11. Nap. Egyszer fenn, egyszer lenn...

Olyan gyors voltam amennyire csak az időm engedte. De inkább a folytatást írom, szóval JÓ olvasást. :)

"Elvesztettem az eszemet, abban a pillanatban, mikor megláttalak."

** Mimi szemszöge **

Csak két szót mondok. Karácsonyi, koncert. Az év egyik legnagyobb koncertje minden csapat, minden előadó számára. A rajongókról nem is beszélve, kétszer annyian jönnek és kétszer annyira be vannak zsongva. Mi sem vagyunk kivételek Dorotival. Teljes lázban égtünk a közelgő EXO különleges karácsonyi koncert miatt, főleg, hogy most nem a közönség sorai között fogunk állni, hanem hátul a színpad mögött. Egy valóra vált álom. 

És még egy álmom valóra vált, Baekhyun, karácsony, velem... Együtt fogjuk tölteni a karácsonyt, bár legalább még tizenhárom személlyel együtt, de együtt. Az első karácsonyunk együtt, és nagyon remélem, hogy nem az utolsó.

'Mimi! Nézd, havazik.' - bökött meg Doroti a próbateremben. Megfordultam, és az ablakhoz mentem.

'Ez olyan varázslatos.' - mosolyogtam el. A külvilág fehérbe borult, de nem abba a koszos latyakos, sáros fehérbe, még nem is sárgába, hanem tiszta ártatlan fehérbe. 'És milyen szívás, hogy itt kell szenvednünk ezzel a tanárral' - szomorodtam el.

'Hallottam Smith! És ha nem jelent túl nagy gondot, White-al megtisztelnének minket, hogy visszatérnek hozzánk?' - szólalt meg a hátunk mögött a tanár.

'Persze, elnézést.' - mondtuk egyszerre és visszamentünk a többiekhez.

'Ha ennyire tuják már a koreográfiát akkor akár elő is adhatják nekünk. Hajrá. Zenét.' - mondta és egy gonosz vigyorral az arcán intett egy fiúnak aki elindította a zenét. De szerencsénk volt, ezt a koreográfiát tudtuk a legjobban, ebben alig voltak nehéz lépések, így hiba nélkül előadtuk. Öröm volt utána a tanárra néznünk aki vörös volt mint a tégla.

'Most azonnal menjenek ki az órámról.' - szólalt meg miután végeztünk. Dühös volt és vérig sértett. Mi csak mosolyogva fogtuk a táskánkat és kimentünk a teremből.

'Erre biztos nem számított, még jó hogy ezt kellett táncolnunk.' - mondta Doroti. Felvettük a kabátunkat, sapkát, sálat, kesztyűt és kiszaladtunk az egyetem udvarára, beleborultunk a hóba és hóangyalokat csináltunk, majd egy gyors hógolyó csata és a végén hóembert készítettünk.

'Mintha két kisgyereket látnék magam előtt.' - egy nevetést hallottunk a hátunk mögött.

'Ki mondta, hogy nem vagyunk azok.' - mondtam mosolyogva, miután ráismertem a hang gazdájára.

'Te talán igen, de néhány este után ezt nem lehet elmondani Dorotiról.' -nyújtotta ki rám a nyelvét Kai.

'Nagyon vicces.' - nevettem és titokban gyúrni kezdtem egy hógolyót.

Doroti odament Kaihoz és a jól megszokott nyáladzás kezdődött, de hamar véget ért hála az én hógolyómnak ami Kai fején landolt. 

'Na de nekünk mennünk kell.' - mondta Kai és kézen fogva elmentek Dorotival.

'Nektek is szia....' - kiabáltam utánuk és mindketten hátra integettek.

Szép is a szerelem. De nem csak nekik. Nekem is van valakim akit szeretek. És tényleg! Eszembe jutott, hogy el kell mennem valamit venni Baekhyun-nak karácsonyra. Már mindenkinek megvettem csak neki nem. Egyszerűen nem tudtam kiválasztani még a tökéleteset. De itt áll előttem az egész nap. Csak kitalálok valamit.

Így elmentem a plázába, az egész gyönyörűen fénylett a sok karácsonyi dísztől.

'Csak nem Mimi? Régen futottunk össze.' - hallottam meg magam mögött egy mélyebb férfi hangot. Kérdően megfordultam és egy borzos hajú magam ember állt mögöttem.

'Dr. Choi? Mit keres maga itt?' - mosolyodtam el.

'A másodállásom miatt jöttem ide a barátaimmal, de nyomukat vesztettem.' - mondta a fejét vakarva.

'Segítek megkeresni őket. Csak írja le hogy néznek ki.' - léptem oda hozzá.

'Rendben, de lehetne, hogy tegeződünk? Most nem vagyok orvos, csak egy egyszerű srác.' - kérdezte mosolyogva.

'Rendben, megpróbálom. Akkor kezdjük a kutatást.' - mondtam és visszamentünk arra a helyre ahol legutoljára még együtt voltak, pontosan leírtam a másik négy barátját, és őszintén mondom, ha megpillantom valamelyiket egyből tudni fogom, azok alapján amit hallottam eléggé érdekes ruhákat hordanak. És az egyiknek rózsaszín a haja.

Amikor elhaladtunk egy kávéház előtt feltűnt, hogy sok lány ácsorgott az ajtó előtt telefonnal és suttogtak egymás között.'Vajon hol lehet Minho?' 'Taemin olyan helyes szőke hajjal.' 'Jongkey!! Olyan jól néznek ki egymás mellett.'

'Véletlenül az egyik barátod neve nem Taemin?' - kérdeztem meg dr. Choi-t, vagyis Minho-t.

'De, miért?' - kérdezte meglepődve.

'Akkor tudom hol vannak.' - mondtam és a kávéház felé mutattam. Néhány hátul lévő lány megfordult és sikítozni kezdtek. Majd jött a sok telefon és a villogástól majdnem összeestem. Odarohantak hozzánk, és engem félrelökve tolakodtak oda Minho-hoz. 

'Hát itt vagy Minho.' - jött ki négy feltűnő öltözködésű fiú. 'És még ezt az ártatlan lányt is bántottad. Ejnye.' - lépett oda hozzám egy szőke hajú mosolygós arcú fiú és felsegített a földről. A lányok körülöttünk felsikoltottak.

'Én ezt most nem nagyon értem.' - mondtam zavartan.

'Mond csak Mimi, hallottál már a SHINee-ról?' - kérdezte Minho a lánytömegből kimászva.

'Ki nem? Persze.' - nevettem fel és akkor hasított belém a felismerés. Tudtam, hogy láttam már dr. Choi-t valahol, de annyira el voltam foglalva a nagyi betegségével és Baekhyun-nal, hogy fel se ismertem ki is ő.

'Így már érthető a lánytömeg.' - mosolyogtam. 'Na de most, hogy végre egymásra találtatok én megyek is.' - elindultam, de valaki megfogta a kezem. Újabb lány sikolyok. 

'Nem mehetsz csak így el. De látszik, hogy sietsz valahova, szóval még egyszer köszönöm, hogy segítettél' - kezet ráztunk, és éreztem, hogy valamit a kezembe nyomott. Majd mosolyogva visszament a többiekhez és ők is elindultak.

Furcsa egy ember az biztos, gondoltam magamba. Megnéztem mit nyomott a kezembe és amikor megláttam kikerekedtek a szemeim. 

Hívj, ha lesz szabad időd,

Mellette pedig ott volt egy telefonszám. Te jó ég... most komolyan ezt csinálják velem? 

Előjött a fejemben egy új rossz érzés, de azt egy időre félre tettem. Most ajándékot kutatok! Egy elég fontos ajándékot, most pont nem fog engem érdekelni egy telefonszám és annak gazdája.

Így hát üzletről üzletre jártam tippeket szerezve, de nem találtam meg az igazit. Megsemmisülve léptem oda egy étteremhez és kértem magamnak valamit. 

'Miért ilyen nehéz találni valamit?' - kérdeztem magamtól.

'Mert rossz helyen keresi.' - hallottam egy hangot, és tudtam, hogy nekem szól. Zavartan néztem körbe, mikor megláttam két szempárt sálba burkolózott fejjel együtt nézett rám nyugodtan.

'Mi már egyszer találkoztunk nem?' - kérdezi a titokzatos idegen.

'Biztos? Nem emlékszem senki ilyenre.' - mosolyodtam el.

'És így?' - kérdezte és lebontotta magáról a sálat. És egy göndör barna hajkoronát és egy aranyos kisfiús arcot pillantottam meg.

'Már emlékszem. Te vagy az aki segített nekem a dalomban.' - a nevére viszont nem emlékeztem, csak annyi jutott eszembe, hogy eszméletlen hangja van és köze van a Super Junior-hoz. A fiú bólintott és visszatette a sálját.

'De hogy értetted, hogy rossz helyen keresem?' - kérdeztem kíváncsian a rendelésemet megkezdve.

'Azt nem tudom, hogy kinek lesz az ajándék de az arcodról ordít, hogy nem barát, sokkal inkább szerelmi kapcsolat.' - kezdet bele. 'És az olyasmi ajándékot én nem a plázába keresném. Legyél ennél kreatívabb.' - kreatívabb? De hogyan? 'Látom nem nagyon megy, akkor segítek, de adj abból cserébe.' - mutatott az előttem lévő hamburgerre.

'Tessék megeheted.' - toltam oda az érintetlen burgert.

'Köszi. Szóval...' - kezdett enni. 'Szerintem kérd meg az egyik barátját, hogy segítsen neked. Biztos vagyok benne, hogy van neki, és ők jobban ismerhetik őt mint te.' - majd miután befejezte felállt.

'Jó volt újra látni. Remélem találkozunk még. Köszönöm a burgert. Viszlát.' - mosolygott és integetve távozott.

Ez eddig az eszembe se jutott. Ha választanom kellene valakit akkor Chanyeol-t választanám, mindenki tud a BaekYeol párosról. És szerintem is ők állnak a legközelebb egymáshoz.

** Chanyeol szemszöge **

'Sziaa. Kérhetek egy hatalmas szívességet?' - és tessék itt is van... a rettegett hívás Mimitől. Tuti, hogy emlékszik még arra, hogy egy pillanatra összenyomtam az ajkunkat.

'Szia. Mi lenne az?' - kérdeztem vissza félve a választól.

'Segítenél ajándékot választani Baekhyun-nak? Nincs semmi jó ötletem.' - a hangján érződött, hogy pánikol.

'Ajándékot?... Persze. Merre vagy? Oda megyek.' - próbáltam higgadt maradni, de nagyon nehezemre esett. Miért mindig Baekhyun az egyetlen téma amiről beszélni akar velem? Miért nem lehetek ÉN az akiről a történet szól?

Sietős léptekkel odaértem a plázához és ő már ott várt rám kinn az ajtó előtt. Ott állt piros arcát masszírozva türelmetlenül nézett jobbra balra, és mikor kiszúrt engem mosolyogva jött oda hozzám.

'Azt hittem el se jössz. Köszi, hogy itt vagy. Nem ismerek senkit sem aki olyan jól ismeri Baekhyun-t mint te.' - mosolygott.

'Hát ebben van valami.' - mosolyodtam el én is. De mélyen legbelül vérzett a szívem. Már megint Baekhyun.

'Megvárhattál volna odabent. Nagyon hideg van idekint.' - tekertem a nyakába a sálamat. Mimi hálás pillantást vetett rám, majd megrázta a fejét.

'Á..csak nemrég jöttem ki, mivel abbamaradt a havazás.' - hajolt le és markolt bele a frissen esett hóba. 'Nézd csak, tiszta fehér hó.' - nyomta oda az arcom elé.

'Ez szép, de hideg is, nem?' - megfogtam a kezét és az arcába nyomtam.

'Ez kellett.' - törölte meg a vizes arcát. 'Nos merre keresgéljünk?' - nézett rám kíváncsian.

Persze az ajándék, el is felejtettem. 'Baekhyun szereti a különleges dolgokat, amik furcsák, de nem rossz értelembe... olyan egyediek.' - bár a múlt évben egy sálat adtam neki ajándékba, amit az utolsó pillanatba vettem egy bazárban, de amiről nem tud az nem fáj neki.

'Értem. Akkor menjünk el a közeli bazárba?'

'Jó ötlet. Menjünk.' - hihetetlen, hogy egyre gondolunk.

'Ha jól hallottam a barátaimtól árulnak ott meleg alkoholos italt.' - mondta és elindult.

'Ki nem nézné az ember belőled, hogy szeretsz inni.' - követtem.

'A látszat néha csal. És ne ítélj túl hamar, alig ismersz még.' - nevetett.

'Ennek csak egy megoldása van ha többet lógunk együtt.' - mondtam és figyeltem a reakcióját, de még csak meg se rezzent.

'Persze. Lóghatunk együtt sokszor, csak februártól érek rá.' - mondta és már megpillantottuk a bazár fényeit.

'Hogy hogy?' - kérdeztem kíváncsian.

'Karácsony után el utazunk a suli jóvoltából egy téli tánctáborba, ami Franciaországban lesz. Dorotival erre készülünk már nyár óta, amikor is felvételt nyertünk rá. Szerinted miért vannak úgy összenőve Kai-val?' - álltunk meg az első árusnál.

'És ott lesztek egészen februárig?' - toltam tovább a következőhöz ahol mindenféle édességet árultak.

'Igen, eléggé hosszú, de hát ott profiktól tanulhatunk.' - a szemei rajta tapadtak egy hosszú savanyú cukron.

'Olyan kérek szépen néhányat.' - mutattam rá és az árus már csomagolta is.

'Köszönjük szépen.' - intettünk búcsút miután fizettem, majd odaadtam Miminek a felét.

'Köszi.' - mosolygott. 'Ó.. van egy ötletem.' - kiáltott fel.

'Baekhyun örülne egy pár kesztyűnek?' - sietett oda egy ruha árushoz.

'Nem vettem volna észre, hogy lenne neki, vagy ha van is neki nem használja őket, még hógolyózni sem vesz fel kesztyűt.'

'Akkor veszek neki egyet, és írok mellé egy levelet. Köszi, hogy segítettél.' - mondta és nézegetni kezdte őket.

'Ezt vedd meg, ennek a színe is és a mérete is jó.' - mutattam rá egyre.

'Köszi, én is azt néztem ki. Na akkor ezt megveszem utána megkeressük azt a frissítő meleg löttyöt.' - mondta és fizetett.

Most már, hogy megvettük Baekhyun-nak az ajándékot már nem volt miért róla beszélnünk, de persze Mimi csak róla tudott beszélni. Majd végre ráakadtunk a végcélunkra. Meglepően finom volt, az alkoholt szinte nem is lehetett érezni rajta. Na ebből megittunk néhányat.

Bevallom őszintén lehet, hogy én kicsivel többet ittam mint Mimi mivel ő normálisnak tűnt, míg nálam az egyenesség táv fogalom volt.

'Segítek ám a sétálásban ha szeretnéd. Kicsit sokat ittál, és nem csak abból a forróból, hanem a vége felé már töményet is kértél. Valami nyomja a szíved hogy ennyit ittál?' - karolta át támogatóan a hátam.

'Csak sok stressz ami a hetek alatt összegyűlt.' - kamu! De hát csak nem mondom meg neki, hogy az nyomja a lelkem, hogy szerelmes vagyok belé. Az igazságtalanság lenne Baekhyun-nal és Mimi-val szemben is.

'Na fogok neked egy taxit és menj haza pihenni.' - mondta mikor a főúthoz értünk. Elengedte a hátam és az út szélére állva kalimpált a taxisoknak. Hihetetlen a női logika, és állandóan beválik, én még eddig soha nem bírtam fogni egyetlen taxit sem kalimpálással, de bezzeg Miminek sikerül. Hihetetlen.

Betuszkolt a kocsiba és egy puszit nyomva az arcomra becsukta az ajtót. Igazságtalanság...

** Doroti szemszöge **

Mikor elmondtam Kai-nak, hogy egy időre Franciaországba megyek azóta a nap huszonnégy óráját velem akarja tölteni. Ami egyben aranyos, de egyben kicsit furcsa.

'Mimi. Akkor nálatok lesz a buli ugye?'

'Igen, nagyi átmegy a szomszéd nénihez addig amíg itt lesznek a fiúk.'

'És nem baj, ha én az utazás kezdetéig ott lakok nálatok, tudod eléggé magányos vagyok egy üres házba.'

'Persze, mikor nem láttunk téged szívesen?' - nevetett bele a telefonba.

'Képzeld megvan az ajándéka, annyit vesződtem vele, de kiválasztottam kis segítséggel.'

'Na ez jó. Én is megvettem Kai ajándékát.' - mondtam büszkén egy kis becsomagolt dobozt nézegetve. 'Remélem tetszeni fog neki.'

'Akkor a buli előtt gyere át és díszítünk. Na nekem még el kell intéznem néhány dolgot. Sziaa'

'Oké, szia.' - mondtam és letettünk a telefont. Na most pedig csomagolok. Először is kell egy ruha amit Mimiéknél veszek fel a bulira, és kell egy csomó Franciaországba, szóval hajrá.

Nem telt többe mint két és fél órába míg mindent összepakoltam. És most végre pihenő.

** Kai szemszöge **

A szíves megszakad ha arra gondolok, hogy Doroti egy ismeretlen országba megy. Annyi fiú van ott akik rávethetik magukat, hisz csak rá kell nézni Dorotira. Féltem.

'Vigyáznod kell rá! Nagyon. Ígérd meg!'

'Neked is szia. És igen ígérem. Nem vagyok hülye, és Doroti sem az. Sőt ő még szeret is téged.'

'Tudom, én is őt, de Mimi, féltem.'

'Természetes viselkedés. Tudom. De ilyenkor azt kéne mondanod, hogy ÉN is vigyázzak saját magamra. Dorotit ne féltsd tud ő vigyázni magára. Én már csak tudom.'

'Jó... bocsi, akkor vigyázzatok mindketten magatokra majd és egymásra. Na de amiért kereslek az más.'

'Kivel, had halljam.'

'Doroti ajándékáról van szó...'

'Ugye vettél neki valami! Az elég durva lenne ha nem.' - szakított félbe dühösen.

'Persze ez nem is kérdés, de a véleményedet szeretném kikérni, hogy tetszeni fog e neki vagy nem. Na szóval vettem neki egy...'

'Ez olyan romantikus. Bár nekem venne ilyet Baekhyun.'

'Ne aggódj, már vett neked valamit aminek szerintem örülni fogsz.' - néztem félre az említett személyre. Aki éppen egy díszdobozt próbált eldugni az egyik fiókjába.

'Na de mennem kell, majd akkor a bulin találkozunk. Szia.' - letettem.

'Baekhyun ne legyél szégyellős, Mimi biztos örülni fog neki. És szerintem te is az ő ajándékának, hallottam hogy Chanyeol segített neki választani akkor tuti hogy örülni fogsz, hisz még mindig csak azt az egy sálat vagy hajlandó hordani amit ő adott neked tavaly.'

'Chanyeol segített neki? Ő most hol van?' - kérdezte ijedten.

'A szobájában. Kicsit részegen jött haza, azt mondta ittak egy keveset Mimivel, majd hazajött.' - mire befejeztem Baekhyun-nak már hűlt helye volt.

Biztos csak aggódik a barátjáért.

** Baekhyun szemszöge **

Bele se akarok gondolni, hogy mit csinálhattak kettesben. És ittak is? a legutóbbi alkalommal amikor Mimi alkoholt fogyasztott az ágyba kötött ki velem. Ezért eléggé elfogadható az aggódásom.

Berohantam a szobánkba és ott találtam a magas törpét az ágyán kiterülve. Közelebb mentem és láttam egy széles mosolyt az arcán.

'Szeretlek...Mimi...' - mormogta alig kivehetően, de én tisztán és érthetően hallottam. Azt a két szót amit már a kórházban is hallottam tőle. Majd láttam hogy egy könnycsepp végig gurul az arcán és befele fordult. Nem szeretem így látni Chanyeol-t. Nagyon nem.

Kimentem a szobából, és elhatároztam, hogy meglátogatom az egyik ismerősömet. Ezért bementem a legközelebbi bárba.

'Hello Bacon! Rég jártál már erre.' - fogadott a jól ismert hang amint beléptem.

'Kicsit sem változott ez a hely, az alkohol és a cigi szag pont kiegyenlítő, és a szokás szerint sokan vannak.' - léptem oda a pulthoz.

'Ez igaz, bár sokkal többen jönnének, ha azt mondhatnám, hogy ez a hely az EXO Baekhyun barátjának a bárja, de ugye ezt nem mondhatom.' - nevetett fel.

'Ne is bánd. A sok rajongó még kiskorú.' -ültem le a szokásos helyemre.

'Ebben van valami. Na most miben segíthetek?' - kérdezte miközben egy teli poharat csúsztatott oda .

'Semmiben. Nem segítségért jöttem, csak tudod nem árt egy kis kikapcsolódás.' - sóhajtottam és végig néztem a táncoló népen.

'Menj, és szedj fel magadnak valakit. Ma elég sok egyéniség fordult itt meg.' - nevetett fel.

'Ugye nem mondtad el senkinek sem amit múltkor mondtam.' - néztem rá ijedten.

'Persze hogy nem, majd ha el akarod mondani elmondod.'

'Amúgy meg járok egy lánnyal, de ez is bonyolult tudod...'

'Hát ez szívás barátom. Ha a helyedben volnék dobnám a csajt és megtartanám a barátot. Barátnőt találhatsz többet is, de igaz barátot nem.' - nem hülyeség amit beszél, de a baj az hogy szeretem Mimit. És Chanyeol-t is mint barátot persze.

De tudom hogy kell döntenem. 'Köszi a tanácsot és az italt, írd fel majd legközelebb kifizetem.' - ő csak legyintett egyet. Elköszöntem és hazamentem. Határozott voltam, már tudtam kit kell választanom!

Karácson napja....

** Mimi szemszöge **

Tisztára izgatott vagyok, ma van karácsony, és nem sokára utazunk. De előtte még van egy küldetésünk. A buli. Jónak kell lennie, elég sok szerencsétlenség ért ebben az évben minket ahhoz, hogy ezt boldogan töltsük.

'Mimi, megjöttem.' - kopogtak az ajtón.

'Gyere Doroti, csak éppen elkezdtem a díszítést, a nagyi pedig tortát csinál.' - nyitottam ki az ajtót.

'Aranyos lett a karácsony fa.' - mutatott a nappali közepén lévő hatalmas fenyőfára.

'Saját kreáció. Köszönöm, sokat szenvedtem vele.' - nevettem. 'Az aljához rakhatod az ajándékot ha akarod.' - és már oda is rakott egy nagy halom dobozt.

'A fele házilag készített, de nem akartam sokat költekezni.'

'Én is így vagyok ezzel.' - nevettünk. 'Na akkor folytassuk a díszítést, nincs már túl sok időnk.' - folytattuk a ház díszítését, a ház külsejére is aggattunk néhány égősort, sőt építettünk egy hóembert amit szintén villogó égőkkel díszítettünk fel, egyszóval jól nézett ki. 

Utána jöhetett az öltözködés smink és a haj beállítása. Most sem vittük túlzásba, rajtam egy kötött bő pulcsi és egy fekete csőnaci volt a hajamat begöndörítettük és került rám egy kis alapozó. Doroti az én egyik nagy pulcsimba volt alá karácsony mintás cicanadrágot vett fel haját kivasalta és ő is alapozót és szempillaspirált tett fel,.

Nemsokára megjöttek a fiúk is, valaki mikulásnak öltözve, szegény Luhan pedig rénszarvas ruhába öltözve, ami persze jól állt neki de ordított róla, hogy nem ő akarta felvenni.

Mindenki lerakta az ajándékokat a fa alá és elkezdtük a bulit. Nevettünk, játszottunk és persze ettünk. Kai kérésére csirkét csináltunk, jó sokat. Majd jöhetett az ajándékozás. 

Sok kedves ajándékot kaptam, némelyiket nem is értettem, de mosolyogva elfogadtam. Dorotitól egy érdekes fehérneműt kaptam amit persze nem mutattam meg a fiúknak. Chanyeol is adott nekem egy aranyos medálokkal teli karkötőt. Bevallom régóta akartam már egy ilyet. Majd odalépet hozzám Baekhyun és félrehívott engem.

'Tessék, boldog karácsonyt Mimi.' - mondta szomorúan.

'Tessék neked is boldog karácsonyt.' - adtam át én is az ajándékot kicsit furcsálva a fiú arckifejezését.

Kinyitottam a dobozt és egy gyönyörű szív medállal ellátott nyaklánc volt benne és egy papír. Kivettem és mielőtt olvasni kezdtem volna Baekhyun is kinyitotta az ajándékot.

'Ez nagyon jól néz ki. Köszönöm.' - nyomott egy puszit az arcomra. De miért csak oda?

'Ez is gyönyörű és szív alakú ez olyan aranyos.' -hajoltam oda a szájához, de ő kitért és ismét megpuszilta az arcomat.

'Szívesen.' - na jó ez már nagyon furcsa. Kinyitottam a levelet és kikerekedett szemmel olvasni kezdtem.

Kedves Mimi,
Az utóbbi napokban észrevettem, hogy sokszor került szóba Chanyeol a beszélgetéseink során. Persze nem olyan furcsa ez, hisz a csapat társam meg minden, de valami többről van itt szó. Észrevettem... észrevettem, hogy nem csak holmi baráti érzelmeket táplálsz iránta, mélyen  szívedben te őt szereted és nem engem. Ezt nagyon sokára bírtam feldolgozni, de valahol mindig tudtam. Tudtam, hogy túl szép legyen... Viszont így nem bánom annyira a dolgot, inkább bízlak téged egy jó barátomra mint egy vad idegenre. Bocsáss meg, hogy karácsonykor kell ezt csinálnom, de nem nézhetem tovább, hogy ti ketten szenvedjetek miattam. De tudnod kell, hogy mindig is szerettelek és szeretni is foglak. Baekhyun.

'Hyunii én ezt nem értem. Most szakítani akarsz velem?' - kérdeztem remegő hangon.

'Kérlek érts meg engem. Sokkal jobb lesz neked vele.' - mondta én pedig elnémultam. Milyen szörnyű alak vagyok. Nem bírtam jól leplezni az érzelmeimet Chanyeol iránt és hosszú ideig már majdnem fizikai fájdalmat okoztam a világ legkedvesebb emberének. Nem érdemlek meg semmilyen ajándékot sem. 

'De kérlek tégy meg nekem egy dolgot.' - szólalt meg ismét Baekhyun.

'Bármit.' - préseltem ki ezt az egy szót a számból.

'Ha megtennéd, hogy egy ideig nem találkoznál velünk. Csak egy kis idő kell míg elfogadhatlak mint Chanyeol új barátnője. Nem kell sok, csak egy kis idő.' - mondta könnyes szemekkel.

'Februárig nem fogjuk egymást látni.' - mondtam.

'Köszönöm.' - mondta és visszament a többiekhez.

Én is követtem egy idő után, mikor lehiggadtam egy kicsit. Majd megpróbáltam visszazökkenni a jó hangulatomba.

** Doroti szemszöge **

Boldog vagyok, a karácsonyt együtt tölthetem a legjobb barátaimmal, és néhány nap múlva az egyikkel Franciaországba repülök, hogy táncolhassak. Már csak egy valami hiányzik...

'Doroti, boldog karácsonyt.' - lépett oda hozzám Kai vörös arccal.

Kíváncsian kinyitottam és hirtelen elállt a lélegzetem. 'Ez...ez... Komoly?' - kérdeztem.

'Had adjam rád.' - mondta és kivette a gyűrűt a dobozból és ráhúzta az ujjamra.

'Megláttam és rád gondoltam.' - nevetett zavartan.

'Te vagy a legjobb.' - ugrottam a nyakába. Majd egy hosszú szenvedélyes csókot váltottunk.

'Szobára létszíves!' - kiáltott felénk Sehun, aki talpig sálakba volt betekerve.

Erre szétváltunk és csak nevettünk. Úgy látszik Mimivel egyre gondoltunk, ugyanis én is egy eléggé erotikus fehérneműt kaptam, persze ugyan olyan reakcióm volt mint Miminek. A többiek is megleptem csomó kedvességgel.

Visszaszívom amit az előbb mondtam. Nem hiányzik itt már semmi sem.

** Chanyeol szemszöge **

Mióta Baekhyun és Mimi visszajöttek a konyhából különös módon nem voltak együtt. Nem is néztek egymásra. Ez különös.

'Baekhyun tessék karácsonyt.' - jött oda Baekhyun és átadott nekem egy kis dobozt.

'Ez mi?' - kérdeztem.

'Az ajándékod.' - mondta egy erőltetett mosollyal, majd gyorsan tovább állt. Kinyitottam és egy csoki és levél volt benne. Kinyitottam azt és elolvastam.

Chanyeol,
Egyből a közepébe vágok, szakítottam Mimivel, nem olyan régen. Miért azt kérded? Mert tudom.. tudom, hogy ti nektek együtt kell lennetek és nem nekem vele. Ezt tudtam, tudtam szinte az elejétől, de mivel megszerettem, nem akartam elengedni, de mostanában nagyon magad alatt vagy, sőt egyenesen szörnyen festesz. Ezért nem akarok több feszültséget se szomorúságot köztünk. Vissza akarom kapni a legjobb barátomat, és ha ehhez le kel mondanom a barátnőmről ám legyen, majd jön egy új. Csak kérnék tőled valamit, amit Mimitől is kértem, egy ideig nem mutatkozzatok előttem kettesben,még meg kell szoknom a gondolatot. És még valami, ha nem vigyázol rá, akkor elfelejtheted mindezt és visszaveszem őt tőled. Na de ez csak a legrosszabb eset. Legyetek boldogok. Én is az leszek. Baekhyun.

Ez... ez most mi? Szakítottak? Vagyis várjunk ezek szerint Mimi is úgy érez ahogy én és Baekhyun... Most nem tudom hogy sírjak a szomorúságtól, vagy nevessek a boldogságtól, így hát egyiket sem választottam, csak csöndben maradtam és feloldódtam a közösségi boldogságban.

az utazás az olyan dolog ami sorsdöntő is lehet egy ember életében. Jó vagy rossz ez már a személy és a helyzeten múlik.