíváncsi voltam.' - préseltem ki a szavakat a számból egy gyenge mosollyal az arcomon.

'Nem nagy dolog. Gondolom te is lefeküdtél már Darával néhányszor.' - mondta flegmán. Ez igaz, de akkor is. Fáj ha belegondolok, hogy az a lány akit szeretek a legjobb barátommal ágyba bújt. Ez jobban fáj, mint valóságban együtt látni őket.

'Nem akarok bunkó lenni, és igazából egyáltalán nem zavar a jelenléted, de nem szeretném ha miattam késnél el a munkából,szóval szerintem ideje lenne indulnod.' - mondta Mimi és tudtam hogy igaza van. Az igazság az hogy már most késésben vagyok, de valahogy soha sem tűnik fontosnak a munkám amikor Mimivel vagyok kettesben. Bár lehet azért, mert csak akkor lehetek vele kettesben miikor dolgunk van és én még hátra maradok vele egy kisit.

'Igazad van. Akkor majd írok neked.' - mondtam mosolyogva. Dobtam egy puszit a szájára és kimentem az ajtón, hátrahagyva a lesokkolt lányt.

Én egy idióta vagyok, de nem tehettem róla a testem magától mozdult. Nagyon jó... a mai napomat tölthetem azzal, hogy egy hihető magyarázatot találjak ki Miminek.

** Doroti szemszöge **

Best night ever! Csak ennyit tudok mondani. Minden pillanatát élveztem, bár amit sokan is mondanak elsőre fáj, nagyon fáj, de utána hihetetlen érzés. És hogy ezt azzal tetem meg először akit tiszta szívemből szeretek az leírhatatlan érzés. Szavakba szinte el se tudom mondani, de azért Miminek megpróbálom, hisz tegnap egész nap hallgathatta a hisztimet, és a telefonhívás után neki is lesz mit mondania úgy érzem.

Nem bírtam sokáig otthon ülni ezért felkaptam a kabátomat és Mimihez mentem. Mikor kinyitotta az ajtót a karjaiba ugrottam és csak úgy áradni kezdett belőlem a szöveg.

'El sem hiszem, hogy ez megtörtént, és hogy neked is... Ez hihetetlen. Olyan jó volt majd beleőrültem. És láttad volna Kai testét.. Már attól beindultam, hogy láttam őt teljes dísz nélkül' - nevettem és elengedtem Mimi nyakát.

'És neked? Neked milyen volt.' - kérdeztem izgatottan.

'Olyan...észveszejtő, de megnyugtathatlak Baekhyun teste se utolsó... Minden bizonnyal nem annyira kigyúrt mint Kai-é, de a hátsója az..' - elhallgatott és elmerült a gondolataiban. '...tökéletes.' - felvett egy félig félénk félig kielégült mosolyt, ami szerintem mindent elárul az éjszakájáról.

'Ez egy emlékezetes dátum lesz nekünk.' - mondtam és Mimi csak bólintott.

A továbbiakban kiveséztük a fiúk testét centiméterről centiméterre és megállapítottuk, hogy mindkét fiú egy főnyeremény más-más szempontokból. Megebédeltünk, majd hazamentem.

Hazaérve anya fogadott engem.

'Szia anya, mikor jöttetek meg?' - kérdeztem megölelve.

'Csak én jöttem haza, apádat ott tartották, még egy jó ideig nem fog tudni hazajönni. Nagyon sok munka van. Ezek a Hong Kong-iak nagyon tudják az embert siettetni, de ők nem csinálnak semmit.' - idegeskedett és bement a szobájukba. Majd néhány perc múlva kijött a bőröndjét szorongatva.

'Hova mész? Nem azt mondtátok, hogy legalább egyikőtök itthon lesz karácsonykor? Ahhoz már csak egy hét van hátra. Anya...' - kérdeztem szomorúan amint láttam anya veszi fel a kabátját.

'Ne haragudj kicsim, de nem csak apa van elhavazva a munkával, nekem is csak annyi szabad időm volt, hogy hazajöjjek új ruhákért. De megígérem, hogy újévre hazajövünk mindketten.' - puszilt meg és már szaladt is ki az ajtón egy taxihoz ami idő közben megállt a házunk előtt, bedobta a bőröndjét majd visszaintegetett nekem és sietve beszállt az autóba és elhajtottak.

Remek, pedig egy pillanatig azt hittem, hogy legalább ebben az évben együtt töltjük a karácsonyt mint egy normális család. De azt hiszem meg kell kérdeznem Mimi mamáját, hogy tölthetem-e náluk a karácsonyt.

De a mai hangulatomat semmi sem teheti tönkre, ma vagyok a legboldogabb egész elmúlt életemben, pedig eddig azt tartottam a legboldogabb napomnak amikor Mimivel legjobb barátnők lettünk . Ő volt az első igaz barátnőm akkoriban és ez a mai napig se változott annyiban, hogy még mindig ő a legjobb barátnőm, de vannak mások is akiket a barátnőimnek tartok, a gimis korszakban viszont ezt nem lehetett nagyon mondani. Sok elsőt éltünk át együtt, vagy egyszerre. Első sikeres érettségi, első sikeres felvétel ugyanarra a szakra, első koncert, első sikeres vizsga és most ez. Remélem még sok elsőben lesz részünk közösen.

Minden kiváló, tökéletes, mindenki boldog, de sejteni lehet, hogy hamarosan beköszönt a rég elkezdődött tél. Kemény, heves havazás és csúszós utak... Ilyenkor lehet a legnagyobbakat esni...

_____________________________________________________________

Itt van újabb kis falánkság: